A hivatal

Könnyűnek ígérkező kis büntetőportyának indult a hadjárat valami immár ködbe vésző adóbeszedési zavar miatt, ám a gyér ellenállást látva a parancsnok a hadműveletek kiterjesztése mellett döntött. A kültartomány fővárosát vették célba, de a bozótosba vágott számtalan, semmibe vezető vakút megtréfálta őket. A leírások szerint egy kutya távoli vonyítása jelezte végül számukra a helyes irányt. A nemrég még virágzó település falain belül szellemvárost találtak: a székhelyet addigra kiürítették. Az előőrs első útja a kincstárba vezetett, ahol tizenkilenc rókatetemnél nem találtak egyebet. A birodalmi kultúra ékköve, a Jóslat (Nagy baj lesz még ebből, meglásd, Kober…, Ranha 33-ból) erről íródott, bár egyesek szerint utólagos: jóval későbbi hamisítvány. A kitört ragály megtizedelte a csapatot. A városfalnál a szükségét végző egyik termetes harcos alatt megremegett és beszakadt a föld. Hatalmas csarnokba zuhant, tele ismeretlen rendeltetésű, furcsa tárggyal. A leküldött fáklyás felderítők ismeretlen jelekkel írt elismervények tömegét találták, melyeket valakik gerincekre fűztek úgy, hogy félig körbeforgathatók legyenek. Elismervényt a parancsnokon és legszűkebb vezérkarán kívül természetesen senki sem látott odáig a seregben, ők is csak gyanították, hogy erről lehet szó. – Nagy értéket nem képviselhetnek, ha csak úgy itt hagyták nekünk – mondta a parancsnok – , de üssetek össze annyi szekeret, amennyit csak bírtok, visszük haza a rakományt. (Helyettesei ekkor komor tanácskozást tartottak a parancsnok sorsáról az üres kincstár rejtekében. Valamennyiüket elvitte a kórság.) Ranha, bölcsességében, égi jeleket kért jósaitól, mit kezdjen az óriási tömegű zsákmánnyal. Ám az történt, amire emberemlékezet óta nem került sor: a különböző termekbe zárt papok nem azonos eredményre jutottak. A vélemények egy csoportja szerint a kincs felmérhetetlen, amit az istenek az Uralkodó kezébe helyeztek, bár rendeltetésük megértésére ezek a századok még éretlenek, mások viszont azonnali felgyújtását indítványozták. Az Uralkodó ekkor hosszan pacsirtája szemébe nézett, és abból olvasta ki középutas megoldását. Három tárgy hevert előtte bojtos párnáján, és noha jeleit nem érthette, feltűnt neki, hogy egy-egy lap valamelyik csücskében kis jelzések állnak. Ezek ismétlődéseiből, csoportosulásaiból arra jutott, számok lehetnek. Megszületett a legfelsőbb döntés: minden gyűjteményből leszámolandó az első hét lap, a halál számát, a magában álló nyolcast ki kell tépni lapjával együtt, a kitépett lapokat pedig újhold-ünnepkor nyilvános udvari szertartáson elégetik.


De hiszen ennek már hatszázharminc éve, történészek bágyadt megbeszéléseinek unt napirendje. Az Uralkodót kisvártatva elvitte valami, talán a sereg által hazahurcolt nyavalya utóhatása, utódja nem szorgalmazta a Törvény végrehajtását. Összesen vagy harminc lobbantásünnepre került sor, ennyire futotta addig, amíg magának az Uralkodónak az élete lángja is el nem lobbant, uralma szent harminchatodik évében, pedig törvénye volt rá, hogy ő halhatatlan. Óriási vermekben hevert ott a zsákmány egészen a húsz évvel ezelőtti nagy gabonavészig, amikor a megoldáson kínlódva töprengő hivatalnokok a régi iratok tanulmányozása során rá nem jöttek, hogy az égi hatalom sérelme okozta a nép keserves bűnhődését. Nincs mit tenni, fel kell újítani a régi Parancs teljesítését. Hivatalt állítottak fel, melynek közszolgái kitépkedik a halál gúnyos üzeneteit a furcsa tárgyakból. Számol, tép, összehajt, félrerak, számol, tép, összehajt, félrerak, számol, tép, összehajt, félrerak, számol, tép, összehajt, félrerak, a következő négyet keresztbe, össze ne jöjjön a nyolc a nyolcakból (kettős halál), ha magas az oszlop (itt persze egyedi a megítélés, sok szempontot kell figyelembe venni), tapsolni és elvitetni a képződött kupacot. A részletes szabály kidolgozásáért a miniszter sógora jókora szolgálati palotát kapott az uralkodói negyedben. A hivatal vezetője annak is szerét ejtette, hogy a már megcsonkított példányokat visszaelegyítse a törzskészletbe, és olyan szolgák keze alá rendelje, akik még a lapszéli apró jelek megkülönböztetésére is képtelenek. A munkavégzésre újabb és újabb szolgákat kért az udvartól. Ezzel párhuzamosan hatalma, befolyása nőttön-nőtt. Ha valaki, ő aztán meg volt győződve Ranha bölcsességéről. Felkapta a fejét, amikor titkára jelentette, tudomására jutott, hogy az egyik névtelen szólni kívánna vele. Mivel helyzetét bizonytalannak érezte a nemrégi miniszterváltás óta, alkalmasabbnak látta felkutatni a hosszú sor végén álló névtelent és hívatni. A kezdeményezésnek tőle kellett kiindulnia. Ült művészien faragott, íves asztalánál, rajta dísz tustartó (nem is lehetett volna használni), poharak, kancsók, nemez terítőjén egy mesteri kimunkálású éldiszkosz. Bebocsátották a névtelent. – Állj fel – osztott kegyet a hivatalvezető. – Van-e valami közlendőd? – Nagyúr – szólt a névtelen – , amit kigondoltam, bármennyire is képtelen, hogy a Birodalom érdekeit morzsoljam méltatlan agyamban, az ország gabonaellátásában fontos szerepet játszhat. – Felmentlek a formaságok alól, fiam, szólj mihamarabb és minél cirkalmatlanabbul, hogy bepillanthassak elgondolásaidba – mondta erre a hivatalvezető nyájasan, már-már atyaian. – Bátorkodtam észrevenni, hogy hatékonyabbá tehetnénk foglalatosságunkat, melyet munkának nem nevezek, hiszen a Munka a tied, Nagyúr. – Hatékonyabbá? – nézett tűnődve a Nagyúr. – Megbocsáss ezért az újkeletű, elharapódzó szóért, úgy értsd: jobban, tökéletesebben tudnánk dolgunkat végezni… – Ha? – kérdezte a hivatalvezető. – Ha megfontolnád egy tekerőkaros, emeltyűs, adagolóval ellátott, hadigépezetre emlékeztető szerkezet csatasorba állítását, mellyel megsokszorozhatnánk a feldolgozott tárgyak mennyiségét. – Nehéz döntés elé állítasz, névtelen – szólt ekkor elgondolkodva a hivatalvezető. – Meg tudnád mutatni ezt a szerkezetet? Vagy legalább egy mintáját? – Ó, Nagyúr, nem vehettem a bátorságot az önálló cselekvésre, időm sem lett volna rá. Azonban ha kiadod a parancsot, gondoskodom helyettesítőről a dolgomban, és néhány nap alatt összeeszkábálok egy ilyen méltatlan, egyszerű szerkezetet. – Értelek, névtelen, legalábbis remélem. Vagyis még nincsenek ilyen példányaid. Most elmehetsz, rövidesen kézhez kapod a parancsot a szerkezet elkészítésére. Helyettesítésedről majd a szakaszvezetőd gondoskodik. Dolgod nem tűr halasztást.
Megilletődötten hajolt meg a névtelen. Hátrálva csoszogott volna ki a teremből, fejét leszegve, de az atyai hang rászólt: – kiegyenesedhetsz. Járj úgy, mint azok, akinek nevük van.
Pillanatokkal azok után, hogy a névtelen a hátát mutatta a Nagyúrnak, pirregve vetett véget rövidre szabott életének a tarkójába csapódó éldiszkosz. Bőrét lenyúzták.

Cin Si Huang-ti (Kr.e. 259 – 210) könyveket égettet és tudósokat vettet szakadékba Kr.e. 213-ban egy XVIII. századi kínai festményen Henri Léonard Jean Baptiste Bertin (1720 – 1792) albumából. (A császár gyászszáma a 4 volt.)


Reklámok

3 responses to “A hivatal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s