Károlyi: a Legnagyobb és a százpercentes marxista

valasztoMiután Fernand Vix (1876 – 1941) átnyújtotta a magyar területi egységet súlyosan veszélyeztető jegyzékét, Berinkey Dénes (1871 – 1944) kormánya haladéktalanul benyújtotta lemondását. Berinkey rövid ideig ügyvezetőként, majd hivatalosan is az őszirózsás forradalom kormányának élén állt, Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály Ádám György Miklós (1875 – 1955) utódaként, aki az államelnöki szerepet töltötte be ettől kezdve. A lemondás mögötti szándék az volt, hogy Károlyi megőrzi államfői posztját, a szociáldemokratákat kéri fel kormányalakításra Kunfi Zsigmond (1879 – 1929) vezetésével (és nemzeti ellenállást szervez az antant döntése ellen). Ám ekkor a szociáldemokraták háttérmegállapodást kötöttek a börtönbe zárt leninistákkal, és miután (egyes vélemények szerint) Károlyi titkára, Kéri Pál (1882 – 1961) aláhamisította az államelnök aláírását a hatalomátadásról szóló dokumentumra, Károlyi magyarországi pályafutásának hosszú időre vége lett.[1] (Kéri Pál szerepét valószínűtleníti, hogy az emigráció megbecsült figurája lett.) Akik nemcsak spirituális, de történeti értelemben is úgy képzelik, Károlyi mint politikus itt befejezte működését, a történtek ilyen alakulása láttán Károlyit a leninisták ellenlábasaként tisztelik és üdvözlik. Ez a beállítás azonban több mint megtévesztő.
A húszas években Ausztriában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában élt. A Horthy Miklós (1868 – 1957) rendszerével ellenséges, azt megdönteni kívánó Károlyi ezekben az években erőteljesen balra tolódott. Bizalmas kapcsolatba került a Komintern társutasok megnyerésére kiküldött ügynökével, Willi Münzenberggel (1889 – 1940). Hogy ez a kapcsolat mennyire volt baráti természetű, amint azt forrásunk állítja[2], nehéz megítélnünk egy emigrációban aktívan működő politikus esetében, mindenesetre a kapcsolattartás puszta ténye és szívélyessége elgondolkodtató. Ez nem lehet ok arra, hogy Károlyi általában vett szimpátiái pálfordulását gyanítsuk mögötte. 1924-re azonban a következő kijelentésig jut el:

én szocialista vagyok, ti nem vagytok azok. Énnálam az első helyen a szocialista tanok megvalósítása áll – nem a demokrácia és a köztársaság.[3]

Jászi Oszkár (1875 – 1957) Károlyi kormányának rövid ideig tárca nélküli (nemzetiségi) minisztere is volt, de ennél fontosabb az a mély politikai és baráti kötődés, amely az általa sokszor és hangsúlyosan „Legnagyobbként” titulált Károlyihoz fűzte. Károlyi erőteljes balra tolódása aggodalommal töltötte el. 1930. május 21-én hozzá írt keserű hangú levelében ez áll:

Mélyen tisztelt és kedves Barátom!

Úgy Oroszországgal mint a szocialistákkal szemben változatlanul fenntarthattad volna álláspontodat, mindössze a titkolózó bolsi színeit kellett volna elkerülnöd. Álláspontod nélkülözte azt a tisztaságot, őszinteséget és keménységet, amelyet Tőled elvártam volna nem a Horthy megbuktatására, ami nem oly fontos, hanem hogy utat mutass a Benned bízó tömegeknek…
S anélkül, hogy a tanácsadó tisztjét újra arrogálnám magamnak (tudva, hogy mennyire makacsul a saját utaidon jársz!), csak azt akarom mondani, hogy mit tennék én a Te helyzetedben, ha osztani tudnám eszméidet, ha osztani tudnám optimizmusodat és szovjethitedet. Nos, habozás nélkül Oroszországba mennék, s részt kérnék abból a munkából, mely annyira fascinálja fantáziádat, mely oly csodálattal tölt el. Ha az oroszok nem tökkelütött bürokraták, akkor ajánlatodat lelkesedéssel fogadnák, s bizonyára örömmel megtennének a külügyi biztosság valamelyik osztálya vezetőjének.

Polemikusnak szánt, végül nagyszabású, elemző esszévé kerekedő, Amerikában, 1930 szeptemberében keltezett írása Áloktobrizmus és bolsevizmus. Károlyi Mihály új programja címmel jelent meg a többek közt 1900-ban általa alapított Huszadik Század (majd nyolc év betiltás után 1927-ben) Századunk[4] néven újjáalapult folyóiratában. Az „oktobrizmus” itt az őszirózsás forradalom táptalajául szolgáló nemzetiségpolitikai és politikai eszményeket jelent. Károlyi 1930-ban az Egyesült Államokba látogatott, ahol előadói körúton vett részt. Károlyi magát ekkor „százpercentes marxistaként” jellemezte. Ez szíven ütötte barátját. Több pontban foglalta össze ellenérzését Károlyi fordulatával szemben. A tanulmányban így ír:

S valóban Károlyi teljesen új programot ad, mely elveti s kigúnyolja az októberi célkitűzések két alapvető gondolatát: a demokráciát és a Nyugathoz való közeledést… Hogyan lehet felelősséget érző államférfiúnak ma visszatérni az 1919 márciusi célkitűzésekhez, ezt megérteni s méltányolni nem tudom… Megkérdezem Károlyi Mihályt, hogy a nem százpercentig kommunista szekták üldözését, bebörtönzését és száműzetését, a szó belefojtását olyan férfiakba, mint Trockij vagy Rakovszkij, helyesli-e, vagy ha nem, minő tanácsai vannak Oroszország diktátorai számára?[5]

Ugyanakkor az a sokat hallott érv, hogy Károlyi bolsevizmusa lám, Jászi Oszkárt is örökre eltávolította tőle, levelezésükből is kiviláglóan nem állja meg a helyét. Ugyan ekkoriban két évre megszakad a kapcsolatuk, majd Károlyi utolsó hét évében is.
Károlyi 1931-ben és 1933-ban a Szovjetunióba is ellátogatott, ahol lenyűgözte az „új életforma”.[6] Addigra demokratikus eszményeit már feladta, így nem volt ami kiábrándíthatta volna hitéből. Sallai Imre (1897 – 1932) és Fürst Sándor (1903 – 1932) kivégzése után nagy és sikeres nemzetközi kampányt szervezett a letartóztatott Karikás Frigyes (1891 – 1938) életének megmentésére. Így aztán Sztálin szabad kezet kapott a megmentett Karikás meggyilkolására.

1 Komp 1927

Moholy-Nagy László (1895 – 1946) : Kompozíció (1927)

Bár nem nyújtotta be újabb vízumkérelmét az Egyesült Államokba, tarthattak ettől a szándékuktól. 1942-ben Jászi egy Moholy-Nagy Lászlóhoz  írt levelében beszámol róla, Károlyi amerikai utazását bizonyos körök ugyan erőteljesen szorgalmazzák, ám mint ez egy külügyminisztériumhoz közeli forrásban megjelent, „minthogy Károlyi jelenlegi írásai teljesen kommunista ízűek, kormányunk nem óhajtja a látogatását”. Maga Károlyi az élete végén megírt, posztumusz megjelent Hit, illúziók nélkül című önéletírásában az 1982-es magyar nyelvű kiadásból a biztonság kedvéért kicenzúrázott részekben ezt írja: …Kiábrándultak a kommunista pártból, amely elszántabban harcolt a trockisták, mint Franco ellen. Mindez demoralizáló hatással volt rájuk. Néhányan a „munkásosztály hazájában” kerestek menedéket, de a szovjetek nem fogadták be őket, mert rossz tapasztalatuk volt az Oroszországban élő európai kommunistákkal kapcsolatban. Csak egy maroknyi mérnökkel és szakemberrel tettek kivételt. Közülük aztán többen a szovjetek esküdt ellenségévé váltak; mások, hitüket vesztve abban, amiért oly sok áldozatot hoztak, önkezükkel vetettek véget életüknek… Kommunista barátaim váltig magyarázták, hogy Sztálin politikája kifürkészhetetlen. Ám a tisztogatási perek, most pedig a paktum végképp meggyőztek arról, milyen helyesen tettem, amikor nem léptem be a pártba, mert hiszen volt idő, amikor nagyon közel álltam ehhez a lépéshez.[7]
Hogy mit ír önéletrajzában egy politikus, cum grano salis kell fogadjuk, mint azt is, valóban ezek lettek volna a sztálini szocializmus első számú bűncselekményei. A szöveg mindamellett határozott távolságtartást mutat a sztálinizmus működtetőivel szemben.
Lónyay Károly gróf (1886 – 1963) antifasiszta mozgalmába 1941-ben meghívta Károlyit. Úgy gondolta, az akkoriban éppen kevéssé aktív, de nagy hírű politikus jól fog mutatni látszatvezetőként. Ekkor Jászi Oszkár érdeklődése is felélénkült Károlyi iránt, ám a két gróf együttműködése dugába dőlt: Károlyi a tényleges vezetést is magához ragadta. Ekkor Lónyay saját szerepét feleslegesnek tartva otthagyta saját mozgalmát. Károlyi erőteljes egyénisége a további együttműködésüket is meghiúsította.[8]
Károlyi szerepe a magyar szocializmusban nem tartozik a gróf pályafutásának legemelkedettebb pillanatai közé. Parlamenti képviselőnek tették meg, érdemeit törvénybe iktatták, és párizsi követként valóban szószólója lett Rajk László (1909 – 1949) külügyminiszternél a Mindszenty József (1892 – 1975) ellen lefolytatott per európai normákba kanalizálásának. (Ez az akciója nem volt sikeres.) Nehezen menthető (bár próbálják), hogy felszólalt a Parlamentben Kovács Béla (1908 – 1959) mentelmi jogának felfüggesztéséért.[9] Fejtő Ferenc (1909 – 2008) visszaemlékezése szerint utóbb Károlyi sajnálta azt a foltot, amit ezzel ejtett politikai pályafutásán.[10] Végül Károlyi Rajk letartóztatása után (bár a maga személyében valamelyest biztonságban, mégis budapesti tartózkodása idején) lemondott nagyköveti posztjáról és végleges francia emigrációba vonult.[11]

3 KM

Varga Imre szobra. Az özvegy, Károlyiné csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Katinka (1892 – 1985) méltatlankodott a tábetikus testtartás leplezetlen megjelenítése miatt

Hogy bolsevik volt-e Károlyi? Ebből az bontakozik ki, hogy túl messzire ment társutasságában, túlságosan eltávolodott demokratikus eszményeitől, de nem vált a szocializmus minden gátlást félresöprő kiszolgálójává.


 

 

 

 

 

 

 

 

[1] http://kommentar.info.hu/iras/2013_3/legyen_voros

[2] https://mno.hu/migr_1834/elnok_az_eloszobaban-231909

[3] Károlyi preferenciái

[4] https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/HuszadikSzazad/

[5] Áloktobrizmus és bolsevizmus. Károlyi Mihály új programja

[6] Károlyi a Szovjetunióban

[7] http://img.alexandra.hu/images/beleolvaso_karolyi.pdf

[8] Jászi levelei

[9] Károlyi Kovács Béla ellen

[10] Károlyi sajnálkozik

[11] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/83-02/ch04.html

Reklámok

2 responses to “Károlyi: a Legnagyobb és a százpercentes marxista

  1. 1) Mi volt Károlyi Mihály csúfneve?
    Az említett kétoldali nyúlajka, azaz szájpadhasadéka miatt: ”ugató gróf”.

    2) Mi volt Károlyi gróf másik betegsége?
    Tábetikus járása volt, ami nála, az állandó koncentrálás eredményeként ”csak” csoszogásként jelentkezett. E központi idegrendszeri betegség (orvosi terminus technicusa: tabes dorsalis, vagy tábeszes neuroszifilisz, utalva e kór 1800-as évek béli diagnosztikájára, amikor is a bujakór tipikus motorikus tüneteként jegyezték le). Nos e nyavalya során a gerincvelő hátulsó kötelei sorvadásnak indulnak, minek nyomán az így megbetegedett, a szabálytalan időközönként jelentkező, erős, szúrós fájdalmai mellett, ún. tábetikus járástípust vesz fel. E betegség végstádiumában (főleg sötétben) a járás teljesen bizonytalanná válik, a beteg szétterpesztett lábakkal, nem érezvén a maga előtti terepviszonyokat néha hangosan dobbantva jár…

    http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=30082972&t=9052702

    Kedvelik 1 személy

  2. Testi-lelki hibáit épp’ csak érintettem. Születési rendellenességének maradványai fénykorában fel sem tűntek, akkori megjelenése kifejezetten arisztokratikus volt, minden ízében.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s