Források forrásai és Mátyás király tárcsapajzsa

Az úr 889. évében a magyaroknak vad és minden baromnál kegyetlenebb népe, melyről századokon át nem hallottak, és melyet nem is említettek, kitört Scythiából és a mocsarakból, melyeket a Thanais kiöntései a végtelenig terjesztenek… Nem emberek, hanem vad állatok módjára élnek. Az a hir felőlük, hogy nyers hussal élnek, vért isznak, a foglyok szivét feldarabolva gyógyszer gyanánt falják, nem ismernek könyörületet, nem indítja meg őket az irgalom. Hajukat bőrig leborotválják. Ennek a gonosz nemzetnek kegyetlensége pusztította el nemcsak a mondott tartományokat, hanem legnagyobb részében az itáliai királyságot is.

Prümi Regino (842? – 915): Chronica (Krónika, 907-908)
Szilágyi Sándor (1827 – 1899) közlése (1894-1898)[1]

Az I. századi mester, Pompeius Trogus Világkrónikája, teljes címén Historiae Philippicae et Totius Mundi Origines et Terrae Situs, azaz A filipposi történelem és az egész világ története, valamint a Föld tájai negyvennégy könyve ugyan mindenestül elveszett, de fennmaradt a II., III. vagy IV. században élt történetíró, Marcus Iunianus Iustinus ebből készült kivonata, a Historiae Philippicae, A filipposi történelem. Budai Ézsaiás (1766 – 1841) fanyalgását már olvastuk erről. Iustinus munkáját veszi alapul időben közel, de tőlünk földrajzilag távol Prümi Regino apát mottónkban idézett Krónikájában akkor, amikor a magyarok származási területének népeiről ír. A feltehetőleg Kálti Márk (XIV. sz.) által 1360 körül írt Chronicon pictum, azaz a Képes Krónika a rovásunkra elfogult műből mégis sokat átvesz.[2] Thuróczi János (1435? – 1489?) nemcsak az általunk többször is idézett Cremonai Liudprandra (920? – 972?), hanem, sőt elsősorban, a Képes Krónikára támaszkodik az 1488-ra befejezett Chronica Hungarorumban (A magyarok krónikája), és szinte a kezéből veszi át a stafétabotot még ebben az évben a javarészt Thuróczi ismereteit felhasználó Bonfini Antal[3] a csak 1497-re befejezett Rerum Hungaricarum decadesben (A magyar történelem tizedei).[4]

Bonfini Antal (1427? – 1505?)

Nagyon hosszú sora van tehát a magyarországi reneszánsz krónika hagyományainak és forrásainak. Bonfini világosan felismerhető módon Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) módszerével él: a tények (vagy ténynek képzelt történetek) után sorol fel okulásul csodás jelenségeket, melyek a nép ajkán születtek a történtek magyarázatául vagy kiegészítéseképpen. Így jár el Mátyás király (1443 – 1490) bécsi végnapjainak és halálának ismertetésekor is a Negyedik tized VIII. könyvének 38. fejezetében. Alaposságában még „Mátyás madarának”, a hollónak megváltozott viselkedéséről is beszámol (eltűnt Budáról, de feltűnt Fehérváron), a temetés részleteiről azonban szemmel láthatóan nem rendelkezik közvetlen ismeretekkel.[5] 

Mátyás király pajzsa Párizsban (G. barátom szíves engedélyével)

Erről fontos ismereteket tudhatunk meg Hoffmann Edith (1888 – 1945) 1928-ban írt, Mátyás király pajzsa Párisban című tanulmányából. Két temetést rendeztek, egyet Bécsben, egyet Székesfehérváron, Az utóbbi a megyéspüspök, Kálmáncsehi Domokos (1435? – 1514) palotájából indult el. A templomban a megyéspüspök mondta az egyik gyászbeszédet; egy másik méltatást a nápolyi követ, Lucera püspöke, Pietro Ranzano (1428 – 1492) mondott. A márvány síremlék, feltehetőleg Ivan Duknović (Giovanni Dalmata, 1440? – 1514?) munkája csak röviddel a temetés után készült el. (A sírfelirat egy részlete, „ki tettei után Istennek tűnik”, óvatossága dacára is a kor ízléstelen ízléséhez igazodik.)[6]

Estense (1432 – 1504): Corvin János (1473 – 1504) 1486 körül

Az elhunyt király természetes gyermeke, Corvin János herceg busás kegyajándékokkal halmozta el a bazilikát: egy gyöngyökkel ékesített tömör arany feszülettel, gyöngyös, arany áldozati és kegytárgyakkal. Ebből Hoffmann Edith arra a következtetésre jut, Mátyás halotti pajzsának első leírója, felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ágoston (1799 – 1873) amúgy sem alátámasztott kijelentése arról, az eredetileg szerinte harci rendeltetésű pajzs a bécsi ravatalt ékesítette, nem tartható. Az a tény, hogy a pajzson megtalálható Kálmáncsehi Domokos címere, önmagában persze még nem lenne bizonyító erejű. Az, hogy csekei Varjú Elemér László (1873 – 1945) megállapítása szerint Csáktornyai Ernuszt Zsigmond (1445? – 1505) pécsi püspöké is, azt ugyan valószínűsíti, hogy még több préposti felajánlás is volt, de a székesfehérvári helyszín mellett sokkal inkább az szól, hogy a székesegyháznak adományozott nagy értékű kincseket legalább jelképesen viszonozni illett. Magának a pajzsnak az értékét nem a nem különösebben ihletetten kidolgozott megjelenése adja, hanem elsősorban az, hogy Mátyás királynak csak nagyon kevés fegyvere maradt fenn.[7] A pajzs a tárcsapajzsok típusába tartozik, A típus a XIV. század közepén jelenik meg a lovasságban. Jellegzetessége a hosszúkás, négyszögletes alak, használati pajzsként fából készült. Bal felső sarkukon kis félkör alakú kivágás szolgál a lándzsarúd fektetésének, hogy a harcos jobb kezét megkíméljék a jelentős forgatónyomatéktól. A háromszögletű pajzsokat hamar kiszorították.[8]

hollós pajzsok: Attila (410? – 453) háromszögletű és Árpád (845 – 907) anakronisztikus tárcsapajzsa a Képes Krónikában (1360 körül)

Baják László bőséges példákkal szolgál az epitáfiumpajzsokra, azaz az olyan pajzsokra, melyeket gyászszertartások alkalmával vonultattak fel, illetve tűztek ki. Itt természetesen az is felmerülhetne, hogy Mátyás király egy harcokban használt pajzsát használták e célra, hiszen Bonfini egyéb harci jelvények bemutatásáról is ír (ha éppen erről nem is), ám ez nem rendíti meg Hoffmann Edith érvelését. Mint Baják László írja, az epitáfiumpajzsokat rendszerint éppen abban a templomban helyezték el, ahol a gyászmisét tartották. Így valószínűsíthető, hogy a székesfehérvári székesegyház adott otthont a püspöke által adományozott harci jelvénynek.[9] De tisztelt G. barátom figyelemfelhívása alapján érdemes volt utánajárnom, mi lett a pajzs további sorsa. A kincs értékű halotti díszt a török elől előbb Sopronba, majd a bécsi Burg fegyvertárába menekítették. Hogy-hogy nem, Buda visszafoglalása után a Habsburgoknak nem akaródzott visszaszolgáltatni a becses ereklyét. A császárváros 1805-ös elfoglalásakor tette rá a kezét Napóleon (1769 – 1821), és innen, stílszerűen, a pajzs útja Párizsba nyílegyenes volt. (Ma a Musée de l’Armée-ben, azaz a Hadtörténeti Múzeumban, más nevén az Invalidusok Fegyvertárában őrzik.) Bár Szekeres Imre folytatott tárgyalásokat visszaszolgáltatásának ügyében, a Francia Köztársaság aligha lesz engedékenyebb a Habsburgoknál.[10]


Magyarázattal tartozunk az elnevezésről, annál is inkább, hogy a pajzsok egy fontos típusa ovális, és ez inkább emlékeztetne tárcsára, mint egy hosszúkás négyszög. „Tárcsa” szavunk a francia targe-ból származik.[11] Az indoeurópai dargh- gyök elkerített birtokot jelentett. Ebből ered az előgermán targo, „szél” (mint „perem”), ebből az óskandináv targa, „kis kerek pajzs”. (Jegyezzük meg tehát, hogy éppen ez a fajta pajzstípus volt eredetileg a targa.) Az előgermán szó egy mai német fejleménye a Zarge, „keret”. A targa szó a frankban változatlanul „kerek pajzsot” jelent (ugyanez a helyzet az ó- és középfranciában is[12]), az óangolban a targe variánssal együtt általában vett „pajzsot”. Kicsinyített alakjai is (targuete, targette) feltűnnek a középfranciában, innen ered a mai angol target, „céltábla”, sőt, „tábla” nélkül is mint „cél”.[13] Nem érdektelen, hogy a mai franciában a targette „fémretesz”, melynek angol szava, a „bolt” másik értelemben nem „céltábla”, hanem „ellenkezőleg”: „nyíl”. A szemantikai fejlődés útvonala röviden tehát ez: elkerített birtok – annak pereme – keret, peremes tárgy – kerek pajzs – pajzs – tárcsapajzs – tárcsa, mely már ismét kerek.


[1] http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400137.htm

[2] http://mek.oszk.hu/10600/10633/10633.htm

[3] Bonfini

[4] http://epa.oszk.hu/00000/00001/00007/pdf/00395.pdf

[5] Bonfini Mátyás király haláláról

[6] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/89-03/ch04.html

[7] Mátyás király pajzsa Párisban

[8] pajzsok

[9] az epitáfiumpajzsokról

[10] http://tortenelemportal.hu/2010/02/visszakerulhet-matyas-pajzsa/

[11] https://hu.wiktionary.org/wiki/t%C3%A1rcsa

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/targe

[13] https://en.wiktionary.org/wiki/target

One response to “Források forrásai és Mátyás király tárcsapajzsa

  1. Visszajelzés: Újabb égi tünemény: a Meidinger-tárcsa | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s