Többnejűség, fattyak, Shakespeare

 

THERSITES
What art thou?

MARGARELON
A bastard son of Priam’s.

THERSITES
I am a bastard too; I love bastards: I am a bastard begot, bastard instructed, bastard in mind, bastard in valour, in every thing illegitimate. One bear will not bite another, and wherefore should one bastard? Take heed, the quarrel’s most ominous to us: if the son of a whore fight for a whore, he tempts judgment: farewell, bastard.

MARGARELON
The devil take thee, coward!

Shakespeare (1564 – 1616): Troilus and Cressida (1601-3), V / 7[1]

THERSITES
Ki vagy te?

MARGARELON
Priam fattyú fia.

THERSITES
Én is fattyú vagyok. Én szeretem a bitangokat; születésem bitang, növelésem bitang; bitang az elmém, bitang az erőm, szóval mindenben, törvénytelen vagyok. Holló holló szemét nem vájja ki: miért tennék azt a bitangok? Vigyázz magadra: a harcz mi köztünk igen baljóslatú: mert ha egy rima fia harczol egy rima miatt, az az igazságot kisérti. Élj boldogúl, drusza!

MARGARELON
Vigyen el az ördög, gyáva fajzat!

Troilus és Kressida, V / 7. Fejes István (1838 – 1913) fordítása[2]

Walter Scheidel történész kitűnő és közérthető poligámia-tanulmányából (Monogamy and polygyny, Egy- és többnejűség, 2009) megtudjuk, hogy a kora ókori nagy gabonatermelő kultúráiban közkeletű volt a társadalom előkelőinek háremtartásig menő többnejűsége. (A táplálkozás megszervezése ugyanis állandó veszélyét hordozta az éhínségnek, hiszen a bő esztendőkben megfutó népmozgalom a túlnépesedés rémét vetítette előre. A mesterséges „nőhiány” talán ezt szolgálta kivédeni. De ez csak az én konyhai fantáziálásom.) Mint Scheidel írja, Laura L. Betzig 1986-ban publikált tanulmánya, a Despotism and Differential Reproduction: A Darwinian View of History, azaz a Despotizmus és differenciált reprodukció: darwini történelemszemlélet bőséges példákat hoz fel olyan későbbi társadalmakra, ahol a többnejűség dívott. Így zajlott ez nemcsak Mezopotámiában, de az ősi Iránban, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Kínában, a Kolumbusz (1451? – 1506) előtti Amerikákban, későbbi adatok szerint az afrikai királyságokban is, valamint a fáraókori Egyiptomban, bár hogy itt ez a köznép számára is megengedett volt-e, vitatott kérdés, amit William Kelly Simpson (1928 – 2017) 1974-es Polygamy in Egypt in the Middle Kingdom? (Többnejűség az egyiptomi Középbirodalomban?) című tanulmánya jár körül. De maga a szerző 2009-ben napvilágot látott Sex and Empire: A Darwinian Perspective-jében (Nemi élet és birodalom darwini nézőpontból) óbabiloni, középasszír és szaszanida (újperzsa) példákat vonultat fel második feleségekre. A Korán, bár maga az egynejűséget javasolja, megengedi a többnejűséget (mert nem áll szándékában mélyen gyökerező hagyományokat felforgatni). James A. Brundage 1987-ben megjelent Law, Sex, and Christian Society in Medieval Europe (Törvény, nemi élet és keresztény társadalom a középkori Európában) című tanulmányában a Róma utáni germán gyakorlatról, melyről a dokumentáció szegényes, megállapítja, hogy a fennmaradt törvénykönyveknek csak az egyike tiltja a többnejűséget, és a többnejűség, valamint a többágyasságúság létező életmód volt körükben.[3]
A Tórában példákat látunk többnejűségre, és bár minden ilyen eset különböző és rendkívüli helyzetben kerül rá sor, semmiképpen sem állítható, hogy a Tóra tiltaná a többnejűséget. Jóval később, Gersóm ben Júda (960 – 1040) rabbi mondott ki ünnepi sófárfúvással kihirdetett cheremet (kiátkozást) a többnejűségre, és bár ennek tér- és időbeli kereteket szabott (német földön tiltotta meg ötven évig), az utókor ezt örökérvényűként fogadta el.[4] Legalábbis ami az askenázikat illeti. A szefárdok és jemeniek nem ismerik el mai napon is fennálló törvénynek.[5]
Numa Denis Fustel de Coulanges (1830 – 1889) nagyhírű egyik főművében, az 1864-ben kiadott, az ógörög és római intézmények eredetét vizsgáló La cité antique. Étude sur le culte, le droit, les institutions de la Grèce et de Rome-ban (Az ókori község. Tanulmány a görög és római vallásról, jogról és intézményekről), annak is II. könyve 2. fejezetében, melyet a családnak szentel, így fogalmaz:

La cérémonie des noces était d’ailleurs si solennelle et produisait de si graves effets qu’on ne doit pas être surpris que ces hommes ne l’aient crue permise et possible que pour une seule femme dans chaque maison. Une telle religion ne pouvait pas admettre la polygamie.[6]

A házasságkötési szertartás olyannyira ünnepélyes volt, olyan mély hatást gyakorolt, hogy nem meglepő, ha senki nem képzeli úgy, hogy egy-egy házban több feleség is helyt kaphatott volna. Egy ilyen vallás nem engedte meg a többnejűség gondolatát.

Ma már természetesen előbbre tart a történelemtudomány annál, hogy érzés és benyomás alapján foglaljon ténykérdésekről állást, de a tényt illetően Coulanges nincs tévedésben. Az antik szépirodalom és történetírás ugyan bővelkedik a házassági kötelékek (legmagasabb szintű) meglazulásának, sőt, nyíltan felvállalt, ágyasok tartásában megmutatkozó hűtlenségeknek a bemutatásában, a vallási élet nem szentesítette ezeket a pótfrigyeket. Solon (Kr.e. 638? – 558?) törvényei ugyan nem tiltják tételesen a többnejűséget, de ez azt is jelentheti, hogy az ő korára erre a tiltásra már nem volt szükség.[7]
A hatalmas kiterjedésű és történelmű kelta populációban mind az ágyastartásra, mind a többnejűségre találunk példákat.[8]

A hmongok körében általános volt az egynejűség, de hivatalos gyakorlat volt a többnejűség is, mivel körükben a levirátus (sógorházasság) intézményének egy ószövetséginél szigorúbb formája élt: a harcban elesett fiútestvér özvegyét akkor is el kellett venni, ha az életben maradt fivérnek már volt felesége.[9] De a többségi Kínában szokás volt a poliandria, azaz többférjűség[10], valamint a császárok számára az igazi és másod- vagy mellékfeleség intézménye[11].
Ágyasok gyermekei nem élveztek azonos jogokat a feleségekéivel, és a feleségek között is rangkülönbségek voltak ott, ahol többnejűség volt. A Római Birodalom bukása utáni többnejűséget a germán törzsekben az egyház nem szentesítette, a „nem hivatalos” feleségtől született gyermekeket megfosztották jogaiktól. Az így fogant utódokat tekinthették eredetileg fattyúknak, melynek fogalma a többnejűség megszűntével is fennmaradt (a vér erősebb a betűnél).
A bhendh-, „kötni”, „kötözni” gyök számos leágazásai között – melyek közül az ugyanilyen értelmű mai angol bind a legkézenfekvőbb[12] – ott találjuk az ugyanezt jelentő előgermán banstuzt. Ebből az óalsófrankban már a szűkebb értelmű (de mélyen kifejező) „házassági kötelék”, röviden „házasság” lett (bast). Ugyanez az alak a középhollandban szemantikailag már elkalandozik a „vágy”, „hév” irányába, és ennek illegitim gyümölcséből, a derogatív -ard végződéssel kiegészülve, az anglonormandban már előttünk is áll a mai angol bastard, „fattyú”, teljes jelentéstartalmával és hangalakjában.[13] A magyar „fattyú” szó eredetét röviden az „ismeretlen” pecséttel intézik el[14], de feltűnő, hogy összetételeiben, mint „fattyúnyelv”, „fattyúhajtás”, vagy nyomdatechnikában a „fattyúsor”, a „fattyúsarjú” (harmadik kaszálású fű)[15], a kucsmagombafélék családját gazdagító, „feltételesen fogyasztható”„fattyú-kucsmagomba”, sosem illegitimre, bujára, hanem haszontalanra, kevés hasznúra vagy inkább fölösre utal.

Egy kutatás szerint akadt már magyarázó, aki a „fajra” vezetné vissza, illetve olyan, aki a „fa” és „tő” szavak hangtanilag megmagyarázhatatlan összetételére mint eredetre hivatkozott.[16] Meglepő módon itt mégis belebotlunk egy érdekességbe. Az albánban a kopace „tűzifa”, a románban a copac „élőfa”; az albánban a kopil „fattyú”, a románban a copil „gyerek”.[17] Ebbe a sorba éppen beleilleszkedne egy „fa” – „fattyú” párhuzam. Az alternatív „zabigyerek” szó előtagja „zabból valót”, így „másodlagost” jelent (utalva a zab csekély megbecsültségére a gabonafélék között).
Feltehető, hogy nem mint „szerelemgyerek”, azaz valamiféle irigykedés célpontja keltette évszázadokon át az ártatlan fattyúk alaptalan rossz hírnevét, hanem a kora középkori küzdés a régi és a germánok számára új hit között.

Shakespeare a jelek szerint rendíthetetlenül hitt a fattyúk természettől fogva sátáni jellemében. Vagy mégsem? Elbizonytalanítja hitünket az 1603 és 1606 között írt Lear király Edmundja, aki közülük is vitathatatlanul a legsötétebb, de aki saját származásának megítéléséről így beszél:

EDMUND
…Why brand they us
With base? with baseness? bastardy? base, base?
Who, in the lusty stealth of nature, take
More composition and fierce quality
Than doth, within a dull, stale, tired bed,
Go to the creating a whole tribe of fops,
Got ’tween asleep and wake?

I / 2[18]

EDMUND
Mért bélyegeznek korcsnak, fattyunak?
Miért volnánk mi korcsok? Fattyu és korcs!
Kik a természet fürge meglopása
Közben hatalmasb alkatot, szilajb
Erőt nyerénk, mint egy egész sereg
Fajankó, kik pállott, fáradt, megúnt
Ágyban félálom és ébrenlét között
Fogamzanak.

Vörösmarty (1800 – 1855) fordítása[19]

– hiszen azzal, hogy Shakespeare ilyen szavakat ad Edmund szájába, világos, hogy ott munkál saját lelkében a hátborzongató igazság is a fattyúsorsról. Az igazság, melyet megfogalmaz, csak mégsem hisz benne? Ez sem kizárható. Mindamellett van olyan fattyúalakja is Shakespeare-nek, aki nem gonosz, „csak” fajankó: Philip the Bastard – Arany (1817 – 1882) szelídített fordításában: Faulconbridge Filep – az 1594 és 96 között írt János királyban.[20] A szereplőt Shakespeare történelmi személyről, Cognaci Fülöpről (1180? – 1211?) mintázta, és Shakespeare „kesztyűs kezét” talán az magyarázza, hogy Cognaci Fülöp nem kisebb személyiség fattya volt, mint I. (Oroszlánszívű) Richárd (1157 – 1199)[21].


[1] http://mek.oszk.hu/04500/04581/html/angol.htm#d1e11196

[2] http://mek.oszk.hu/04500/04581/html/magyar.htm#d1e22867

[3] https://www.princeton.edu/~pswpc/pdfs/scheidel/010903.pdf

[4] http://mek.oszk.hu/04000/04093/pdf/c.pdf

[5] a zsidó vallás és a poligámia

[6] La cité antique, II / 2

[7] az ógörögök monogámiája

[8] https://nicoleevelina.com/2013/03/11/marriage-in-the-celtic-world/

[9] hmong levirátus

[10] kínai kétférjűség

[11] kínai kétfeleségűség

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/bind#Etymology

[13] https://en.wiktionary.org/wiki/bastard

[14] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[15] fattyúsarjú

[16] https://www.nyest.hu/hirek/kitol-van-a-fattyu

[17] http://vmek.niif.hu/03500/03577/03577.doc

[18] http://shakespeare.mit.edu/lear/full.html

[19] http://mek.oszk.hu/00400/00489/00489.htm#1

[20] http://mek.oszk.hu/04500/04591/html/magyar.htm

[21] Cognaci Fülöp

Reklámok

4 responses to “Többnejűség, fattyak, Shakespeare

  1. Annak is megvolt a hagyománya, hogy a fattyakat hatalmi törekvések címeréül használták, esetleg ez is lehetett oka vagy eredője a gonosszá nevelődésüknek.

    Kedvelik 2 ember

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s