Fajákok és fajankók

Homeros (Kr.e. VIII. sz.) a kalandszövés meghaladhatatlan mestereként pontosan tudja, hogy minden kalandtörténet legszebb és legemlékezetesebb része a viszontagságok legyűrése utáni békés megnyugvás. Ezért Odysseiájában különböző ürügyekkel megszaporítja ezeket az időket, melyek közül az egyik legfelemelőbb a főhős hosszas, mesés pihenése a fajákok földjén. A fajákok nevét a görög φαιός, faios, „szürke” szóra vezetik vissza[1], talán a tenger színére utalva. Poseidon tengeristen és az általa egy szigetre rabolt Korkyra najád gyermeke volt Faiax. A sziget megőrizte a najád nevét, mely a mai görögben Κέρκυρα, Kerkyra, azaz, ahogy mi ismerjük, Korfu. A „Korfu” név nem vezethető le Korkyráéból: az ógörög κορυφή, koryfe, „hegycsúcs” (mely nincs nyelvrokonságban a „karvezetőből” kifejlődött „korifeussal”[2]) a sziget olasz nevének, a „Corfùnak” az alapja.[3] Egy szó mint száz, Poseidon fia, Faiax volt a legendás, „óriáshírű” faják nép legendás ősatyja, és amelyet az ősatya atyja mindig is szigorú gondoskodással övezett. Ez alapján a fajákok ősi földjének szokás Korfut tekinteni[4], egyéb, ugyanilyen hasztalan alternatív javaslatok mellett. Mert mi értelme is lenne Homeros fantáziájának határt szabnunk? Homeros ki sem mondja, hogy szigetről vagy tengerparti településről van-e szó, de a történtekből (a későbbiekben) kikövetkeztethetjük, hogy az utóbbiról. A helyet Skheriának mondja. Mint a kérdés alapos kutatója, Csizi Sándor rámutat, Korfu kizárható a találgatások sorából. A királylány, Nausikaa így mondja Odysseusnak:

drága kegyében az égilakóknak
ember-messze lakunk a zajongó tengeri árban,
itt, a világ szélén, s nem jár ide földi halandó

VI. ének, Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[5]

Aligha valószínű, hogy a messzeségek, távlatok varázslója, Homeros Korfu szigetét a világ szélére képzelné. Ugyancsak Csizi Sándor idézi fel a mély hasonlóságot Platon (Kr.e. 427 – 347) Atlantisza és Skheira között. A két sziget azonossága ugyan kizárható[6], de az nem, hogy Platon mintául vette Homeros leírását.
Régi elképzelés, hogy Skherirában az Elízium, helyenként Hades ismerhető fel, de legalább is mintegy tükröződik benne. Alkinoos király palotája az alvilági fejedelmekére emlékeztet:

Eközben Odüsszeusz
Alkinoosz híres házához eredt; szive hosszan
hányódott, míg állt s nem lépett ércküszöbére.
Mert villant a sugár, valamint a napé vagy a holdé,
nagyszivü Alkinoosz meredektetejű palotáján.
Ércfala húzódott a küszöbtől erre meg arra
végig a ház-sarkig, lazuros szép bástyaszegéllyel;
és arany ajtók fogták közre erős palotáját;
ércküszöbön magasodtak az ajtószárnyak ezüstből,
és a szemöldökfájuk ezüst, karikájuk arany volt

VII. ének[7]

Ezt az elméletet a külsőségeknél jobban alátámasztja az epizód befejezése. A nyájas király, busás ajándékokkal, Odysseust evezők helyett a gondolat erejével hajtott bárkával (Poseidon haragjával is dacolva) Ithakába küldi, ahol…

Ők meg a jópadu bárkából kisiettek a partra,
s görbe hajójukból legelőbb kiemelve Odüsszeuszt,
úgy, ahogy ott szunnyadt, szép szőnyegeken, lepedőben,
még álombaigázottan tették a fövenyre,
és kiemelték kincseit is, miket adtak a büszke
phaiákok, nagylelkü Athéné rendeletére…,

XIII. ének

vagyis gyorsan „kereket oldanak”, mielőtt Ithaka népe alaposan szemügyre vehetné őket, sőt, az egek ura, Zeus és a magas tengereké, Poseidon abban is megállapodik, hogy ezt tekintik egy régi jóslat beteljesülési pillanatának. A Skheirára visszatérők hajóját Poseidon tengeri kősziklává változtatja, és a partokat sziklafallal övezi (vagyis, teljesítjük ígéretünket, ezzel bizonyítottnak tekinthetjük Skheira sziget mivoltát), nehogy idegen embereket ezek után hazakísérhessenek (vagy akár csak vendégül fogadhassanak). [8]


Monteverdi (1567 – 1643) Giacomo Badoaro (1602 – 1654) velencei nemes és műkedvelő költő librettójára írt operájában, a Velencében az 1639-40-es karneváli szezonban bemutatott Odysseus hazatérésében (SV325) a fajákok csak egy pillanatra tűnnek fel: Odysseus hazavitelekor a bárkában. Bölcs, de vidám fickóknak tűnnek, ahogy Homeros is látta őket:

Ahogy teltek-múltak az évszázadok, a „fajákok” híre nemhogy megfakult, de be is szennyeződött: az élveteg semmittevés megjelenítői lettek. Schiller (1759 – 1805) „duplafenekű” kétsorosában[9] a felszínes olvasat idilli leírást lát, a „másodszori” olvasás a fajákság szibarita voltát valószínűsíti:

100. A Duna A…-ban

Faják nép életét élem csillogó szemekkel;
Itt örök a vasárnap, örök a nyársforgás a tűzön.

A vers címe (ahol O az ”Oesterreich” szó rövidítése) egyértelművé teszi, hogy helyesen tesszük, ha másodszorra is elolvassuk a verset. Schiller nagy tisztelője, Beethoven (1770 – 1827) – aki egyben Homerost is bámulta – bizonyára ismerte a kétsorost. Gyakran hívta a tudatlanokat, művészetekhez nem vonzódó, érzéketlen tuskókat fajákoknak, de forrásunk magyarázata helytálló lehet arról, hogy Beethoven idején Ausztriában már széltében-hosszában ilyen értelemben használták a metaforát.[10] Akárhogy is, messze járunk Homeros felfogásától, aki a faják királyról úgy emlékezik meg, kit az ég bölccsé tett, Alkinoosz (VI. ének).

Érdekes „aforizmába” ütközünk a Balásfalvi Orosz József (1790 – 1851) szerkesztette Századunkat lapozgatva:

Esküdni mernék rá (azaz nem tudom), hogy a címbeli G. T. a Gőzhajózási Társaság rövidítése, hiszen az aforizma Széchenyi (1791 – 1860) mellett kardoskodik, függetlenül az aulikus szerkesztő ambivalens viszonyától a grófhoz (Széchenyi egy másik újságot támogatott, az emiatt ellenzékiként kezelt Jelenkort[11]). Bár Széchenyi a Balatoni Gőzhajózási Társaságot csak később, 1846-ban alapította meg – és Kossuth (1802 – 1894) javaslatára örökös elnöke lett –, a gőzhajózás iránti lelkesedése közismert volt. A már fennálló Dunagőzhajózási Társaság részvényeinek vásárlására buzdított.[12] Az élc nagyban emlékeztet Schiller idézett kétsorosára. Ám azt, hogy a „nyárspolgár” szavunk innen származna, nem erősíti meg a nyelvtudomány: a szó a német Spießbürger leiterjakabja, mivel, igaz, ugyanilyen értelemben, a várost lándzsával védő polgárokról vették a szóösszetételt. A Spieß ugyanis nemcsak „nyársat”, de „lándzsát” is jelent.[13]


[1] a fajákok nyelvi eredete

[2] https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Korifeus

[3] https://en.wiktionary.org/wiki/Corfu

[4] http://www.maicar.com/GML/Phaeacians.html

[5] Odysseia, VI.

[6] Csizi Sándor alternatív Odysseiája

[7] Odysseia, VII

[8] Odysseia / XIII

[9] Schiller-versek

[10] Beethoven és a fajákok

[11] reformkori magyar sajtóviszonyok

[12] Széchenyi részvénytársaságai

[13] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

One response to “Fajákok és fajankók

  1. Visszajelzés: Ugrópókok és hősök a görög mondavilágban, avagy a farkincások közbeszólnak | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s