Az ember szegfűvel

Asztalomon őrzöm fényképét
Az embernek a fehér szegfűvel –
Akit a hajnal szürkületében
Keresőlámpák fénykörében
Lelőttek.
Jobbjában szegfűt tart,
Mely mintha a görög tenger
Maroknyi fénye lenne.

Nâzım Hikmet (1902 – 1963) verse
a Советская женщина-ban (A Szovjet Nő, 1952. április)[1]

1918. november 24-én alapították meg Kun Béla (1886 – 1938?) vezetésével Budapesten a Kommunisták Magyarországi Pártját, mely Központi Bizottságának elnöke lett. Pár nappal korábban hívta életre a Vörös Ujságot, miután egy héttel a pártalapítás előtt hazatért Moszkvából.[2] A pártalapítást az ő vezetésével még november 4-én, Moszkvában készítették elő.[3] Így kizárhatjuk Piero Scaruffi értesülését arról, hogy Kun alapította volna a Görög Szocialista Munkáspártot (ugyanezen a napon, melyet az első kongresszus követett Pireusban). A tévesztés forrása talán a másolási technika:
November 1918: Bela Kun founds the Hungarian Communist Party
November 1918: Bela Kun founds the Greek Communist Party (later renamed KKE).[4]
A Görög Szocialista Munkáspárt létrehozásában a főszerep a munkásmozgalmi csoportosulások alapításában akkor már veteránnak tekinthető Avraam Eliezer Benarojáé (1887 – 1979) volt. A párt második kongresszusán, 1920 áprilisában a pártot nevének Görögország Kommunista Pártja névre történő megváltoztatásáról döntöttek, és alávetették magukat a Komintern irányításának.[5] Benaroját (csoportjával együtt) 1923 decemberében zárták ki a pártból, mert mindvégig megmaradt szociáldemokratának, és nem volt hajlandó a bolsevik vonalat követni.[6]
A Görögországi Kommunista Párt természetesen nemcsak a Komintern elnyomását nyögte. A görög társadalommal együtt, annak aktívan harcoló csapataként, sokat szenvedtek mind a náci borzalmaktól[7], mind az azt 1944-től követő, egykori harcostársuk, Nagy-Britannia által elkövetett brutalitásoktól.[8] Churchill (1874 – 1965) ugyanis tartott a szocialista befolyástól a térségben, melyet brit befolyási övezetnek tekintett, nem is beszélve arról, mire számíthatott volna, ha a Szovjetunió tengeri ellenőrzéshez jut a Dardanelláknál. Így jött létre a „százalékos megállapodás” közte és Sztálin (1878 – 1953) között 1944 októberében Moszkvában, melyben Nagy-Britannia 90%-os „részesedést” nyert Görögországban.[9] A megállapodást mindkét fél hosszú ideig titokban tartotta.

a százalékos megállapodás Churchill feljegyzésében

Amikor a németek kiűzését követően a harcokban nagy szerepet vállalt Görögországi Kommunista Párt részesedni kívánt a hatalomból, 1945-ben a kormánytól biztosítékokat követeltek arra, hogy a megítélésük szerint náci szimpatizáns maradványerők baloldal ellen irányuló támadásait letöri. (Véres antiszocialista atrocitásokra került sor.) Miután a számukra nem megfelelő feltételeket visszautasították, bejelentették, hogy nem vesznek részt a választásokon, és az egyes fegyveres csoportok közti fegyveres konfliktust a litohorói rendőrőrs jeladásnak tekinthető, jelképes megtámadásával országos polgárháborúvá eszkalálták.[10] Ugyan abban a hiszemben voltak, hogy a brit megszállóknak jelentős katonai tartalékok állnak rendelkezésére, nem tudván a százalékos megállapodásról, Sztálin segítségnyújtására alapozták reményeiket. Addig az Egyesült Államok még intakt volt a konfliktusban, és az akkor még szövetséges Sztálin és Tito (1892 – 1980) a választások előtt a fegyveres segítségnyújtásról állapodtak meg a Krímben. A Görögországi Kommunista Párt korábban az ország nagy részét ellenőrzése alá vonta, de helyzetük kisvártatva megrendült: nemcsak a kormány, de a brit megszállók is a korábban vonakodó Egyesült Államok beavatkozását kérték.[11] Truman elnök (1884 – 1972) 1947. március 12-én megcsördítette kardját a Kongresszusban. Azzal riogatott, hogy Görögország kommunistává válik, ha nem lépnek közbe. 1948 elején így Sztálin Moszkvába kérette Edvard Kardeljt (1910 – 1979), Milovan Đilast (1911 – 1995) és Georgi Dimitrov Mihajlovot (1882 – 1949), hogy megtanácskozza velük a görög polgárháborús helyzetet. Sztálin megkérdezte Kardeljt, milyennek látja a Görögországi Kommunista Párt esélyeit. – Ha nem fokozódik a külföldi intervenció, ha nem követnek el katonai-politikai hibákat… – kezdte Kardelj, mire Sztálin: – Ha… ha… értsék meg, a világ leghatalmasabb ereje, az Egyesült Államok nem fogja tűrni a mediterrán kommunikációs csatornája megszakítását! Ez nonszensz! A görög felkelésnek véget kell vetni, amilyen gyorsan csak lehet![12] Jobbnak látta tartani magát a százalékos megállapodáshoz.
A Görögországi Kommunista Párt ambíciói ezzel reménytelenekké váltak. 1949-ben le kellett tenniük a fegyvert, a pártot betiltották, és több tízezres menekülthullám indult el. 1850-en közülük Magyarországon telepedett le, 1950-ben külön falvat alapítottak a számukra Görögfalva néven.
Az utolsók között hagyta el az országot a párt egyik vezetője, Nikos Belojannis (1915 – 1952). Közép- és kelet-európai szocialista országokban fordult meg, majd 1950-ben visszatért Görögországba, hogy illegálisan újjászervezze a Görögországi Kommunista Pártot. (A visszatérésre akkor kizárólag a bolgár-görög határon kerülhetett sor. Onnan azonban nehézség nélkül: a határ bolgár oldalát a Vörös Hadsereg ellenőrizte.) Földalatti tevékenységét azonban elárulták, és a párt sok más tagjával együtt letartóztatták. Bár a polgárháború során a fehérek és a vörösök egyaránt elkövettek embertelenségeket, a vád kémkedés és illegális pártszervezés volt.[13] Ugyanígy felhozták a Görögország területi épsége ellen irányuló szervezkedést. A Görögországi Kommunista Párt ugyanis végóráiban szívvel-lélekkel támogatta a macedón autonómiát (amit Jugoszlávia is elfogadott volna), és ez kétségtelenül görög területek elszakadási törekvéseit élénkítette volna.[14]
A per hírére hatalmas nemzetközi tiltakozás indult meg. Nemcsak a mottónkat író Hikmet állt csatasorba, de Sartre (1905 – 1980), Charlie Chaplin (1889 – 1977), Éluard (1895 – 1952) és Cocteau (1889 – 1963) is. Picasso (1881 – 1973), ugyanannak a fényképnek az alapján, mely Hikmet íróasztalán állt és amely a tárgyalásra kezében szegfűvel érkező Belojannist ábrázolja, Nikos Belojannis – virágos ember címmel rajzot készített.[15]

A tiltakozás hatására a per meg is torpant egy pillanatra. A miniszterelnök, Nikolaos Plastira (1883 – 1953) ígéretet is tett a per megszüntetésére. Feltehető, hogy a humanista nézeteiről közismert Plastira ezt komolyan gondolta, ám hatalma ehhez csekélynek bizonyult. A katonai tanács, benne a későbbi (1967 – 1974) katonai diktatúra vezetőjével, Georgios Papadopulosszal (1919 – 1999) a pert folytatta és meghozta négy halálos ítéletét. Amikor Belojannist agyonlőtték, a gépfegyversorozatot meghallva Plastira miniszterelnök ájultan rogyott össze.[16] Görögfalvát a kivégzést követően Beloianniszra keresztelték át.


Természetesen nem kérhetjük az akkori szocialista tábortól, hogy józan tárgyilagossággal mérlegelje a kivégzések hátterét. Ettől függetlenül csak sajnálni tudjuk, hogy az 1952-es évben Magyarországon nem olyan színvonalú tiltakozás indult meg, mint Picassóé vagy Hikmeté.

Autó – Motor

Ludas Matyi

Epilógusunkban Pelle János elemzésére támaszkodunk. A Görögországi Kommunista Párt ezt követően, Nikos Zakhariadis (1903 – 1973) vezetésével, bár Sztálint ügyük elárulójának tekintette, szovjet emigrációba vonult. Sztálin halála után az új vonal megdöbbentette Zakhariadist. Élesen bírálta Hruscsov (1894 – 1971) opportunizmusát. 1957-re ért meg arra az idő, hogy elmozdítsák főtitkári posztjáról, követőivel együtt ki is zárják a pártból és magát Szibériába száműzzék. Ám ott nem örült a sztálini módszerek visszatértének: 1962-ben szökést szervezett Moszkvába. Feladta magát a görög követségen, lesz, ami lesz, inkább hazatérne. Alig tette ki a lábát az épületből, letartóztatták és újra Szibériába hurcolták. Egyes források (KGB) szerint ott 1973-ban öngyilkosságot követett el, mások szerint öngyilkos döntésének (hogy melyik országba emigráljon) a szocialista hatóságok tettek pontot a végére.[17]


[1] Nâzım Hikmet verse

[2] http://mult-kor.hu/cikk.php?id=12603

[3] Tanácsköztársaság

[4] Kun Béla és a görög szocialisták

[5] irányvonalváltás

[6] https://www.marxists.org/subject/jewish/benaroya.pdf

[7] náci atrocitások Görögországban

[8] brit atrocitások Görögországban

[9] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k41009.html

[10] https://www.ahistoryofgreece.com/civilwar.htm

[11] A görög polgárháború

[12] tanácskozás Moszkvában

[13] https://alchetron.com/Nikos-Beloyannis-1384208-W#-

[14] Macedónia autonómiája

[15] nemzetközi tiltakozás

[16] http://www.eglimatologia.gr/nikos-beloyannis/

[17] Pelle János elemzése

Advertisements

2 responses to “Az ember szegfűvel

  1. “nagyfontosságú felhívás” – El kell hinni, mert le van írva.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s