Oltalmazó istenek és behatolások

ad Veranium

Verani, omnibus e meis amicis
antistans mihi milibus trecentis,
venistine domum ad tuos penates
fratresque unanimos anumque matrem?

Catullus (Kr.e. 84? – 54): Carmen IX[1]

Veraniushoz

Barátaim legdrágábbja, Veranius,
Még ha százan s ezren is lennének,
Kik hozzád eljönnének, haza a
Fivéreidhez s idős jó anyádhoz?

IX. carmen. Tuka Gábor fordítása[2]

Volt már alkalmunk írni a még szinte kamasz Bernini (1598 – 1680) 1618-19-ban készített szobráról, melyen a gyermek Ascanius kapaszkodik apja, Aeneas lábába, aki vállán menekíti ki apját, Anchisest a trójai tűzvészből. Hogy a generációk iránti felelősség bemutatása teljes legyen, a szobron az agg Anchises azt az egyetlen tárgyat tartja kezében, melyet a trójai tűzvészből kimenteni egyedül méltónak tart: egy kis urnát az ősök hamvaival, melynek tetején két kis alak őrködik. Ma ezzel a két kis alakkal kezdjük. A római családi élet spirituális leképződése volt a vallási kultuszok országos rendjének a szűkebb körben. A családra veszélyt hozó szellemek, a lemurok és larvák mesterkedései ellen, békéért és biztonságért fordult a család a mindenkori családfőben megtestesülő, de a családfőséget fogalmilag megjelenítő paterfamilias szelleméhez, a ház körüli földek védőisteneihez, a larokhoz, valamint, régi magyar megnevezéssel a penates csoportnévre, a penatokhoz, azaz a házi védőistenekhez. (A mottónkban idézett Catullus-carmen penatese elsüllyedt a magyar változat fordítói szabadságának tengerében: az eredetiben emlegetett „háromszázezrek” Veranius házába, Veranius penatjaihoz jönnek.)

A paterfamilias szellemének, egy larnak és egy penatnak a háziszobra

Vesta családi tűzhelye oltalmazta spirituálisan a széthúzás ördöge ellen a család békéjét. A több család együtteséből szerveződött klánokat már maguk választotta „nagy” istenek segítették.[3]
Penatok ültek Anchises urnaszelencéjén. Nézzük meg közelebbről nyelvi eredetüket.
A peh-, „védelmezni”, „jószágot terelni” indoeurópai gyök az indoárján keresztül a szanszkritba mint पाति, pati ment át, ahol megőrizte ezeket a jelentéseket („védelmezni”, „felvigyázni”)[4]. A perzsa پاییدن, pajidan a szanszkrit szó teljes értékű megfelelője.[5] Ebből származik a nálunk is jól ismert آباد, abad, azaz „város” szó.[6] A sok leágazás közül azért éppen ezt érdemes kiemelni, mert a latinban az indoeurópai gyök ehhez hasonló utat járt be. Ugyanis többek között erre vezet vissza a pascere, „táplálni”[7], de a hely is, amely ezzel szorosan összefügg, a penus, „éléskamra”, „raktár”, majd spiritualizálódva „szentély”; a Penus a „szentek szentjének” megfelelő legbensőbb terület volt a Vesta-templomokban[8]. A penates név a penusból származik[9] mint az otthon kulcsfontosságú helyéből.
Ugyanebből az indoeurópai gyökből a pohim(e)n, „pásztor” képzésen át kapjuk a görög szót, a ποιμήν-t (poimen). Маkszimilian Romanovics Faszmer (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962) ebből vezeti le az azonos jelentésű óegyházi szláv pastuxъ-ot (pastuh), abból a mai orosz пастух-ot. Szláv áttételen keresztül kapjuk a saját „pásztor” szavunkat.[10] Ebben tehát az a figyelemre méltó, hogy az indoerópai ősből a görög vonalon jutott el hozzánk, nem a latinon, holott abban a „pásztor” pastor. Ez a szó természetesen szintén az indoeurópai peh- gyök leszármazottja. Ugyancsak ebből kapjuk az óangol fōda, „étel” és fēdan, „etetni” szavakat, melyek közvetlen következménye ma az angolban az ugyanilyen értelmű food és feed.[11]
Az indoeurópai gyök származéka a latin penes mint valaki „uralma alatt”, „rendelkezésére álló”, és ezek elvonatkoztatásából „azt illető”, sőt „-val, -vel”.[12] Az intra, „belül” szóból alakult az intrare, „belépni”, és e kettőből szövődött a penetrare, „behatolni”, az ugyanilyen értelmű angol penetrate eredete[13], amelyből a szemünk előtt előbontakozik szép magyar szavunk, a „penetráns”, azaz átható.


Aki penust és penest mond, mondjon penist is! Ám erős gyanúnkat lelohasztja a nyelvtudomány. Ez esetben az indoeurópai eredet a hasonló, de távolról sem azonos pes-, „pénisz” gyök (semmi elvonatkoztatás – a szemantikai sor nyílegyenes), melyből az ógörög πέος, peos és a szanszkrit पसस्, pasas is származik.[14] Egy másik csábító lehetőség is kiesik: „fasz” szavunkat finnugor eredetűnek gyanítják.


[1] http://www.thelatinlibrary.com/catullus.shtml

[2] http://rudy.negenborn.net/catullus/text2/h9.htm

[3] házi istenek Rómában

[4] पाति

[5] perzsa ág

[6] a perzsa „város”

[7] https://en.wiktionary.org/wiki/pasco#Latin

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/penus#Latin

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/penates

[10] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[11] további leszármazottak

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/penes#Latin

[13] https://en.wiktionary.org/wiki/penetrate

[14] https://en.wiktionary.org/wiki/penis#Etymology_10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s