Bors, radír és piperkőcök (vegyészek aranykora)

fekete bors

Hippokrates (Kr.e. 460? – 370?) Az akut betegségek életrendjéről című munkája XI. fejezetében különféle szirupokat javasol tüdőgyulladásban szenvedőknek. Az első gyantás husáng és toboz attikai mézben, a második istenfa mézecetben, a harmadik bors és fekete hunyor főzete.[1] Ezekben az összeállításokban az óvatos utókor már egyiket sem alkalmazza, mindamellett némely összetevő gyógyerejét nem vitatja el. A fekete bors gyógyhatásait ma is tiszteljük, és ezek között valóban ott van a légutak tisztítása és a meghűlés gyógyítása (és egyebek, például javítja az emésztést, fogyaszt és egyes bőrbetegségekre is jó).[2]

pipli, dipli vagy hosszú bors

A borsfélék családjába tartozó bors nem tudományos nevét, a Pipert Linné (1707 – 1778)[3] a latin névből vette. A latin piper név megérdemel egy kis vizsgálatot. Közvetlen elődje a görög πέπερι, peperi, mely az indoeurópai nyelvek egy nagy ágából, az indoárjából ered, melyből a szanszkrit पिप्पलि, pippali is, mely azonban a bors egy keleten népszerű faját, a piplit, más nevén diplit vagy hosszú borsot jelenti.[4] A nyugati germánba a szó a latinból változatlan alakban került ét, ebből ered az angol pepper szó, kevéssé meglepően.[5] A mai török biber a görög szóból származik[6], azonban az oszmán török burç, melyből a mi „bors” szavunk is származik, iráni eredetű.


Hans Christian Ørsteddel (1777 – 1851) a bűz birodalmában már találkoztunk: az elektromágnesesség és az alumínium felfedezése mellett ő alkotta a „gondolatkísérlet” szót is, mely természetesen már előtte is létezett, de a tudományos megközelítés lehetséges eszközeként ő vezette be.[7] Ørsted volt az, aki a bors illatanyagát, az általa piperinnek elnevezett kristályokat először izolálta 1819-ben, és amelyről 1820-as cikkében ad számot.[8] (A piperin tekintélyes, 5-10%-os mennyiségben található a borsszemekben, és azokból alkohollal könnyen kivonható.) A piperin jóval később feltárt szerkezete korántsem egyszerű.

Amikor August André Thomas Cahours (1813 – 1891) 1853-ban közzétette cikkét a szintén a fekete borsból általa kivont piperidinről, Thomas Anderson tiltakozást jelentett be: három évvel korábban ugyanis már publikálta, hogy a vegyületet előállította a piperin salétromsavas kezelésével. Igénye az elsőségre elvitathatatlan. A molekulaszerkezetet csak 1881-re állapították meg, és vegyészi körökben hosszas vitát váltott ki a vegyület besorolása valamely tágabb kategóriába.[9]

A vegyületek elnevezésében az -in a görög -ίνη, -ine, „természetű” gyökre alapul a hasonló értelmű latin inán keresztül[10], hasonlóan, az -id a görög είδες, -eides, „-szerű” származéka.

Thomas Anderson (1819 – 1874) felfedezései: piperidin és piridin

Anderson korábban, 1849-ben csontolaj lepárlásával egy különösen tűzveszélyes vegyületet nyert ki, melyet ennek megfelelően piridinnek nevezett el. A hasonló hangzás ellenére, még azt is figyelembe véve, hogy a bors csípősségét az angolban ugyanaz a hot szó fejezi ki, mint a forróságot, a piridin és a piperidin nevének semmi köze egymáshoz. A piridin első szótagja ugyanis a görög πῦρ, pyr, „tűz” szó leszármazottja[11]; a szóval és leágazásaival már sokat foglalkoztunk.

pirit

Szép utat járt be a vegytanban is, említsük meg például a piritet (FeS2), melynek neve az ógörög πυρίτης λίθος, pyrites lithos, „tűzkő” jelentésű kifejezésből származik.[12] Mindamellett az alkohol denaturálására az orrfacsaró szaga miatt kiválóan alkalmas piridin[13] és a kifejezetten kellemes, szalmiákos-borsos illatú piperidin[14] szerkezete nem véletlenül hasonló. 1929-től ismert a piridin nátriumos-alkoholos redukciója, melynek eredményeképpen piperidin keletkezik[15], de a nagyipari piperidinszintézis egyik lehetséges eszköze is a piridin hidrogénezése 5 atmoszférás nyomás alatt[16].

piperinkristályok – piperidin laboratóriumi előállítása piridinből

A piperidint radírgyártáshoz használják. 1834-ben egy véletlennek köszönhetően Charles Goodyear (1800 – 1860) vegyésztechnikus feltalálja a vulkanizálást[17], ami nem más, mint kénhidak létesítése a gumi akkori nyersanyagának, a kaucsuknak a molekulái közt, amely révén a massza rugalmassá válik. A piperidin a finomabb minőségű gumik, például a radír vulkanizálásának, az új molekulák kialakításának katalizátora már 1911-től kezdve.[18]

A bors latin nevéből, a piperből származik a „piperés”, azaz „fűszeres” szó, amiből a jelentés áttevődött a „cifrálkodó”, „szépítkező” értelmekre, és ebből tőelvonással ered a „pipere” mint „szépségápolás”. A nyelvújítás erre alapozta az e téren túlzásokba eső piperkőcök magyar elnevezését.[19]


[1] Az akut betegségek életrendjéről

[2] a fekete bors gyógyhatásai

[3] Piper

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/piper#Etymology_3

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/pepper

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/biber

[7] Hans Christian Ørsted születésnapjára

[8] Hans Christian Ørsted felfedezi a piperint

[9] elsőbbségi kérdés

[10] http://www.dictionary.com/browse/-ine

[11] https://books.google.hu/books?id=Fl4sdCYrq3cC

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/pyrite

[13] Nitrogéntartalmú heterociklusok

[14] piperidin

[15] laboratóriumi piperidinszintézis

[16] nagyipari piperidinszintézis

[17] Goodyear felfedezése

[18] piperidin a vulkanizálásban

[19] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

Reklámok

One response to “Bors, radír és piperkőcök (vegyészek aranykora)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s