Homály és napfény: Haydn-vonósnégyesek

Minden idők leghíresebb vonósnégyes-tétele, állítja Howard Chandler Robbins Landon (1926 – 2009) és Alan Walker Tyson (1926 – 2000), Haydn op.3 Nr.5-ös (HobIII:17) F-dúr művének 2., Andante cantabile tétele, a népszerű Szerenád.[1] (2009 óta a helyzet megváltozásáról nincs értesülésünk.)

A tétel éppen abban a kétféle értelemben híres, amelyben Beethoven (1770 – 1827) Für Elise-e (WoO59).

Athanasius Kircher (1601 – 1680) Musurgia universalis, sive ars magna consoni et dissoni (Egyetemes zenetudomány, avagy a konszonanciák és disszonanciák nagy mestersége, 1650) című fontos munkáját már említettük. Ennek VI. könyvében, a De Musica instrumentaliban (Hangszerekről) idézi Allegri (1582? – 1652) Symphonia pro chelybus omnibus numeris absolutissima című művét.[2] (Allegri 1630-as években komponált, különös sorsú Misereréjéről nemrég írtunk.) Ha figyelembe vesszük Kircher egy megjegyzését (chelybus sive violis, „chelybus, azaz viola”, vagyis „chelybus, azaz vonós hangszer”)[3], akkor a mű címe Vonósokra írt sinfonia egyenrangú szólamokkal, és Kircher leírása alapján ez a mű, összeállításában, vonósnégyes. Azaz: a vonósok minden nemének a neki megfelelő stílusban kell összhangzatot, azaz a sinfonia hangzását adni, amint azt az ünnepelt pápai karvezető, D. Gregorio Allegri művéből láthatjuk, aki az összhangzat mesterségének olyan tökéletes mesterségét mutatja be, hogy sem ahhoz hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.[4]

Ebben a műfajban ezt a művet tekintik legkorábbinak.[5] A teljes mű nem áll rendelkezésre, de Robert Eitner (1832 – 1905) a Bécsi Zenebarátok Társasága tulajdonában látott egy Allegrinek tulajdonított vonósnégyest. Feltételezése szerint a XVIII. században írták.[6]


Haydn, aki ha a vonósnégyes mint hangszerösszeállítás kiötlőjének nem is tekinthető, vitathatatlanul atyja a vonósnégyesnek mint műfajnak. Életművének fontos részét teszi ki a 69 ma neki tulajdonított darab. Egészen bizonyos, hogy Haydnt se Allegri, se saját kortársainak szórványos, ilyen összeállítású művei nem motiválták ebben a tudatos választásban. Georg August von Griesinger (1769 – 1845), Haydn korai életrajzírója a maga regényes stílusában úgy emlékezik meg a kezdetekről, hogy amikor 1755-57 körül a jól hegedülő Haydn Carl Joseph Weber (1719? – 1767) fürnbergi nemes Bécshez közeli birtokán, Weinzierlben tartózkodott, vendégségben ugyancsak ott volt a nemesúr lelkésze, intézője, továbbá Beethoven későbbi tanítójának, a nagy kontrapunktista Johann Georg Albrechtsbergernek (1736 – 1809) később szintén jeles zeneszerzővé érő bátyja, Anton (1729 – 1780?), akik műkedvelő hangszerjátékosok is voltak, és így Weber felkérte Haydnt, írjon egy darabot, melyet előadnának. Így szerezte Haydn első vonósnégyesét, melynek sikere akkora büszkeséggel töltötte el, hogy nem is tágított többé a műfajtól.[7]
1775-ben alapította Charles-Joseph Mathon de la Cour (1738 – 1793) és Nicolas-Étienne Framery (1745 – 1810) az Almanach Musicalt (Zenei évkönyvet), melyet ketten igazgattak 1779-ig. Az évkönyv anekdotákat, bírálatokat, és ami a legfontosabb, Párizsban kiadott művek jegyzékét közölte (busás terjedelemben).[8] Az egyik bejelentésük a következő:

 

Szigorú (mai) értelemben nem is vonósnégyesekről van szó, lévén a quinte nem „szabályos” brácsa, hanem öthúrú tenorbrácsa, melyet a XVII. század második felétől a XVIII. század elejéig használtak.[9] Elviekben felmerülhetne, hogy a többi katalógusbejegyzéshez hasonlóan a M. itt is a keresztnevet rövidíti, nem a monsieurt, ám Michael Haydn (1737 – 1806), Haydn öccse szerzőségét kizárja, hogy első vonósnégyesét a kiadás évében írja, 1777-ben, és az évben is csak egyet.[10] A művek keletkezési évét 1772-re vagy valamivel korábbra teszik.[11] Ez Haydn érett korszaka, az op.17-es sorozat (1771)[12], illetve a vonósnégyes-irodalomban korszakos jelentőségű op.20-as hat vonósnégyes (Nap-kvartettek, 1772) keletkezési ideje.[13]

Csakhogy a kiadás szólamainak tüzetes átnézésével a fent említett két Haydn-kutató, Landon és Tyson arra a következtetésre jutnak, hogy a nyomdai táblákon eredetileg Roman Hofstetter (1742 – 1815) neve állt, csak azt kitörölték, és Haydnéra javították.

az amorbachi bencés kolostor

Roman Hofstetter atya az amorbachi benedekrendi kolostorban élt és töltött be különféle rokonszenves funkciókat, mint Prior Culinaris, azaz étkezési elöljáró, sőt később Küchenmeister, konyhafőnök, egészen a kolostor 1803-as bezárásáig. Zeneszerzéssel is foglalkozott, ám amint Reginald Barrett-Ayres (1920 – 1981) az op.3-as sorozatot és Hofstetter kétséget kizáróan saját kvartettjeit egybeveti, összeegyeztethetetlen stiláris különbségekre figyel fel. Mindamellett figyelemre méltó Hofstetter egy levele 1802-ből Haydn barátjához, a svéd diplomata Fredrik Samuel Silverstolpéhez (1769 – 1851). Ebben leírja, mindaz, ami Haydn tollát csak elhagyja, olyan gyönyörűséggel tölti el őt, hogy nem tudja visszafogni magát annak utánzásától.[14]

Lavater (1741 – 1801): Haydn (1732 – 1809) sziluettje 1776-ból. Lavater ezt jegyezte fel a kép alá: a száj és áll filiszterre vall, de a szemekben és az orrban van valami kivételes. Johann Florian Elßler (1769 – 1843) szerint a hasonlóság rendkívüli

Fanny Elßler (1810 – 1884) táncosnőről, valamint apjáról, Haydn hűséges kottamásolójáról és személyes ügyei intézőjéről, Johann Florian Elßlerről már írtunk. Johann Florian Elßler atyjától, id. Joseph Elßlertől († 1782) vette át a tisztséget annak halála után. Amikor Haydn felügyelete mellett 1805-ben összeállította Haydn műveinek jegyzékét, akkor az op.3-as sorozatot is belevette a vonósnégyesek közé. Ebbe belejátszhatott, hogy előtte három évvel Párizsban Haydn tanítványa, Pleyel (1757 – 1831) op.3-ként kiadta a művet.
Az opusszám mellett se menjünk el szó nélkül. Hogy lett az op.26-ból op.3? Haydnnak sok művét látták el opusjelzéssel a kiadók, különösen a ciklikus kompozíciók esetében, de Haydn ezzel különösebben nem törődött. Sok opusszáma ma már beazonosíthatatlan.[15] Hogy Pleyel konzultált-e a kiadás előtt Haydnnal, vagy az általa szintén kiadott op.1-es és op.2-es sorozatok stiláris folytatásaként ruházta fel a sorozatot op.3 megjelöléssel, még akkor sem tudhatjuk biztosan, ha figyelembe vesszük Pleyel megjegyzését a kiadott művek katalógusában: avoués par l’autheur, „a szerző jóváhagyásával”. Somfai László amellett érvel, hogy erről a kitételről magának Haydnnak aligha lehetett tudomása.[16]
Bár ma a közvélekedés Hofstetter művének tekinti a sorozatot, sok Haydn-kutató tartja megalapozatlannak a Hofstetter szerzőségéről szóló elméleteket. Hivatkozásuk Carl Friedrich Pohlra (1768 – 1844), akiben nem merült fel Hofstetter szerzősége, mindamellett megalapozatlan: megfogamzása előtt sem egy gyanú, sem bármi egyéb nem tekinthető élőnek, még a legmerevebb dogmatikusok szemében sem. Øivind Eckhoff (1916 – 2001), aki az ötödiket tekinti a sorozat legjobb darabjának, szintén nem fogadja el a Hofstetter szerzősége melletti érveket.[17] Günther Zuntznak (1902 – 1992) 1986-ban ugyancsak kételyei vannak efelől.[18]
Ugyanakkor a párizsi kiadó, Antoine Bailleux (1720 – 1798) hírhedt lett arról, hogy Haydn szerzőségével látta el más nála kiadó szerzők műveit.[19] Mit tartsunk mi, műkedvelők az esetről? Akár az op.17-es, akár az op.20-as sorozatba is hallgassunk bele, különbségük az op.3-hoz képest azonnal felfedezhető. Ez a különbség nyilván nehezen ragadható meg a zeneesztétika tudományos eszközeivel, de itt a két fülünk, tőlünk több nem is elvárható. Kizárható, hogy a kiadó (vagy annak valamelyik munkatársa) ne tudott volna a sorozatos csalásokról. Az sem valószínű, hogy a tényleges szerzők háta mögött csenték volna el tőlük a darabjaikat, hiszen minden nekik kifizetett jogdíj árulkodó jel lett volna a bíróság előtt, arra pedig felfigyeltek volna a szerzők, ha kisemmizik őket. Az sem valószínű, hogy efféle megoldásokba a nagy szerzők, akik „javára” átszerkesztették a szerzőséget, mint például Haydn, juttatás nélkül belementek volna. A legvalószínűbb a hármas játék, és éppen ez nehezíti meg az utólagos nyomozást. A „nagy” szerző megkapja illő részesedését és műjegyzéke összeállításánál fáradt mosollyal kitérő válaszokat ad a szerzőségét firtató kérdésekre, a „kis” szerzőnek türelmesen elmagyarázzák, mekkora dicsőségben van része, és hogy anyagilag is mennyivel jobban jár ezen a módon. Aki, kiszolgáltatottságában, vagy mélységes hódolatában a „nagy” szerző iránt, rááll az alkura. De ki jár rosszul? A „nagy” szerző műveire vadászó plutokrata, aki ugyan feltehetőleg olcsóbban jut a kottához, mintha tényleg a „nagy” szerző írta volna a darabot, de mégiscsak hamisítványhoz jut, ha nagy valószínűséggel nem is veszi észre. Az ő bőrében nem szeretnék lenni.


[1] a Szerenád hírnevéről

[2] Musurgia universalis, sive ars magna consoni et dissoni

[3] chelybus sive violis

[4] https://imslp.org/wiki/Special:IMSLPImageHandler/253537

[5] Allegri vonósnégyese az első

[6] Robert Eitner látott egy példányt, de gyanakszik

[7] anekdota az első Haydn-vonósnégyesről

[8] Almanach Musical

[9] http://musicofyesterday.com/history/quinte/

[10] http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=54379

[11] http://imslp.org/wiki/String_Quartets,_Op.3_(Hoffstetter,_Roman)

[12] http://imslp.org/wiki/String_Quartets,_Op.17_(Haydn,_Joseph)

[13] http://imslp.org/wiki/String_Quartets,_Op.20_(Haydn,_Joseph)

[14] The String Quartets of Joseph Haydn

[15] http://www.klassika.info/Komponisten/Haydn/wv_opus.html

[16] Allan Badley tanulmánya

[17] https://books.google.hu/books?id=pCpFBbB6JwQC&pg=PA161

[18] Günther Zuntznak is kételyei vannak

[19] Antoine Bailleux csínyei

Advertisements

2 responses to “Homály és napfény: Haydn-vonósnégyesek

  1. Megragadott és új perspektívákat villantott fel a “rokonszenves funkció” fogalma.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s