Rejtelmek ha zengenek Mozart első itáliai útján

A man who has not been in Italy, is always conscious of an inferiority, from his not having seen what it is expected a man should see.

James Boswell (1740 – 1795): Life of Johnson[1]

Aki nem járt Itáliában, kisebbrendűségi érzéstől szenved amiatt, hogy nem látta azt, amiről elvárható, hogy lássa.

Doktor Johnson (1709 – 1784) élete 

Mozart három itáliai útja mind az ifjúkorára esik, apja, Leopold (1719 – 1787) aprólékos és tökéletes szervezésében. Salzburg azokban az időkben erőteljesen támogatta zenészeinek, elsősorban természetesen énekeseinek itáliai tanulmányútjait, az itáliai zene bemutatását a számukra, oktatásuknak mintegy lezárásaként. A gyermek Mozart esete természetesen más volt. Oktatásának lezárása nem merült fel. A „bemutatás” nem elsősorban az itáliai zeneművészet bemutatását jelentette az ő számára, éppen ellenkezőleg: az ő bemutatását az olasz zenei világnak és társadalomnak, és, korabeli kifejezéssel, a Grand Tour, „nagy út” megszervezésével az itáliai kultúra bemutatását a legfogékonyabb szellemi korát élő Mozartnak. Johnson idézett mondásának szellemében.

Mozart első itáliai útja

Ezt a célt legkiválóbban a távolságban és időben leghosszabb első út szolgálta. 1769. december 13-án indultak útnak, 1771. augusztus 13-án értek haza otthonukba. Útjuk legdélebbi régiója Nápoly volt, ahol pontosan azokat a nevezetességeket nézték meg, mint a mai zarándokok: a Vezúvot, Pompejit, Herculaneumot, és a nápolyi király két (inkább lenyűgöző, mint művészi) rezidenciáját: Casertát és Capodimontét. Az út legnagyobb eredménye kétségkívül első opera seriája, a Mitridates, Pontos királya K87 (74a), melyet a visszaúton, Milánóban mutattak be 1770. december 18-án, elsöprő sikerrel.[2]

Leopold fejében meg sem fordult, hogy Bolognában fel ne keressék a kor legtekintélyesebb itáliai zenetudósát, aki zeneszerzéssel is foglalkozott, azaz a ferences atyát, Giambattista Martinit (1706 – 1784). Tanítványai között volt Johann Christian Bach (1735 – 1782), Jommelli (1714 – 1774), Gluck (1714 – 1787)[3] és Grétry (1741 – 1813)[4].

Hanem keressétek először Istennek országát…
Máté6:33[5]

Jézus szavainak latin fordítása, a Quaerite primum regnum Dei ősi antifóna szövegkezdete, melyet 1770-ben Padre Martini is megzenésített. A szöveget tanítványainak is odaadta, akik három órát is eltöltöttek a feladattal. Nem így Mozart, aki 1770. október 9-én nála járva fél óra alatt a végére jutott (Leopold levele szerint). Kétségtelen, hogy egy-két szabálytalanságát, mint Alfred Einstein (1880 – 1952) kimutatja, a padre kiigazítja.[6]

a fermói Mária mennybevétele-katedrális

Allegri (1582? – 1652) Rómában született, aki pályája elején a fermói Mária mennybevétele-katedrális megbízásából a „régi stílusban” motetták sokaságát komponálta. Rómába visszatérve talált rá saját hangjára, mely az új kor törekvéseivel is egybecsengett. VIII. Orbán pápa (1568 – 1644) 1629-től alténekesként alkalmazta a Sixtus-kápolnában, ahol karvezető lett. Legismertebb műve, a feltehetőleg az 1630-as években komponált Miserere nem annyira a felépítés vagy a részletek kidolgozottsága és „sugalmazottsága” miatt, hanem sejtelmes hangzásvilágáért akkora figyelmet keltett, hogy kiközösítés terhe mellett megtiltották a másolását.[7]

Mozart 1770. április 11-én, azaz nagyszerdán[8] hallotta a motettát a Sixtus-kápolnában, fejben tartotta, majd lekottázta kilenc szólamát. Két napra rá, egy második meghallgatást követően javításokat tett a feljegyzésében. Ez a változat Leopoldtól Charles Burney (1726 – 1814) zenetörténész és komponista kezébe került, aki 1771-ben ki is adta Londonban.

Mozart eredeti feljegyzésének azóta nyoma veszett. A kiadott mű a pápához, XIV. Kelemenhez (1705 – 1774) is eljutott, aki legott egybevetette az eredetivel, és nagyfokú egyezést állapított meg. A felvilágosult pontifex maximus azonban ahelyett, hogy kiközösítette volna az imposztor Mozartot az anyaszentegyházból, az Aranysarkantyú Rend lovagjává ütötte. Így a kegyes történet[9], amit most (mérsékelten) megkérdőjelezünk.


Mozartot a pápa „Mozart érdekében hozzá intézett kérvénynek” eleget téve ütötte lovaggá. (Leopold nyomulása nem zárható ki.) Indokolásában a suavissimo cymbali sonitu, „legédesebb hangszer- (szó szerint: cintányér-) szó” megcsendítőjeként dicséri a még gyerek Mozartot. Mozart eleinte büszke volt a címre, nővérének, Maria Anna Walburga Ignatia Mozartnak (1751 – 1829), ismert becenevén Nannerlnek írt egyik levele aláírásában fel is tünteti lovagi címét. Ám később vérig sértve elhagyta a címet. Rövidesen ugyanis, amikor hangversenyt adott, a megjelent nemesurak kigúnyolták az érdemrendet. – Nem ér az többet egy szippantásnyi tubáknál – közölték a maguk szellemes stílusában, egyikük hozzá is tette, a kereszt nem aranyból van, hanem rézből. – Szó sincs róla – felelte Mozart – , ólomból.
A probléma csupán annyi, hogy a pápa 1770. július 4-én döntött a kereszt adományozásáról.[10] Jóval az előtt, hogy kézhez kapta volna a Miserere nyomtatott példányát. További érdekesség, hogy a szigorú tilalom ellenére három illusztris személy mégis hozzájuthatott a rejtett kincs másolatához.
Egyikük I. Lipót (1640 – 1705) római császár volt. Az anekdota szerint olyan unalmasnak találta a darabot, hogy a pápa tudtára hozta, bizonyára hamisítványt kapott. A felbőszült pápa azonnali hatállyal menesztette a Sixtus-kápolna maestro di cappelláját, és csak azok után fogadta vissza, amikor megtudta, a kápolna kórusa fioritúrák sokaságával teszi érdekesebbé az előadást. (Közbevetőleg: Mozart ezek szerint ezt jegyezte le. Ám ekkor XIV. Kelemen aligha talált volna nagyfokú egyezést a nyomtatott és az eredeti változat között.) Egy másik szerencsés kedvezményezett egy közelebbről ki nem nyomozható portugál király. Végül, ugyancsak figyelemre méltó módon, a harmadik személy, aki megkaphatta a másolatot, nem más, mint maga Padre Martini. Kizárható, hogy a kellemes társalgó, extrovertált, joviális padre összejátszott Mozartékkal? A római út előtt megmutatta a kottát? Vagy jóval húsvét után ő lett volna, aki megmutatta Mozartnak a maga példányát? Miután Mozartot már az Aranysarkantyú Rend lovagjává ütötték? Ne feledkezzünk meg, hogy lovaggá ütése után, de Bolognában, Martini meglátogatása előtt Mozart írt egy saját Misererét is:

Ha a „csínyen” túl lett volna, írt volna ilyen művet? – pszichologizálunk tétován.
Ha a másolat Martini közrejátszásával készült, egy ilyen másolat nyomtatásban is, az esetleges hibákkal is (melyeket, láttuk, még a gyermekisten is elkövetett) mutathat nagyfokú egyezést az eredetivel. (Már ha hihető, hogy a pápa valóban elvégezte a kritikai összehasonlítást, teszem hozzá az érvelést gyengítő megjegyzést betyárbecsületből.) Mozart egy portréján az Aranysarkantyú Rend keresztjét viseli. Éppen ez az a kép, amelyet Leopold megküld Padre Martini gyűjteményébe, 1777. december 22-én írt levelében hozzátéve, malerisch hat es wenig wert, aber was die Ähnlichkeit anbetrifft, so versichere ich Ihnen, daß es ihm ganz und gar ähnlich sieht (festőművészetileg értéke csekély, de ami a hasonlóságot illeti, biztosíthatom, hogy az teljes).[11]

Mozart (1756 – 1791) portréja 1777-ből az Aranysarkantyú Rend lovagkeresztjével. A Padre Martininek küldött kép másolata

Ám annak a gyanúnak, hogy csak utólag, a második bolognai út alkalmával mutatta volna meg Padre Martini Mozartnak a másolatot, és ez lenne Mozart egyedüli forrása, teljességgel ellentmond, hogy 1770 nagyszombatján Leopold a feleségének, Anna Maria Walburga Mozartnak (1720 – 1778) – született Pertl – a híres „87. levélben” megírja a lemásolás tényét. Ezt aligha tehette volna meg arra alapozva, hogy jóval később esetleg megkapják Padre Martinitől. Mindamellett, mint írja, nem mellékeli a kottákat. Ír ugyan a kiközösítés terhéről, mégsem ez az indoka. Nem akarja, hogy a közreműködésük nélkül előadják a darabot Salzburgban. Lehet azonban más a valódi indok. Egy ekkora lélegzetű és bonyolultságú mű tökéletes lejegyzése még egy lángelme számára is nehéz lehetett. Nem lehetett biztos abban, hogy az egyezés tökéletes. És itt kerülhet Padre Martini a képbe: segíthetett a korrektúrában. Már ha annál a változatnál maradunk, hogy a római út előtt Mozart nem láthatta nála a kottát.
Bizonyítani az összejátszást nagyon nehéz lenne. Egyelőre meg kell maradjunk a Miserere misztikus homályában.


[1] http://www.limpidsoft.com/small/lifejohnson.pdf

[2] Mozart Itáliában

[3] https://www.britannica.com/biography/Giovanni-Battista-Martini

[4] http://www.hoasm.org/VIIIF/MartiniGB.html

[5] http://biblia.hit.hu/bible/21/MAT/6

[6] a Mozart család levelezése

[7] Allegri

[8] http://progkor.inf.elte.hu/200405.1/napok.htm

[9] https://ledgernote.com/blog/interesting/mozart-music-piracy/

[10] Mozart lovaggá ütése

[11] https://editor.quizup.com/credits/en-18th-century

Reklámok

5 responses to “Rejtelmek ha zengenek Mozart első itáliai útján

  1. Allegrit alténekesként alkalmazták? Szóval, a korban zenei téren nem ritka módon, kasztrált volt?

    Kedvelik 1 személy

  2. Ugye a kontraaltókra, mint pl. a nagy Paul Esswood, tetszik gondolni?

    Kedvelés

    • A helyzet kissé összetettebb, hiszen a contralto, contratenor (egyébként egymáshoz nagyon közeli) hangfekvésre utal, a falsetto pedig hangképzésre. Contraltónak az angolban a női altot nevezik, de férfi falsettók hangfekvésének a kontratenoron túl ma már ismét zavartalanul adnak eredetileg női hangfekvést jelölő szavakat. Paul Esswood esetében inkább kontratenort mondanék. Ez a szó nem kifejező, hiszen nem “tenor alatti” hangról van szó, mint például baritonról vagy magas basszusról.
      Régebbi korok férfiénekeseit pedig a legnagyobb szabadsággal hívták szopránoknak, altoknak, és és ezen belül lehettek falsettók és castratók.

      Kedvelés

  3. Visszajelzés: Homály és napfény: Haydn-vonósnégyesek | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s