A vanádium különös útja

Az indoeurópai wen-, „vágyakozni” gyök ugyancsak termékenynek bizonyult az évszázadok folyamán. Szanszkrit leágazásról is tudunk, de ezúttal a nyugati fejlődésvonal köti le figyelmünket. Sok egyéb mellett ebből ered az óangol wynn, „élvezet” és winnan, „győzni”, melyből az angol win, „győz” (lám, mi a vágy titokzatos tárgya), a német Wonne, „gyönyör”, a latin veneratus, „tisztelt” és Venus szerelemistennő neve.[1] De hogy lesz ebből vanádium? Lássuk. A skandináv mitológia két fő istencsoportja a Vanir, a keletkezéshez, termékenységhez, földműveléshez kapcsolódó istenekkel és az Æsir, az erő és hadakozás istenei. Hatalmas háború robbant ki közöttük, de naivitás lenne e mögé, mai fejjel, a „jó”, a „teremtő” és a „rossz”, a „pusztító” princípiumok „ősi” küzdelmét beleolvasnunk. (Ilyen jelképek kevés mítoszban lépnek fel. Az ősi népek mintha ösztönösen ízlésesebbek lettek volna ennél.) Történetesen a sors rendelkezéseit is megváltoztatni képes, varázserejű Freyja (Freia) szerelemistennő volt az a Vanirból, aki uralmát kiterjesztette az Æsirre, ám szigorú volt és mohó („aranyra éhes”), így az Æsir fellázadt. A hosszú és kegyetlen háborúba mindkét fél belefáradt, ezért békét kötöttek. Összehívták mindkét tábor isteneit, akik közösen egy üstbe köptek, ezzel életre hívva minden teremtmény legokosabbikát, Kvasirt.[2] Freyja mellékneve Vanadis.[3]

A Vanir, belőle a Vanadis, „Vanir őrző szelleme”[4] név szintén az indoeurópai wen- gyök leszármazottja, melynek így tehát két szerelemistennőt is köszönhetünk.


A 23. rendszámú elem egy átmenetifém, a vanádium. Igen szívós, szilárd fém, különösen ütésálló. „Földjét”, a vanádium-pentoxidot (V2O5) katalizátorként és a textiliparban fixáló marósavként alkalmazzák.[5] Nem lebecsülve az ebből fakadó hasznokat, a vanádium felhasználása viszonylag szűk körű, és önmagában nem váltaná ki odafigyelésünket. Ami érdekesebbé teszi számunkra, az a „keletkezéstörténete”.
Andrés Manuel del Río Fernández (1764 – 1849), akit Mexikó 1821-ben kivívott függetlensége[6] előtt hivatalosan új-spanyolnak kellene mondanunk, egy ottani ércben (melynek nemesen vöröslő kristályos alakváltozatát is ismerjük), a plomo pardóban („barna ólom”) 1801-ben új fémre bukkant. Ezt sóinak „sokszínűsége” alapján panchromónak (panchromiumnak) keresztelte el a görög παγχρώμιο, pankhromio, „minden színű” szó alapján (a πᾰν-, pan- és χρῶμα, khroma értelemszerű összetételéből). Később azonban lecövekelt a legjellemzőbb vörös színnél, és így másik névvel állt elő, az eritronóval (erythronium) a görög ἐρυθρός, erythros, „vörös” alapján.[7]

kutyafoggyökér a kakasmandikók neméből

A liliomfélék családjába tartozó kakasmandikók nemének szintén a színe alapján adta Linné (1707 – 1778) az Erythronium nevet.[8]

Úgy döntött, az éppen haza térő Friedrich Wilhelm Heinrich Alexandert, Humboldt szabadurát (1769 – 1859) kéri meg, vinné Párizsba eredményei megerősítéséül a mintát és a hozzá tartozó kutatási feljegyzéseit. Egy hajótörés következtében a feljegyzéseinek túlnyomó része elveszett, így Humboldt csak a mintát és egy rövid feljegyzést tudott a Bányaiskola laboratóriuma igazgatójának, Hippolyte-Victor Collet-Descotilsnak (1773 – 1815) átadni arról, hogy az új fém mennyire emlékeztet a krómra.

Andrés Manuel del Río Fernández mintája

Több sem kellett az igazgatónak: tanítómesterét és barátját, Louis Nicolas Vauquelint (1763 – 1829) kérte fel a vizsgálatok lefolytatására, ugyanis, amint már írtunk erről, Vauquelin fedezte fel a krómot. Vauquelin arra jutott, hogy a Río által vizsgált fém sem más, mint a króm. A vizsgálati eredményt aztán Collet-Descotils foglalta írásba. Levelét véve Río belenyugodott a döntésbe.[9] 1830-ban Nils Gabriel Sefström (1787 – 1845) svéd vegyész egy bányából kapott vasérc vizsgálata során aztán szintén megtalálta a fémet, melynek a vanadium nevet adta Vanadis istennőről. Friedrich Wöhler (1800 – 1882) még abban az évben kimutatta, hogy Sefström és Río fémei megegyeznek. George William Featherstonhaugh (1780 – 1866) geológus próbálkozása, hogy a fém nevét mintegy rehabilitációul rioniumra kereszteljék, nem járt sikerrel.[10] A magyar nyelvújításban a vanádium a Bugát Pál (1793 – 1865) – Irinyi János (1817 – 1895) – Nendtvich Károly Miksa (1811 – 1892)-féle mérsékelt szárnytól a „szineny” nevet kapta.[11]
Sir Henry Enfield Roscoe (1833 – 1915) izolálta elsőként 1867-ben a vanádiumot elemi alakjában egy klorid hidrogénes redukciójával.
A vanádium fontosabb ércei között van egy szilikátásvány, a Roscoe-ról elnevezett roscoelit, K(V3+, Al, Mg)2AlSi3O10(OH)2.[12] A plomo pardo mai neve vanadinit, ólom-vanadát-klorid, képlete Pb5(VO4)3Cl.[13] Marie-Adolphe Carnot (1839 – 1920) geológusról kapta nevét a sokáig urántartalma miatt is bányászott carnotit, kristályvíztartalmú kálium-uranil-vanadát, K2(UO2)2(VO4)2·3H2O.[14] A vanádium-tetraszulfid ásványát (VS4) Antenor Rizo-Patrón (1866 – 1948) tiszteletére nevezték el „patrónitnak”, melynek „rizopatrónit” névváltozata is használatos.[15]

arannyal befutott roscoelit, vanadinit, carnotit, patrónit


[1] wen-

[2] http://norse-mythology.org/kvasir/

[3] http://norse-mythology.org/tales/the-aesir-vanir-war/

[4] Vanadis

[5] vanádium

[6] Mexikó függetlensége

[7] Andrés Manuel del Río Fernández névjavaslatai

[8] Erythronium

[9] vanádium: felfedezés – nem felfedezés

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/vanadium

[11] http://chemonet.hu/hun/teazo/gyujt/nyelv2.html

[12] https://www.chemicool.com/elements/vanadium.html

[13] https://www.mindat.org/min-32358.html

[14] https://www.mindat.org/min-907.html

[15] http://rruff.info/doclib/hom/patronite.pdf

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s