Melléknapok

EDWARD
Dazzle mine eyes, or do I see three suns?

RICHARD
Three glorious suns, each one a perfect sun;
Not separated with the racking clouds,
But sever’d in a pale clear-shining sky.
See, see! they join, embrace, and seem to kiss,
As if they vow’d some league inviolable:
Now are they but one lamp, one light, one sun.
In this the heaven figures some event.

EDWARD
’Tis wondrous strange, the like yet never heard of.
I think it cites us, brother, to the field,
That we, the sons of brave Plantagenet,
Each one already blazing by our meeds,
Should notwithstanding join our lights together
And over-shine the earth as this the world.
Whate’er it bodes, henceforward will I bear
Upon my target three fair-shining suns.

Shakespeare (1564 – 1616): Henry VI, III / II / 1 (1591)[1]

EDVÁRD
Szemem káprázik? Három nap van ott!

RIKHÁRD
Három sugárzó teljes nap, igen!
El nem borítják felhők járati,
Elválva tisztán halvány derüs égtől.
Nézd, nézd! csókolva egymást ölelik,
Mikéntha szent frigy esküjét fogadnák.
Most mind a három egy láng, egy nap, egy fény!
Nagy eseményt jósolnak az egek.

EDVÁRD
Még soh’se hallott ritka csoda ez.
Ugy gondolom, a harczba hí, öcsém!
Hogy mi, a hős Plantagenet fiai,
Külön ragyogással fénylve mindegyik,
Most súgarunkat mégis egyesítsük
S a földre szórjuk, mint az a világra.
Bármit jelent, ezentúl pajzsomon
Három napistent hordok czímerűl.

VI. Henrik, III / II / 1. Lőrinczy Lehr Zsigmond (1841 – 1871) fordítása[2]

Hogy nem jelképként vagy a győzelemben reménykedő „yorkista” főszereplők elragadtatásaként helyes értelmeznünk a hallottakat, azt a quarto színpadi előírása is bizonyítja. Bonyolult mechanizmussal, melyet csak ebben a drámában alkalmaztak, három napot vontak a magasba.[3] Ennél fontosabb maga az égi jelenség, amely a szemükbe tűnt.

melléknapok New Ulmban (a zenitkörüli ív kis látható szakaszával)

Urban målare (XVI.sz.): Vädersolstavlan (Melléknapok-festmény), 1535 (másolat az 1630-as évekből)

Ez pedig nem egyéb, mint a melléknapok tüneménye, más szóval a parhelion, görög eredetije szerint παρήλιον. Ez a παρά, para és a ἥλιος, helios összetételeként „mellékes nap”.[4] A magyarban további nevei „vaknap”, „cimbora”, illetve, olykor, az angol megfelelő, a sundog vagy sun dog tükörfordításaként „napkutya”. Ez azonban, ha hihetünk egy szómagyarázatnak, leiterjakab: az angol kifejezésben a dog ezúttal nem „kutyát” jelent. Először is, a to dog jelentése „követni” (a kutya viselkedéséből kiindulva), tehát a „követő Nap” még ekkor is jobban megfelelne az eredetinek. Csakhogy Thomas Watts (1811 – 1869) írása, amely a Transactions of the Philological Society (A Filológiai Társaság Iratai) 1855. február 9-ei számában Anna Gurney (1795 – 1857) gyűjtését közli a norfolki nyelvjárásból, egészen más megvilágításba helyezi a kérdést. Norfolkban a sun-dog mellett ismert a water-dog kifejezés is. Ez utóbbit világos felhőkre alkalmazzák. Ámde itt a dog értelme dag, azaz „harmat”, „köd”.[5] Ne felejtsük, hogy a „harmat” izlandiul dögg[6], dánul dug[7], svédül dagg[8]. Ez a jelenség fizikai okára világít rá: a légköri párára, mely ezeken az északi területeken jégkristállyá fagy, méghozzá szabályos hatszögekké. Rajtuk a prizmahatás érvényesül, és ha kellően sok jégszilánk áll közel azonos irányban, a különféle szóródások összeadódva egységes prizmahatást keltenek. A jelenséget gyakran kíséri még a zenitkörüli ív.[9] A részletezőbb magyarázatban már finomodik az az elnagyolt kijelentés, hogy 22°-os szögben jelentkezik balra és jobbra a két melléknap.[10] Könnyű házi feladat a Snellius–Descartes-törvény alapján[11] utánaszámolni, hogy (kb.) 22°-nál nagyobb vagy egyenlő a 60°-os törőszögű prizma elhajlító hatása, ha a jégre kiszámolt 1,3071-es törésmutatót[12] vesszük alapul. (Nyilvánvalóan nem várható, hogy az eltérülés szöge független legyen a beesési szögtől.) Ugyanakkor az is természetes, hogy a minimális érték környékén a legélesebb a kép, hiszen itt a fénysugarak egymástól való optikai többletelhajlása a legkisebb. Nemcsak a Rózsák Háborújában keltett nagy feltűnést a cimbora. Néhány példán keresztül megvizsgáljuk ókori hatását.

Martin (1789 – 1854): Józsué megállítja a napot (1816)

Legrégebbi (a Kr.e. XIII-XII. századból való) példánk elsőre meglepő lesz:

12Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!
13És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.

Józs10[13]

A Nap látszólagos mozgásának lefékeződése kellemetlen következményekkel járt volna nemcsak a kiválasztott népre magára, hanem a teljes, rövid úton a Napba zuhanó bolygóra nézve is. Ennek megfelelően egyes magyarázók úgy találják, maga a Nap egy felhő mögé bújt (a nedves közeg tehát mintegy adott volt), ellenben a két melléknap sejtelmesen felragyogott, és ezek tűnhettek állónak.[14] (A két égitest emlegetése is utalhat erre.)

Mint már írtunk róla, Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) a Kr.e. 350-ben írt Meteorológia III. könyvében elsőként írja le tudományos igénnyel a szivárvány keletkezésének mechanizmusát. Ugyanitt a melléknapokról is ír. Mint megjegyzi, bár feljegyeztek ilyen jelenséget a Nap delelőjén is (a Boszporusznál – tehát jellegzetesen párás levegőben), jellemzőbb napfelkeltekor, illetve napnyugtakor. Mindig vízszintesen áll a két melléknap a Naphoz képest. A tudományos magyarázat részletei nélkül leszögezi, hogy ugyanúgy a fénytükröződés okozza a jelenséget, mint a szivárvány esetén. Ha nem is fogadjuk el, hogy tükröződésről volna szó, a közös magyarázatra törekvés abban a korban igencsak szép teljesítmény.[15]
Aratos (Kr.e. 315? – 240?) az Égi jelenségek című időmértékes művében a parheliont felhőknek véli, melyek ha felizzanak a Nap két oldalán, az bizton jelzi előre Zeus viharát.[16]
Cicero (Kr.e. 106 – 43) Az államban beszámol róla, hogy a parhelion egy megfigyelt esetét a szenátus elé vitték, bár megkettőződéssel (megeshet, hogy a Nap felhő mögé bújt, mint korábban Gibeonban). Hozzáteszi, hogy nem kevesen számoltak be a látottakról, méghozzá nem is jelentéktelen személyek.[17]
Strabon (Kr.e. 64? – Kr.u. 24?), az egyik legnagyobb görög geográfus a Földrajzi feljegyzések VII. könyve III. fejezetében, Szkítia földjének leírásakor megemlíti, hogy ha ott meleg támad, az igen perzselő, és ennek sok oka lehet. Például az is, hogy az ott élők elszoktak a melegtől, és váratlanul éri őket. De az is lehet, mondja, hogy a sűrűbb légkör jobban megtartja a meleget, valahogy úgy, ahogy a ködös levegő a parheliont.[18] Magyarázatai, hiszen Strabon nem volt természettudós, kissé naivok ugyan, de annyit kiolvashatunk belőlük, hogy számára jól ismert volt a melléknap jelensége.
Seneca (Kr.e. 4? – 65) a Természeti vizsgálódások I. könyvében, talán Aristoteles hatására, semmi meglepőt nem talál a parhelionban, minthogy a Nap tükröződésének tekinti. Vannak, úgymond, akik úgy is határozzák meg a melléknapot, mint kerek, fényes felhőt, mely a Naphoz hasonlít.[19] Mindenesetre a nedves levegőt ő is előfeltételnek találja a jelenség kialakulásához.
A nagy római író, Apuleius (124? – 180?) tulajdon egykori athéni iskolatársa megözvegyült anyját, Aemilia Pudentillát vette nőül, amit mostohafia annyira zokon vett, hogy bűbájosság címen eljárást kezdeményezett Apuleius ellen. Erre írta meg Apuleius a Védőbeszédet[20], amelynek I. része 16. szakaszába, némiképp meglepő módon, beleszőtte Arkhimedes (Kr.e. 285? – 212) – a tükrök tudósa – érdemét a „két rivális Nap” keletkezésének magyarázatában.[21]
A II. századi Artemidoros az Álomfejtésben a melléknapokat a kisebb égi istenek közé sorolja:

Az égi istenek: Helios (a Nap), Selene (a Hold), a csillagok, a felhők, a szelek, a rangban utánuk következő melléknapok, a meteorok, a hullócsillagok és Iris (a szivárvány).[22]

melléknapok az 1493-as Nürnbergi Krónikából

A késő középkori észleleteknek aztán valóban se szeri, se száma, lévén a jelenség nem ritka. Mindamellett, bár megrendülve, hiszen „nem kis csodának” tartja, az egyik legelső pontos észlelő a tiroli újrakeresztelő, Hutter Jakab (1500? – 1536), aki a Testvéri hűség: levelek az üldöztetés korából című művében szivárványjelenségekkel kísért melléknapokról számol be.[23]


Schubert (1797 – 1828) 24 dalból álló sorozatáról (op.89 D911), melyet 1827 őszére fejezett be, a Müller (1794 – 1827) verseire komponált Téli utazás dalciklusról (mint művészete egyik legkiemelkedőbb csúcsáról) már megemlékeztünk. Az utolsó előtti dal szövege:

Die Nebensonnen

Drei Sonnen sah ich am Himmel steh’n,
Hab’ lang und fest sie angeseh’n;
Und sie auch standen da so stier,
Als wollten sie nicht weg von mir.

Ach, meine Sonnen seid ihr nicht!
Schaut ander’n doch ins Angesicht!
Ja, neulich hatt’ ich auch wohl drei;
Nun sind hinab die besten zwei.

Ging nur die dritt’ erst hinterdrein!
Im Dunkel wird mir wohler sein.[24]

A melléknapok

Három napot láttam az égen,
Hosszan, biztosan néztem őket;
És oly makacsul álltak ott,
Mintha soha nem akarnának elhagyni.

Jaj, nem az én napjaim vagytok!
Másnak az arcába nézzetek!
Igen, nemrég nekem is volt három;
Most oda a két legjobb.

Bárcsak a harmadik is utánuk menne!
A sötétben jobb lenne nekem.

Gádor Ágnes fordítása[25]

A csodás jelenségtől megrendültektől eljutottunk a melléknapok látványától is szenvedőkig.


[1] http://shakespeare.mit.edu/3henryvi/full.html

[2] http://mek.oszk.hu/04600/04612/html/3/magyar.htm#d1e12895

[3] a yorkisták három Napja a színpadon

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/parhelion

[5] a sundog etimológiája

[6] dögg

[7] dug

[8] dagg

[9] http://legkoroptika.hu/melleknapok

[10] http://legkoroptika.hu/ordered/7083/pic/abrak/mn.jpg

[11] a Snellius–Descartes-törvény

[12] a jég törésmutatója

[13] http://biblia.hit.hu/bible/21/JOS/10

[14] magyarázat a Nap megállására

[15] http://classics.mit.edu/Aristotle/meteorology.3.iii.html

[16] http://www.theoi.com/Text/AratusPhaenomena.html

[17] Az állam

[18] Földrajzi feljegyzések, VII / III

[19] http://www.thelatinlibrary.com/sen/sen.qn1.shtml

[20] Apuleius viszontagsága

[21] http://classics.mit.edu/Apuleius/apol.1.1.html

[22] Álomfejtés

[23] http://www.crystalinks.com/sundogs.html

[24] http://www.gopera.com/winterreise/songs/cycle.mv?song=23

[25] a Téli utazás magyarul

Reklámok

3 responses to “Melléknapok

  1. Mintha Van Gogh Az auvers-i temploma felett is három nap lenne.

    Kedvelik 1 személy

  2. Mármint a képen, a templom felett.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s