Fontszázezres lélegzetvételek

2016 novemberében a Sotheby’s aukcióján egy névtelenségbe burkolódzó vásárló négy és fél millió fontért vette meg Mahler (1860 – 1911) 1888 és 1894 között komponált II. szimfóniájának 232 oldalas kéziratát, és ezzel a kották aukciós piacán a legnagyobb volumenű üzletet kötötte egyetlen műre.[1]

Ám ezúttal az aukció vérbő botrányával foglalkozunk. Miért nem kelt el Beethoven (1770 – 1827) h-moll Allegrettójának (WoO210) kézirata, melyet várakozások 200 ezer font értékűre taksáltak? Bár a h-moll hangnemet Beethoven „feketének” nevezte[2], pusztán ezen az alapon nem zárható ki a szerzősége. Hiszen gyakran játszott darabja egy másik h-moll Allegretto (WoO61, 1821), egy rövid lélegzetű, de mélyen szántó bagatell, melyet kedvességből bizalmas jóbarátjának, Ferdinand Piringer (1780 – 1829) hegedűművésznek és karmesternek írt.

Fennmaradt Beethoven egy levele Piringerhez 1825-ből, melyben, miután köszönetet mond a két évvel korábban befejezett Missa Solemnis (op.123) partitúrájának tisztázásában adott segítségéért, közbenjárását kéri egy kényes ügyben. A nemrégen befejezett op.127-es Esz-dúr vonósnégyes particelláit csak késve kapta vissza egy magánelőadás után Böhm József (1795 – 1876) budai hegedűművésztől, és így nem volt alkalma időben átadni egy másik hegedűsnek, Josef Maysedernek (1789 – 1863). Piringert arra kéri, magyarázza ki az esetet.[3]

A Sotheby’snek felkínált, vonósnégyesre írt h-moll Allegretto éppúgy létezik. Története nagyon is figyelemre méltó. Kéziratát 1999-ban találták meg Pencarrowban (és így Pencarrow-kvartettnek is nevezik[4]). Mint arról Barry Cooper jeles Beethoven-kutató beszámol, a Molesworth-St Aubyn baronetti család készült elárverezni a Sotheby’snél a teljes kéziratgyűjteményét, melyből ez a darab is előkerült. Barry Cooper sajnos nemcsak kutatja Beethovent: a néhány felvázolt kottafej alapján általa kiegészített X. szimfónia kevéssé árulkodik Beethoven megértéséről.

A kéziraton felirat olvasható.

This quartetto was composed for me in my presence by Ludwig v. Beethoven at Vienna Friday 28th November 1817 Richard Ford.

Ezt a vonósnégyest Ludwig v. Beethoven komponálta nekem a jelenlétemben Bécsben, 1817. november 28-án, pénteken. Richard Ford.

(Aznap valóban péntek volt.[5])

Richard Ford (1796 – 1858) utazó és korának ismert írója volt. Éveket töltött Spanyolországban, Velázquezről (1599 – 1660) monográfiát írt The Life of Diego Rodriguez de Silva y Velazquez: painter to Philip IV King of Spain, azaz Diego Rodriguez de Silva y Velázquez, IV. Fülöp spanyol király festőjének élete címmel, melyet 1851-ben adtak ki.[6] Ugyanebben az évben vette nőül a baronetti családból Mary Molesworth-t(1816 – 1910)[7] – aki a harmadik felesége volt – , és így a minden bizonnyal általa Angliába hozott kézirat ezen az úton került be a család gyűjteményébe.

a baronetek kastélya Pencarrow-ban

1999 októberében a kotta a kéziratgyűjteménytől elkülönítve annak rendje és módja szerint el is kelt 150 ezer fontért a Sotheby’snál.[8] A kölni Bibliotheca Bodmeriana tulajdonába került.
Soha semmilyen kétely nem is merült fel a kézirat eredetisége felől. Nem is csoda, hogy Willy Hessnek (1906 – 1997) – róla már megemlékeztünk – , és Giovanni Biamontinak (1889 – 1970), a legkisebb apróságokat is felkutatni igyekvő nagy Beethoven-kutatóknak méltó folytatója, Nino Gardi is felvette jegyzékébe (Gardi16) a darabot.


Csakhogy a mohóság közbeszól. David Constable (1774? – 1827?) könyvkereskedő szervezte meg a találkozót Beethoven és Ford között, melyen John Abbiss (1790? – 1883) anglikán lelkész is jelen volt. Két évvel később ő lett a legrégebbi, 1123-ban ágostonrendi kolostorként alapított, különösen patinás londoni parókiatemplom, a Szent Bertalan nagytemplom[9] rektora, és címét őrizte 64 éven át.[10]
A kis csapatot a zeneszerző rendkívüli nyájassággal fogadta. Nemcsak a vonósnégyes helyben írt kottáját ajándékozta Fordnak, de egy képmását is.[11] Ez pedig nem véletlen. Ezekre az időkre esik a Hammerklavier-szonáta (op.106) komponálása. Beethoven a szonáta fináléjához mélyreható Bach (1685 – 175)-tanulmányokat folytatott. A Wohltemperiertes Klavier 1722-ben komponált I. kötetének h-moll fúgájának (BWV869) vázlata, egyéb tanulmányokkal együtt, Beethoven jegyzetfüzetében csak néhány nappal előzi meg a találkozót.

A Bach-tanulmányok legismertebb eredménye a D-dúr kvintettfúga (op.137), melyet Beethoven ugyanazon a napon komponált, mint a Pencarrow-kvartettet.[12]

(A Boldrini-vázlatkönyvvel egy későbbi alkalommal foglalkozunk részletesebben.)
A másodikként előkerült kézirat az aukciósház mély meggyőződése szerint szintén Beethoven saját kezű leirata, melyet, lám, a nagy szavahihetőségű John Abbiss is megerősít. Ezek szerint az ő számára Beethoven ott helyben szintén lejegyezte a darabot. Ám elsőként éppen Barry Cooper támadta meg a történet hitelességét. Nem vitás, hogy a kézirat korabeli, de kizárható, hogy Beethoventől származna. Vonalvezetése nem is emlékeztet Beethovenére.[13] Olyan különbségeket mutat ki az eredeti kézirathoz képest, melyek jellemzően csakis másolási hibák lehetnek, és semmiképpen sem származhatnak a rövid darab szerzőjétől. (Arról nem is szólva, hogy a helyzet életszerűtlen. Bár a darab rövid lélegzetű, Beethovenről nehéz elképzelni, hogy éppen két példányban készítené el a művet a három jelenlevő számára. Ha fejből ismétli meg, az eltérések nem hibák lennének. Ha másolatot készít, akkor viszont egyáltalán nem lennének benne hibák. Akárhogy is, Cooper érveléséből az következik, hogy az irigykedő lelkész maga másolta a kéziratot.) Az akciósházat, érthetően, feldúlta Cooper érvelése. A botrány azonban megakadályozta, hogy árverésre bocsássák a kéziratot.[14]
A lélegzetvételnyi művet ez idő szerint csak gépi hangzásvilágban ismerhetjük meg.


[1] http://www.bbc.com/news/entertainment-arts-38142482

[2] http://biteyourownelbow.com/keychar.htm

[3] Beethoven levele Piringerhez

[4] Gardi 16

[5] http://nagyvofely.hu/1817/oroknap

[6] Ford könyve Velázquezről

[7] http://www.exetermemories.co.uk/em/_people/ford.php

[8] az eredeti kézirat az aukción

[9] http://www.greatstbarts.com/

[10] http://www.british-history.ac.uk/st-barts-records/vol2/pp373-404

[11] Beethoven és vendégei

[12] Beethoven fúgatanulmányai

[13] a második kézirat

[14] botrány a második kézirat körül

Reklámok

One response to “Fontszázezres lélegzetvételek

  1. Visszajelzés: Beethoven-kéziratok (és rejtélyes eltűnéseik) | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s