Ragyogó virágok

Lángnak réti virágja, színed aligha
Adja alább dél fényözönének.

Nikandros (Kr.e. 197? – ?): Georgikon[1]

Nikandros Georgikonjának, azaz gazdáknak adott, költői hangú tanácsainak java elveszett, ám korában nagy hatást váltott ki, így hosszabb részei megőrződtek Athenaios Naukratios (Kr.u. II.sz.?) Δειπνοσοφισταί (Deipnosofistai, Asztali filozófusok) című művében[2], ahonnan mottónkat is idéztük.
A legelején le kell szögezzük a habszegfűk és kakukkszegfűk neme közti döntő különbséget: míg a habszegfűk termésén a fogak száma hat, a kakukkszegfűkén öt. Ezt azért kell tudnunk, hogy beleborzonghassunk abba az összevisszaságba, amelyet a hagyomány- és tiszteletvezérelt (alternatív) tudományos elnevezések okoznak a szegfűfélék családjában.

szabályos termések, szabályos nevek: francia habszegfű és réti kakukkszegfű

egy habszegfű: égőszerelem

A habszegfűk nemének tudományos neve Silene, melyet a nemet leíró Linné (1707 – 1778) adott. A nem nevét a kis fantáziájúak a görög σάλιο, salio, „nyál” szóra vezetik vissza, az élénkebb agyműködésűek szerint Silenosról, Bacchus nevelőapjáról nyerte elnőiesített nevét: Silenos részegen csodás jóslatokra volt képes, ezért gyakran fordult – így a magyarázat – a sörhöz mint segédeszközhöz, melynek habja beterítette az arcát.[3] A Silene nem fajai ugyanis hajlamosak gumiszerű váladékot kibocsátani.[4] (Nem véletlenül catchfly, „légykapó” az angol nevük.)

részeg Silenos: római szobor a II. századból – Rubens (1577–1640) festménye, 1618 körül

A kakukkszegfűk nemének szintén Linné adta a tudományos nevét, mely Lychnis[5]; a szó eredete az ógörög λυχνίς, lykhnis, „ragyogó”.[6]
Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXI. könyvének 3. fejezetében így ír:

A jupitervirág csak a színeivel gyönyörködtet, lévén teljesen szagtalan; ugyanez áll a növényre, melyet görög neve alapján phloxként ismerünk.

Ugyanerről φλόξ-ról (flox) írja mottónkban idézett sorait Nikandros is. Az indoeurópai bhel-, „ragyogni” gyökből fejlődött ki az azonos értelmű görög φλέγειν, flegein.[7] Ez a φλόξ, flox, „láng” szó alapja.[8] A virág illattalansága mindig is kölcsönzött neki bizonyos méltóságot az emberi megítélésben. Id. Plinius jupitervirágát ma a bársonyos kakukkszegfűvel azonosítják, de Kurt Polycarp Joachim Sprengel (1766 – 1833) érdekes ellenvéleménye szerint id. Plinius jupitervirága a mai jupitervirággal egyezik meg – a Linné által adott fajnév is beszédes: flos-jovis –, míg a phlox lenne a bársonyos kakukkszegfű. Linné mindkét fajt a szintén szekfűféle konkolyok nemébe sorolta[9], melyek tudományos nevéről, az Agrostemmáról már írtunk. A tudomány mai állása szerint mindkét növény kakukkszegfű, bár a (mai) jupitervirágot egyesek a habszegfű nembe sorolják.[10]

bársonyos kakukkszegfű és jupitervirág

Johann Jakob Dillen (1684 – 1747) egy amerikai virágnak a phlox nevet adta.[11] A virág fajtársaival együtt Észak-Amerikában és Szibériában él.[12] Ezt a nevet fogadta el Linné is, amikor az egész nemet Phloxnak nevezte el.[13]

bugás lángvirág

Ez a nem az, amit magyarul „lángvirágnak” nevezünk. Nem rokona az előbbieknek, a csatavirágfélék családjába tartozik.


[1] Athenaios Naukratios idézi Nikandros Georgikonját

[2] Nikandros hatása

[3] Silene: a név magyarázatai

[4] a Silenék váladéktermelése

[5] Lychnis

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/lychnis

[7] φλέγειν

[8] φλόξ

[9] A természet históriája, XXI / 33

[10] http://www.theplantlist.org/tpl1.1/record/kew-2626723

[11] phlox

[12] lángvirágok

[13] Phlox

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s