Szerencsétlen és szerencsés hajózások

Sőt a kétségbeesett hajómról is azt mondom: „glückliche Fahrt” – szerencsés utazás – és a kormányosnak egy jelzőt adok: „ruhige Bootsmann” – az én szenvedésem vonuljon szinte sejthetetlen és láthatatlan háttérbe: maradjon helyette a polgári „bon voyage”, hiszen a legnagyobb művészek úgyis tudják, hogy harmonikus műalkotás ennél többet nem bír el. Ha őszinte lennék: elnyelne a káosz, viszont a mélyérzésű olvasó a legszürkébb szavak mögött is sejti kedélyem legkeservesebb viharait.

Szentkuthy Miklós (1908 – 1988): Arc és álarc (1962),
Kilencedik fejezet[1]

Goethe (1749 – 1832) 1796-ban egy kisebb jelentőségű pályatársának, Friederike Helene Ungernek (1741? – 1813) meleg hangú levélben köszöni meg a tőle kapott Zelter (1758 – 1832)-dalokat, melyeket a zeneszerző az ő verseire írt, és hozzá is teszi, hogy ezek után nem tudja magát visszatartani dalok publikálásától az az évi, Schiller (1759 – 1805) által kiadandó Musenalmanachban (Múzsa-évkönyv).[2]

Zelter sok Goethe-dalt megzenésített. A thulei királyt annak keletkezési évében, 1774-ben.

A végórájában a legkedvesebb emlékét hullámsírba vető uralkodó történetét megzenésítői mélabúsnak érezték. Zelter műve különösen emlékeztet Schubert (1797 – 1828) 1816-os változatára (D367):

De Zelter megzenésítette a levélben emlegetett Goethe-dalok egyikét, a Szélcsend a tengerent is.[3] Ugyancsak megzenésítette Schubert is (D216) 1815-ben:

A Szélcsend a tengeren és a Jó szél már 1795-ben megírt párvers.[4] Az számít érdekességnek, ha egy zeneszerző, megtagadva magától az elemi erejű szembeállítás lehetőségét, csak az egyiket (ilyenkor az elsőt) komponálja meg, illetve ha egy műfordító szintén beéri az első vers lefordításával. Szabó Lőrinc (1900 – 1957) így járt el[5], az első verset az ő átültetésében mutatjuk be:

Néma csöndben áll a tenger,
fodra, ránca mind megállt,
s a hajós szorongva nézi
a tükörsík láthatárt.

Semmi nyoma semmi szélnek!
Csönd, halálos rémület!
Az iszonyú messzeséget
egy hullám se töri meg.[6]

Ha a használatra még nem alkalmas korai gőzhajót is vennénk figyelembe, mellyel Samuel Morey kapitány (1762 – 1843) tizennégy évvel megelőzte Robert Fulton (1765 – 1815) folyami gőzhajóját, még mindig csak az 1780-as évekig mennénk vissza az időben.[7] A Szélcsend a tengeren megírásának idején a tengerészek teljes joggal retteghettek az akkor a számukra egyedül rendelkezésre álló erőforrás szünetelésétől, mely az életükbe is kerülhetett.

Az „ellenvers” Dóczi Lajos (1845 – 1918) fordításában:

A ködlepel oszlik,
Kitetszik a kék menny.
A szél fú! Előre!
Már semmi se tart.
Feszűl a vitorla,
Sürg, forg a legénység,
Utat nyit a hullám,
Közelget a távol,
Im, ott van a part![8]

Akár az első verset, akár a párverset sokan megzenésítették valamilyen formában.[9] Ezek közül Beethoven (1770 – 1827) és Mendelssohn (1809 – 1847) egy-egy remekműve emelkedik ki a sokaságból.

Beethoven az első vázlatokkal 1814 végére készült el. Egy 1815 januárjára tervezett „zenei akadémiára”, azaz koncertre szánta bemutatását, ám a zenei akadémia terve kútba esett, így Beethoven néhány hónapra félretette a művet. Egy júliusi levelében Rudolf főhercegnek (1788 – 1831) már beszámol arról, hogy a kórusszenét is befejezte kora nyárra. A kész művet végül az év karácsonyán mutatták be azon a gyermekmenhely javára adott jótékonysági koncerten[10], amelyről már írtunk az op. 115-ös Névnapi nyitány előadásával kapcsolatban. A nyitószámként, „teljesen új nyitányként” meghirdetett mű tehát ez. Ezt követte az „Új kórus Goethe versére”, a ma Szélcsend és szerencsés hajózás vagy Szélcsend és szerencsés utazás címen ismert op. 112-es kantáta, mely a műfajban Beethoven legnagyobb műve, egy olyan művészé, aki végigszenvedőjeként a „szélcsend” depressziójával maga is megismerkedett. (Az angolban a doldrums egyszerre jelenti a „szélcsendet” és a „depressziót”.[11])

Ekkor lépett színpadra egy csodagyerek, „egy bécsi polgár” – Johann Georg Stauffer (1778 – 1853) hangszerkészítő[12] – fia, Franz (1803 – ?), hogy eljátssza Hummel (1778 – 1837) Rondo brillante-jét. E ponton forrásunk kicsit homályos. Hummelnek szóló zongorára egyetlen ilyen megjelölésű műve van (op. 109), ám az jóval később, 1826-ban keletkezett.[13] A műjegyzéket lapozva azt kell feltételezzük, Franz zenekari kíséretes művet játszott, az 1812-14 között komponált, a kezdeti ködgomolyból nehezen kibontakozó Bevezetés és Rondo brillante-ot (op. 56).[14] Ha nem is minőségben, de hangulatban illik Beethoven kantátájához, és csak kevéssel hosszabb annál.

Ezt követte Beethoven egyetlen oratóriuma, az 1803-ban bemutatott Krisztus az Olajfák hegyén (op.85).[15]
Távolról sem fejeződik be a mű története ennyivel Beethoven életében. Mikor jóval később, 1823-ban azon fáradozik, hogy előfizetőket gyűjtsön élete egyik főművére, a Missa solemnisre (op. 123), az általa „őexcellenciájaként” megszólított egykori weimari miniszterelnököt, Goethét „környékezi meg”, tenne lépéseket annak érdekében, hogy Károly Ágost weimari nagyherceg (1757 – 1828) is felfigyeljen, sőt, elő is fizessen a misére. Bonyolult, sőt körülményes nyelvezettel ír, de abban hiába is reménykedik, hogy egy levélíró legrejtettebb szándéka is homályban maradhat egy Goethe előtt. Ilyen fordulat például, hogy a weimari követség „értésére adta” (tehát nem „mondta”), jól teszi, ha idejekorán hívja fel a nagyherceg figyelmét. A művészsors általános nehézségeinek ecsetelése mellett beszámol róla, hogy nemsokára napvilágot lát Goethe verseire írt dalainak gyűjteménye, de legfőképpen a Szélcsend és szerencsés hajózás Goethének szóló dedikációját említi, melyet az előző évben illesztett a mű élére. és ugyan Goethe gyanakodhatna arra, hogy ügye előmozdítása végett járt így el, biztosíthatja, hogy ez akkor történt, amikor még meg sem fogant benne a mise komponálásának gondolata. Levelét ezzel a mondattal zárja:

Die Verehrung, Liebe und Hochachtung welche ich für den einzigen Unsterblichen Göthe von meinen Jünglingsjahren schon hatte, ist immer mir geblieben, so was lässt sich nicht wohl in Worte fassen, besonders von einem solchen Stümper wie ich, der nur immer gedacht hat, die Töne sich eigen zu machen, allein ein eigenes Gefühl treibt mich immer, ihnen so viel zu sagen, indem ich in ihren schriften lebe – Ich weiss Sie werden nicht ermangeln, einem Künstler, der nur zu sehr gefühlt, wie weit der blosse Erwerb von ihr (der Kunst) entfernt, einmal sich für ihn zu verwenden, wo Noth ihn zwingt, auch wegen andern für andere zu walten zu wirken – das gute ist uns allzeit deutlich, u. so weiss ich, dass E(ure) E(xzellenz) meine Bitte nicht abschlagen werden – Einige Worte von ihnen würden Glückseeligkeit über mich verbreiten. – Euer Exzellenz mit der innigsten unbegrenztesten Hochachtung verharrender Beethoven.[16]

A tisztelet, szeretet és megbecsülés, melyet magamban dédelgettem az egyetlen és halhatatlan Goethe iránt ifjú korom óta, ma is kísér, valami, ami talán szavakba nem is önthető, különösen egy hozzám hasonló kontár részéről, aki mindezidáig csak a maga hangjainak megszólaltatására hajlott, mégis, egy különös érzés arra indít, hogy minderről beszámoljak Önnek, mint aki az Ön műveiben él – tudom, Ön nem lenne képes megtagadni segítségét egy művésztől, aki olyan mélyen átéli, mennyire távol áll tulajdon művészetéért anyagi ellenszolgáltatásért folyamodni, de most mégis erre hajtja annak szüksége, hogy mások miatt dolgozzon, másokért fáradozzon – a jó mindig világosan áll előttünk, ennélfogva tisztában vagyok vele, hogy excellenciád nem utasítja vissza kérésemet – egyetlen szava már boldogsággal töltene el. – Maradva excellenciád legbenső és határtalan megbecsülésében: Beethoven

Nagyon szomorú olvasmány. Különösen hogy a Beethoven ügyes-bajos ügyeiben eljáró Anton Schindlertől (1795 – 1864) tudjuk: Beethoven nem kapta meg azt az egyetlen szót sem. Azonban nem szabad igazságtalannak lennünk Goethével. Mint a tudományos munkássága iránt érdeklődő, vele szoros munkakapcsolatban álló oroszországi születésű svájci természetbúvártól, Frédéric Soret (1795 –1865)-től értesülünk róla, az idős Goethét éppen ebben a hónapban, 1823 februárjában vérzésekkel, lázzal és félrebeszéléssel súlyosbított betegségben szenvedett. Az orvosai mármár lemondtak róla. Végül egy marienbadi kúra hatására a nyár közepére össze tudta szedni magát. Ám a nagyherceg nem lett előfizetője a Missa solemnisnek, hasonlóan sok más, Beethoven által megkeresett nagysághoz.[17]


Ha Beethoven és Goethe kapcsolatára a „szélcsend” a megfelelő szó, akkor Mendelssohn és Goethe együttműködését a „szerencsés utazás” terminussal kellene megjelölnünk. Mint már említettük, 1821-ben éppen Zelter mutatta be Goethének a csodagyereket, aki a tanítványa volt. Az idős költőfejedelmet Mendelssohn képességei, muzikalitása azonnal levették a lábáról. Mendelssohn a maga Szélcsend és szerencsés hajózás vagy Szélcsend és szerencsés utazás című op.27-es nyitányának nemcsak a hangnemi azonossága (D-dúr), de a feldolgozása is arra vall, inspirálói között nemcsak Goethe, de Beethoven is ott volt.[18]Mendelssohn 1828 februárjában már beszámol diplomata barátjának, Karl Klingemann-nak (1798 – 1862) a mű „összeállásáról” a fejében, és egyes kompozíciós fogásokról. A nagy hullámokat kontrafagottal szándékozik megjeleníteni. Még abban az évben el is készül a művel[19], de első előadására még privát közönség előtt kerül sor annak az évnek a szeptemberében Berlinben[20]. Goethe barátja, Mendelssohn nem kísérletező kedvű. Nem a még élő költőfejedelemnek, hanem egy evilági fejedelemnek, IV. Frigyes Vilmos (1795 – 1861) porosz királynak dedikálja művét.[21]


[1] Arc és álarc

[2] Goethe levelezése 1796-ból

[3] Zelter és a Szélcsend a tengeren

[4] https://harpers.org/blog/2009/02/goethes-quiet-sea/

[5] http://krk.szabolorinc.hu/pdf/kontor3.pdf

[6] Szabó Lőrinc és a Szélcsend a tengeren

[7] a gőzhajózás fénykora

[8] http://mek.niif.hu/07200/07217/07217.htm#45

[9] megzenésítők

[10] Beethoven kantátájának bemutatója

[11] a doldrums jelentései

[12] http://www.weber-gesamtausgabe.de/de/A0018CE.html

[13] Hummel: Rondo brillante op.109

[14] Hummel: Bevezetés és rondo brillante op.56

[15] jótékonysági koncert 1815 karácsonyán

[16] http://www.beethoven.li/zitate/

[17] Beethovent elkerüli a szerencse

[18] Mendelssohn nyitánya

[19] 1828: tervezés, végső formába öntés

[20] szűk körű bemutató

[21] IV. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlva

Reklámok

One response to “Szerencsétlen és szerencsés hajózások

  1. Visszajelzés: Beethoven kis darabjainak nagy viszontagsága | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s