Boarov: a szocializmus mellékszála

Than Mór (1828 – 1899): Tököly Popovics Száva (1761 – 1842)

Tököly Popovics Száva (1761 – 1842) sikerrel megvédett De causa et fine civitatis (Az állam létezésének oka és célja) című disszertációjával az első szerb jogi doktor lett. Kiemelkedően sokat tett a magyarországi szerbségért, különösen a délszláv tanulóifjúságért. 1838-ban a Veres Pálné utcában felépíttette és közösségi célokra fordította a Tökölyánumot.[1]

 

Tökölyánum

1948 július 10-ének éjszakáján az ott lakó délszláv kollégisták különös zajokra figyeltek fel. Amint arról Wilfred Graham Burchett (1911 – 1983) ausztrál oknyomozó újságíró már 1951-ben beszámol Peoples’ Democracies (Népi demokráciák) című művének XIV. fejezetében (The Incredible Story of Laszlo Rajk, Rajk László hihetetlen története), egy nő a vérében fagyva találja Miloš Moić (1918 – 1948) újságírót.[2] a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének delegáltját a magyarországi délszlávok lapjában, a Naše Novinében (A Mi Újságunk). (A későbbiekben tévesen hivatkoznak rá mint az MDDSz egyik vezetőjére.) Haldokolva még kiejti gyilkosának nevét: Živko Borko Boarov. A diákok aznap kétszer is látták, amint Moićot keresi, hallották a dulakodást, a Moić életébe került lövést és észrevették az elrohanó Boarovot. Boarov a jugoszláv nagykövetség sajtóattaséja volt. Eleinte Moić öngyilkossága is felmerült, de a gyanú hamar Boarovra terelődött.[3] Első kihallgatásain azt vallotta, egy nőn vesztek össze, akibe mindketten szerelmesek voltak.

Timár István (1913 – 1991) államvédelmi ezredest a törvénytelenségekben játszott szerepéért Rákosi Mátyás (1892 – 1971) átmeneti hatalomfogyatkozása idején, 1953 december 24-én 12 évi, rá mintegy három hétre jogerősen 11 évi börtönre ítélték, ahonnan csak 1956 október közepén szabadult. A Legfelső Bíróság Katonai Tanácsának rehabilitációjára innen még mintegy negyed évet kellett várnia. Az igazságügyben látott el fontos megbízatásokat, ám több társával együtt, hangsúlyozva pártszerű viselkedésüket a forradalom és szabadságharc ideje alatt, mégis eltávolították korábbi bűnei miatt (melyek alól ugyanez a politikai garnitúra már „tisztázta” őt). Így lett a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója.[4]

Timár István a nyomozás kezdeti szakaszának egyik irányítója volt. Mint elmeséli, Boarov gallérmerevítőjét megtalálták a helyszínen. Nagy erőkkel próbálták megtalálni a párját. És amint Timár a Dózsa György úti jugoszláv nagykövetséget „figyelte és figyeltette”, a kerítés túloldalán észrevette a gallérmerevítő párját. Kipiszkálni képtelenek lévén egy nyomozó átlépte az „országhatárt” és kihozta. Boarov, amikor észrevette, hogy hiányzik az egyik gallérmerevítője, megpróbált megszabadulni a párjától, a követség ablakán át az utcára hajította – volna, csak nem repült odáig.[5] Mármost ez vagy így történt, vagy sem, hiszen az Államvédelmi Hatóságnak sohasem kellett egy-egy „tárgyi bizonyítékért” a szomszédba mennie (legfeljebb a szomszéd ország felségterületére), a lényeg az, hogy legalább jelezték a magyar kormány eltökéltségét Boarov kiadatásának ügyében.

Lazar Brankov (1912 – 2011) és Josip Broz Tito (1892 – 1980)

Lazar Brankov, aki Karlo Mrazović (1902 – 1987) jugoszláv nagykövet hazarendelése után az ügyvivői posztot töltötte be a követségen, két nappal a gyilkosság elkövetése után, a magyar kiadatási kérelem kiállításának napján, amint Vukman Péter László történész ismerteti, Belgrádba utazott. Legalább is saját későbbi elmondása szerint – kezeskedett Boarovért Aleksandar Ranković (1909 – 1983) külügyminiszternél.[6]
Nincs okunk bizonyítékként tekinteni Boarovnak arra az álláspontjára, amelyet kihallgatása kezdeti szakaszában tartott fenn, hogy tudniillik szerelmi motívuma volt véres tettének. Mindamellett a villámgyorsan kialakuló politikai koncepció, mely szerint felsőbb utasításra tette volna el láb alól a Tájékoztató Iroda által megkövetelt irányvonal ismert hívét, Moićot, teljességgel hiteltelen. A gyilkosság körülményei nem árulkodnak politikai motivációról.
A harc kiélesedett. Ognyenovics Milánt (1916 – 1980), aki az MDDSz-nek előbb országos titkára, majd főtitkárhelyettese volt[7], két nappal a gyilkosság után elmozdították tisztségéből, sőt rövid időre le is tartóztatták, mert a párt káderosztályának helyettes vezetője, Szalai András (1917 – 1949)[8] utasítása ellenére sem követte a Tájékoztató Iroda sztálini vonalát.[9] A Szabad Nép már július 18-án beszámol nemcsak a gyilkosságról, hanem az azt követő sokszoros jegyzékváltásról is. A követség ellenjegyzőjét nem ismerjük meg a híradásból, a magyar aláíró az ideiglenes külügyminiszter, Gerő Ernő (1898 – 1980). Amint ugyancsak a Szabad Nép rövidesen megírja, Boarov változtatott álláspontján:

Mindeközben Brankov folyamatosan tárgyalt Rákosi Mátyással, Kádár Jánossal (1912 – 1989), Farkas Mihállyal (1904 – 1965) és több más magyar pártvezetővel.[10] Európa-szerte óriási átállási hullám indult el a jugoszláv követségeken. Sorban tértek meg a vezető munkatársak Sztálin (1878 – 1953) irányvonalához, ami egyúttal emigrációt is jelentett. Lazar Brankov többedmagával október 25-én állt át, amit a magyar sajtó „lelkesen” fogadott, egymás szájából véve ki a szót. A Friss Ujság 1948. november 19-ei száma például így ír:

A háttérben azonban lassan formálódni kezdett a Rajk-per vad koncepciója. Rajk Lászlót (1909 – 1949) 1949. május 30-án tartóztatták le. Az Eötvös úti ÁVH-villában került sor „kihallgatásának” első szakaszára, melyben elsősorban Kádár János és Farkas Mihály bizonygatták, hogy a kihirdetendő halálos ítéletet nem fogják végrehajtani. A belügyminisztérium levéltárának Péter Gábor és társai – V-150.028 felzetű anyaga ennek a kezdeti szakasznak egy kihallgatási jegyzőkönyvét tartalmazza (felvéve június 7-én 22 óra 42 perckor).

Décsi Gyula (1919 – 1990)

A résztvevők Péter Gábor (1906 – 1993), az Államvédelmi Hatóság parancsnoka, Décsi Gyula magas rangú államvédelmi tiszt mint kihallgatók, Cseresnyés Sándor (1909 – 1971) újságíró, Szőnyi Tibor (1903 – 1949), a káderosztály vezetője, Boarov és Rajk. Az eredeti helyesírással közlök ebből egy rövid párbeszédet Décsi és Boarov között.

Décsi: Boarov vallomása, amit most fel fogok olvasni:

1947. év júliusában Brankov egy lepecsételt borítékot adott át azzal az utasítással, hogy azt vigyem el Rajk lakására, és azt neki személyesen adjam át. Ezzel a levéllel kapcsolatban később Brankov elmondta, hogy Rajk nemcsak egyszerű jugoszlávbarát, hanem aktívan részt vesz abban a politikai és szervezési munkában, amelyet itt mi Magyarországon folytatunk. Elmondta azt is, hogy az a boríték, amit Rajknak átadtam, utasításokat tartalmazott Rajk számára. Közölte továbbá azt, hogy Rajknak az a feladata, hogy részünkre rendszeres jelentéseket adjon: A./ A minisztertanács üléséről és határozatairól. B./ Az MKP Politikai Bizottságának üléséről és a Párt általános politikai és szervezési munkájáról. C./ A magyar Belügyminisztérium és különösen a Politikai Rendőrség szervezéséről és tevékenységéről. D./ Hogy tájékoztasson bennünket a magyar politikai és közéleti vezetőkről. e./ Mint az MKP Politikai Bizottságának tagja és mint miniszter, aktívan részt vegyen abban a messzemenő illegális hálózatnak a megszervezésében, amelyet mi itt, Magyarországon hozunk létre. Tudomásom van arról, hogy Rajk odaadóan dolgozott ezeknek a feladatoknak a végrehajtásán. Tudomásom van arról, hogy ezekkel a feladatokkal kapcsolatban rendszeresen találkozott illegálisan Brankovval. Több alkalommal, egyes esetekben én is adtam át neki utasításokat, zárt borítékban és ugyanúgy, zárt borítékban átvettem tőle jelentéseket Brankov részére. Így van Boarov?

Boarov: Igen, így van.

Látható tehát, hogy Boarovot a kezdetektől fel akarták használni a Rajk-perben. Gyilkossági ügyének politikai interpretációja azonban annyira rozoga volt, hogy csak tanúként kerülhetett szóba.

Dimitrije Boarov 2015-ben

1953 decemberéig ült börtönben bírói ítélet nélkül, akkor rövid eljárással életfogytiglanra ítélték, de 1955-ben amnesztiával szabadult. Újvidéken lett a Matica Srpska osztályvezetője. Nem meglepő, hogy fia, Dimitrije Boarov, nem hisz apja bűnösségében.[11]


Egy nappal a kihallgatás után Rákosi Mátyás terjedelmes cikke jelent meg a Szabad Népben:

Az Eötvös úti kihallgatások vezetői biztosak lehettek az ott elhangzottak teljes szigeteltségéről. Így nem csoda, hogy Lazar Brankov lépre ment. Pero Popivoda (1916 – 1979), a moszkvai Tito-ellenes emigráció vezetője meghívására 1949. június 21-én Moszkvába érkezik, ahol is letartóztatják. A vallatásai során az is felmerül, hogy az átállások háttérbeli irányítója maga Ranković külügyminiszter volt. Brankov ezt tagadja (de a felvetés nagyon is realisztikus). A Rajk-perben életfogytiglant kapott, de 1956 áprilisában szabadon engedték, szeptemberében mentesítették a büntetése miatti jogkövetkezmények alól. (Rajk október hatodikai temetésen nem vehetett részt.) Mégsem rehabilitálták a többi meghurcolttal együtt, mert, bár egyes állítások szerint rendszerhű magatartást tanúsított a forradalom és szabadságharc idején, talán gazdag történelmi tapasztalataira hagyatkozva, annak leverését követően sikerrel nyugatra menekült. [12]

Lazar Brankov és Živko Borko Boarov (1921 – 1984) a népbíróság előtt

Történetünk szereplői közül Ognyenovics, Cseresnyés, Szalai és Szőnyi is vádlottak voltak a Rajk-perben. Az utóbbi kettő (a káderosztály vezetői) nem élték túl a törvénysértést.


Az életrajzi adatokat áttekintve nem mondhatjuk különös egybeesésnek, hogy Boarov és Brankov egyaránt óbecsei születésűek, de az már érdekes, hogy ott született Tököly Popovics Száva portréfestője, Apáthi Than Mór is. És hogy a szerb jogi doktor a Rajk-per után is értelmét látná-e De causa et fine civitatis (Az állam létezésének oka és célja) címmel disszertációt írni, inkább ne találgassuk.

Óbecse, 1943


[1] Kétszázötven éve született Tökőly Popovics Száva szerb jogtudor

[2] http://www.revolutionarydemocracy.org/archive/burch14.htm

[3] Öngyilkosság? Kizárva.

[4] Timár István életpályája

[5] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/87-03/ch14.html

[6] Vukman Péter László kutatási eredményei

[7] Ognyenovics Milán életpályája

[8] http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/szalaiandras.htm

[9] http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/rippzolt.htm

[10] https://www.abtl.hu/betekinto_uj/2015_4_vukman

[11] Dimitrije Boarov az apjáról

[12] Lazar Brankov Magyarországon

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s