Hegedűs egy minszki háztetőn

Az idő elszállt,
Nem irgalmaz,
Ami elmúlt.
Az ágak már
Utunkra hajoltak…

Fefer: Ifjúság[1]

Alekszej Mihajlovics Granovszkij (1890 – 1937)

Slojme Mihajlovics Mihoelsz nehéz korszak nagy színésze volt. Alekszej Mihajlovics Granovszkij színésztársulatából alakult 1920-ban a Московский Государственный Еврейский Театр[2], azaz Moszkvai Állami Zsidó Színház, ismert betűszóval a GOSZET, melynek Mihoelsz vezető színésze lett, majd amikor Granovszkij 1928-ban úgy döntött, Németországban folytatja tovább életét, őt nevezték ki az igazgatójának is.[3] Chagall (1887 – 1985) hosszú időn át a legszorosabban együttműködött a színházzal, pannókat festett. Maga a festő is csak később, 1973-ban tudta meg, hogy a színház 1950-es felszámolását követően a műveit megőrizték.[4]

Chagall: Hegedűs a háztetőn (a GOSZET számára, 1920)

A Hegedűs a háztetőnt Chagall három változatban festette meg: 1912-ben, 1920-ban és 1923-24-ben. A téma legkorábban 1908-ban jelenik meg a Halott című képen: a gyertyákkal körülölelt ravatal felett a háztetőn hegedűs játszik. De a szintén 1924-ben festett Halál című képén egy gyászmenetnek a hegedűs szintén a háztetőn hegedül, és ehhez Chagall hozzáfűzte, utalva a mondásra, „…mint hegedűs a háztetőn…”. Az 1920-as változatot Chagall a színház számára készítette. Vityebszkben, Chagall kora ifjúságának helyszínén a hegedűs ott játszott minden sorsfordulónál, és ahogy a mondás tartotta, az élet olyan, mint a hegedűs játéka a háztetőn: csiholj elő egy kedves dallamot anélkül, hogy kitörnéd a nyakad.[5] Sólem Áléhem (1859 – 1916) az 1894-ben írt Tóbiás, a tejesemberben ehhez címszereplőjén keresztül még hozzáfűzi: a hagyomány és haladás közt is úgy ingadozunk, mint hegedűs a háztetőn.[6]

Chagall (1887 – 1985) és Mihoelsz (1890 – 1948) (Moszkva, 1920)

a Bar Kochba színpadképe (GOSZET, 1938)

A színház mindenben igyekezett megfelelni a napi politikai kívánalmaknak. 1937-ben ennek ellenére vészjóslóan terjedelmes cikkben intézett heves támadást A GOSZET múltja és jelene című cikkében Vlagyimir Iljics Golubov-Potapov (1908 – 1948) NKVD-ügynök és kritikus Chagall és Mihoelsz ellen a Советское Искусство-ban (Szovjet Művészet). Ezzel évekre megszakadt kapcsolata Mihoelsszel, és Chagall festményeit is eltávolították a nézők szemei elől. 1938-ban bemutatták Smuel Gilelovics Galkin (1897 – 1960) aktualizált Bar Kochbáját, melyben a feddhetetlen, nagy vezér a proletariátus ügyét viszi győzelemre. Ám abban, hogy a győztes forradalmat követően ugyan a nemzsidók is polgárjogot nyernek a bölcs vezértől, de felülről jövően és a kegyéből, érződik bizonyos „kiszólás”.[7]

Fefer (1900 – 1952), Einstein (1879 – 1955) és Mihoelsz 1943-ban

A rendszer célszerűnek tartotta prominens zsidó személyiségek Amerikába küldésével bizalmat, együttérzést és támogatást szerezni a nácizmus elleni harcnak. A küldöttségben Mihoelszen kívül ott volt Fefer, a jiddis költő és besúgó is. Őt 1948-ban tartóztatják le[8], de csak A halott kötők éjszakáján, 1952. augusztus 12-én végzik ki a Ljubjankában sokadmagával.[9] Bár küldetésük jellege, forrása nem marad rejtve az általuk felkeresett intellektuális nagyságok előtt, rokonszenv kíséri útjukat.
Izrael állam megalakulását Mihoelsz kinyilvánított szimpátiával fogadta[10], de aligha ez okozta végzetét. A Szovjetunió fontosnak látta egy baloldalinak remélt kötődésű zsidó állam létrehozásával gyengíteni a brit világbirodalmat. Andrej Andrejevics Gromiko (1909 – 1989) ENSz-ben mondott érzelemgazdag 1947-es beszéde is ezt a reményt tükrözi. A diplomáciai munkába, bár nem annak politikai részébe mind Fefert, mind Mihoelszt bevonták.[11] Izrael az alapítók nagy baloldali részaránya dacára sem volt hajlandó a sztálini Szovjetunió mellett elkötelezni magát. Képtelenség kitalálni, mi lett volna Fefer és Mihoelsz sorsa az ellenkező esetben. Talán nem fokozódik az antiszemita represszió, melynek hosszan tartó zárószakaszáról, a zsidó orvosok peréről és előzményeiről már megemlékeztünk, és amelynek indulását egyesek éppen a Mihoelsz-ügyben látják. Különböző, független források beszámolója alapján kirajzolódnak a tragédia egyes fejezetei.

Konsztantin Szergejevics Zaszlonov (1909 – 1942)

Mihoelszt 1948 elején Minszkbe küldik döntőbírónak. Melyik darab kapja a Sztálin-díjat? A rövidesen Vlagyimir Vlagyimirovics Kors-Szablin (1900 – 1974) által megfilmesített Konsztantin Szergejevics Zaszlonov partizánról szóló dráma[12], vagy Cikocki (1893 – 1970) 1942-ben komponált, 1944-ben bemutatott partizánoperája, az Aleszja?
Mihoelsz úgy tudta, az útra kettesben megy barátjával, az 1938-ban egy időre letartóztatott és meghurcolt színésszel, Abo Jakovlevics Volginnal, de kínos meglepetésére (és Volgin óriási szerencséjére) nem így történt.

Abo Jakovlevics Volgin (1896 – 1963)

az Aleszja színpadképe (1944)

Régi ellensége, a besúgó Golubov-Potapov és még néhány feszesen öltözött állami alkalmazott kísérte útjára. A GOSZET fehérorosz tagozata nagy szeretettel fogadta, és ahogy egykor ők is odahaza, Moszkvában, előadták a Hegedűs a háztetőnt, most ezzel kedveskedtek neki itt is. Előadás után nagy vacsorán vesznek részt, utána egy kisebb társaság Judif Szamojlovna Aroncsik (1908 – 1993) színésznő lakására megy egy kávéra. A hangulat feszült. Ott Mihoelsz félrevonja a színésznőt. Öt bakancsos ember a közelben, egyensapkában, ugyanolyan esőkabátban…

Laurenci Famics Canava (1900 – 1955)

És nem sokkal az estély után kocsiba tessékelik Mihoelszt és Golubov-Potapovot. Meg sem állnak a fehérorosz NKVD-parancsnok, Laurenci Famics Canava dácsájáig. (Hogy-hogy nem, Canava sem hal természetes halált: kihallgatás közben veszíti életét.[13]) Az ott történtekről az intézkedést vezető Szergej Ivanovics Ogolcov Lavrentyij Pavlovics Berijához (1899 – 1953) 1953-ban írt emlékeztetőjéből tudunk. Azt a részletet, hogy Mihoelszt és (a biztonság kedvéért) Golubov-Potapovot doronggal vágták fejbe, Jevgenyij Petrovics Zsirnov újságíró tárta fel.

Canava dácsája

Ogolcov beszámol róla, hogy a parancsot Viktor Szemjonovics Abakumovtól (1894 – 1954) kapta, aki utalt arra, hogy felsőbb körök autóbalesetnek látszó megoldást várnak. Akkor ez a felső kör aligha lehetett más, mint Sztálin (1878 – 1953).

Szergej Ivanovics Ogolcov (1900 – 1976)

Miután agyonverték áldozataikat, néhányszor áthajtottak rajtuk egy teherautóval, és otthagyták a holttesteiket. Sztálin leánya, Szvetlana Joszifovna Allilujeva (1926 – 2011) éppen apja kuncevói dácsáján tartózkodott, amikor Sztálin telefonon megkapta a jelentést. – Autóbaleset… – mondta, majd miután letette a kagylót, odaszólt lányának: Mihoelsz autóbaleset áldozata lett. (Ebben elvileg lehetne hatásvadász hozzáköltés Sztálin lánya részéről. De a részleteket több irányból megerősítve látjuk.) Canaván kívül az összes többi résztvevő Moszkvába utazik.

a Minszki Zsidó Színház

Aroncsik beszámol róla, hogy miután megtalálják a holttesteket, a halottakat többtízezres tömeg gyászolja, és ekkor, a dermesztő fagyban, a (még abban az évben bezárt[14]) színházzal szemközti egyemeletes ház tetején megszólal egy hegedű.[15]

Chagall: A halott (1908)


[1] http://vcisch1.narod.ru/FEF/Fef.htm

[2] Московский Государственный Еврейский Театр

[3] Mihoelsz mint színigazgató

[4] Chagall festményeinek sorsa

[5] http://themillstone.blogspot.hu/2006/02/fiddler-on-roof.html

[6] http://coloradodrama.com/fiddler_roof.html

[7] Bar Kochba a GOSZET-ben

[8] Fefer letartóztatása

[9] A halott költők éjszakája

[10] Mihoelsz és Izrael megalapítása

[11] http://lib.rus.ec/b/392861/read

[12] https://ok.ru/video/250655476404

[13] Canava halála

[14] http://findingaids.cjh.org/?pID=131238

[15] http://minchanin.esmasoft.com/walks/tsanava/mikhoels.html

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s