Távoli fuvolaszó

Theba alapításáról már megemlékeztünk; ma a még az ókori viszonyok közt is tragikusnak mondható bukásának rövid összefoglalójával kezdjük.

Keserves ellentétek után, melyekben a szembenálló Nagy Sándor (Kr.e. 356 – 323) és a nagy múltú város viszálya elfajult (a thebaiakban megerősödött a meggyőződés, hogy a zsarnoki Nagy Sándornál még a perzsák is jobbak), Kr.e. 335-ben Nagy Sándor döntő csapást mért a városra. Szicíliai Diodoros (Sikeliotes, Kr.e. 90? – 27?) Bibliothekéje XVII. könyvére támaszkodva forrásunk hatezernél több thebai harcos elestéről, harmincezernél is több thebai lakos rabszolgakénti eladásáról számol be, kiemelve, hogy a várost nem rettentette vissza Nagy Sándor híre és ereje, az engedékenységnek, könyörgésnek semmi jelét sem mutatták és mindvégig kitartottak. Nagy Sándor a várost a föld színével tette egyenlővé: lerombolta és felperzselte.[1] (A régi szerzők általában így emlékeznek meg a thebaiak hősiességéről.) A feltehetőleg a Kr.e. III. században élt Ál-Kallisthenes költői változata[2] ettől lényegesen eltér. A Nagy Sándornak históriája I. könyvében úgy írja le, a thebai zenész és bizonyos értelemben filozófus Ismenias, a pusztulás végső szakaszában Nagy Sándor elé állt, hogy együttérzésre bírja. Prózában kezdte mondandóját. „Király, isteni ivadék, dicsőséges és gyönyörű Sándor, megtapasztalhattuk istenhez méltó erődet és tisztelünk téged. Vond vissza legyőzhetetlen kezedet a thebaiakról… Az irgalom sokkal nemesebb a bosszúnál.” Majd verssel próbált hatni rá.

Ne csald meg isteneidet, kik uraid voltak,
Ne söpörd el őseid városát.
Származásod helyét ne süllyeszd sötétbe

A vers elmondása után Nagy Sándor lábai elé vetette magát, aki hosszan, merően nézett rá. A versét Ismenias keserűbb hangon folytatta. Nem tudta feltartóztatni a sorsot, Ál-Kallisthenes változatában nem tudta megakadályozni a város lakóinak lemészárlását, és gyászukhoz maga fújt éneket a fuvoláján.[3] A mű egésze nélkülözi a történészi szigort és pontosságot. Célja a regényes elmesélés.[4]

Népszerűsége ennek megfelelően átütő. Ismeretlen fordító már 1572 körül magyarra ültette át. Az a pillanat, amikor Nagy Sándort griffek ragadják az égbe, nagy hatással volt erdélyi festőkre. A jelenet templomokban is megjelent.[5] A XVII. században élt Parajdi Ilyés János 1670-ben készített, de 1900 körül elpusztult nyárádszentimrei festményén Orbán Balázs (1829 – 1890) még látta „a hollón lovagló Nagy Sándort”.[6]

Mai főszereplőnk, Ismenias azonban nem mesealak. Az antik kor kevés, néven ismert zenészeinek egyike. Diogenes Laertios (180? – 240?) a Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων (Bioi kai gyomai ton en filosofia eudokimesanton, A filozófiában jeleskedők élete és nézetei) című műve VII. könyvében hasonlatban említi meg: amint Ismenias mindenféle fuvolafúvásra képes, úgy járatos a bölcs mindenfajta tudásban.[7] Ismenias fuvolajátékának hírneve évezredeken át fennmaradt. Olykor lekicsinylő anekdotákban. Plutarkhos (46? – 127?), miután különféle mesterségek lenézésének helyességéről beszél, Perikles (Kr.e. 495? – 429)-életrajzában így ír:

Helyesen jegyezte meg Antiszthenész, amikor Iszméniaszról azt hallotta, hogy kitűnően játszik fuvolán: „Az lehet, de nem is jó egyébre, mert különben nem játszana olyan kiválóan a hangszerén.”

Máthé Elek (1895 – 1968) fordítása[8]

Plutarkhos másutt is szívesen szóba hozza a jeles művészt. A Demetrios Poliorketes („Várost ostromló”, Kr.e. 336 – 283)-életrajzban Ismenias tanítói erényét emeli ki: tanítványainak a jó és rossz játékstílust egyaránt bemutatta, a kellő instrukció kíséretében.[9]
Ateas (Kr.e. 429? – 339) szkítiai király a bárdolatlanságukkal kérkedők ma is ismert típusába tartozott. Amikor a fogságába esett Ismeniast játszani rendelte, minden jelenlevőt elbűvölt a fuvolajáték, csak őt nem. Kijelentette: kedvesebb számára egy lónyerítés. Erről Plutarkhos két hasonló leírásban is megemlékezik. Egyszer a Királyok és hadvezérek bölcs mondásai 17.[10], másik alkalommal a Nagy Sándor szerencséjéről 2. fejezetében. Utóbbiban még saját keserű szavával a szamárbőgéssel is példálódzik a szkítiai király ízlését jellemezve.[11] (Ki tudja, talán ez vezetett azokhoz a félreértésekhez, hogy Ateas Plutarkhos szerint a lónyerítést jobban, a szamárbőgést kevésbé kedveli Ismenias fuvolajátékánál.) Lukianos (125? – 180?) hüledezve megemlíti, hogy Ismenias hét talentumért vásárolt magának fuvolát Korinthosban.[12] Ez valóban óriási pénz, ha csak arra gondolunk, hogy Nagy Sándor Theba teljes (maradék) lakosságáért 440 talentumot kapott.
Plutarkhos az Asztali beszélgetések II. könyvében beszámol egy áldozati szertartásról, melyre meghívták Ismeniast, hogy játékával hívja elő a kedvező jelet. Ám ez sehogy sem sikerült. Meghívója, megunva a kudarcot, kivette kezéből a fuvolát és maga zendített rá egy torz dallamra. A jel azonnal feltűnt. – Hja, nagy adomány a helyes játék – tette hozzá. – Az isteneknek semmi sem volt drága, hogy befejezd a játékot – vágott vissza mosolyogva Ismenias. – Az én játékomban időtlen időkig elgyönyörködtek volna.[13] Szarkasztikus természetét id. Plinius (23 – 79) is felemlegeti A természet históriája XXXVII. könyvének 3. fejezetében. Ismeniasnak hatalmas drágakőgyűjteménye volt. Egy alkalommal Cipruson hírét vette egy hat aranydénárért kínált smaragdnak, melynek mesteri faragványa a feddhetetlen danaidát, Amymonét[14] ábrázolta.

Albani (1578 – 1660): Poseidon megmenti Amymonét egy szatír támadásától (1757)

Ám mire a vásárlásig jutott, az árus az árat két aranydénárra csökkentette. – Herkulesre! – jajdult fel Ismenias. – Mivel fogok így eldicsekedni? Ám id. Plinius ehhez fűzött kommentárja tanulságosabb az anekdotikus történetnél. Arra következtet, hogy Ismenias az a művészegyéniség, aki külsődleges jegyekkel kívánja magára vonni a figyelmet.[15] Abban az időben talán ezek a művészegyéniségek voltak kisebbségben.


[1] https://thesecondachilles.com/2014/06/27/the-fall-of-thebes/

[2] Nagy Sándornak históriája I.

[3] Ismenias és gyászéneke

[4] Ál-Kallisthenes művének értékelése

[5] Ál-Kallisthenes korai magyar fordítása

[6] http://www.kutyahon.de/erdelyi.templomok/tancs/

[7] Diogenes Laertios hasonlata

[8] http://mek.oszk.hu/03800/03892/html/02.htm#17

[9] http://mek.oszk.hu/03800/03892/html/05.htm#34

[10] Királyok és hadvezérek bölcs mondásai, 17.

[11] Nagy Sándor szerencséjéről, 2.

[12] fuvola csillagászati áron

[13] Ismenias áldozati játéka

[14] http://www.theoi.com/Heroine/Amymone.html

[15] Ismenias smaragdja

Advertisements

One response to “Távoli fuvolaszó

  1. Helyesen jegyezte meg Antiszthenész, amikor Iszméniaszról azt hallotta, hogy kitűnően játszik fuvolán: „Az lehet, de nem is jó egyébre, mert különben nem játszana olyan kiválóan a hangszerén.” – ezt első olvasásra vicces logikának gondoltam, másodjára nem.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s