Vivaldi hullám- és nem-hullám-természete

A barokk hullámokról általánosságban és átfogóan írni reménytelen próbálkozás lenne. Dacára minden fuocónak és fiammának, terrának és pratónak, ventónak és zeffirettónak, a barokk legotthonosabban a vízben mozog, ez a legkedvesebb őseleme. (Mondhatjuk ezt azzal együtt, hogy rokonszenve a víz lakóira nemigen terjed ki. Az őselemek lakói: halak, vakondokok, főnixek mind elbújhatnak az ég madarainak átütő barokk sikerei mögött.) Vivaldi (1678 – 1741) 1725-ben kiadott op.8-as Il cimento dell’armonia e dell’inventione („A harmónia és találékonyság erőpróbája”) sorozatában a Négy évszak után azonnal tengeri vihar sújt le az RV253-as Esz dúr hegedűversenyben[1]:

Doré (1832 – 1883): Illusztráció az Orlando furiosóhoz (1877)

Doré (1832 – 1883): Illusztráció az Orlando furiosóhoz (1877)

Grazio Braccioli (1682 – 1752) kissé konvencionális, Vivaldi korában is archaikusnak ható nyelven dolgozza fel a zeneszerző számára szövegkönyvként Ariosto (1474 – 1533) 1516-os eposzát, az Orlando furiosót, azaz az Őrjöngő Lorándot, Vivaldinál röviden Orlando (RV728) címmel 1727-ben bemutatott operát[2], melyet magyarra furcsa keveréknyelven Őrjöngő Orlandónak fordítanak. Vivaldi már korábban is feldolgozta a tárgyat ugyanennek a librettistának a szövegkönyvére 1714-ben Orlando finto pazzo címmel (Loránd, a színlelt bolond, RV727).[3]

A későbbi darabban Loránd nagyon is valóságos őrjöngő. Ariosto sodró lendületű mesterműve saját korában gyors feledésbe merült, de a következő századtól fénylő sikerrel tört be a barokk művészetbe. Szent Nagy Károly (742 – 814) lovagjai és a szaracénok konfliktusának merőben történelmietlenül formált főtémája köré Ariosto csodás elemek zuhatagát, de ami fontosabb, a szerelem pusztító erejét teszi. A barokk figyelmét leginkább a címszereplőn kívül két „emberi” főhős, Angelica és Medoro ragadja meg. Szerelmükről már írtunk. A harmadiknak érkező, reménytelen szerelmes hős, Orlando teljességgel esélytelen, és ezen szerelmi őrületének hatalmas hullámokat vető kirobbanásai sem segítenek.

Mégis, ahogy ezt Porpora (1686 – 1768) 1735-ben komponált Polifemójánál, annak is Alto Giove (Nagy Jupiter) kezdetű áriájánál már láttuk, minden hullám, őrülési jelenet és roppant szerelmi áradat dacára itt is egy igéző, szelídségében is lenyűgöző ária az, amely szerzője igazi hírét örökre megőrzi. Alcina, a varázslónő az I. felvonás vége felé sikerrel bűvöli el Ruggierót, aki csapot-papot, de leginkább szenvedő szerelmét, Bradamantét otthagyva[4] a következőket közli elbájolójával, obligát fuvolakísérettel:

Sol da te, mio dolce amore questo core avrà pace avrà conforto
Le tue vaghe luci belle son le stelle onde amor mi guida (addita) in porto.[5]

Csak tőled nyerheti e szív, édes szerelmem, békéjét és nyugtát,
Gyengéd, szép szemed világa két csillag, mellyel a szerelem engem révbe vezérel.

Pár szót mindenképpen ejtenünk kell az eredeti szöveg néhány megoldásáról. Az avrà az avere, „birtokolni”, „szerezni” jövő idejű alakja. Az azonos értelmű latin habere leszármazottja, mely az indoeurópai ghehbh-, „megragadni” gyökre megy vissza.[6] Ebben elsősorban az az érdekes, hogy nincs köze a hasonló hangzású és azonos jelentésű angol have-hez. Itt az indoeurópai ős, a rokon hangzású, mégsem az előbbivel egybeeső kehp- szintén „megragadni” jelentésű. Ebből számos ilyen értelmű szó fakad. Így a latin capere és az orosz хапать is, és előgermán közvetítéssel ez ment át az angolba is. Ám jó alappal feltételezik, hogy az indoeurópai ősnyelvben még nem fejlődött ki az angol típusú segédigei használata. A latinban sem: az ottani mihi est, „nekem van” kísértetiesen emlékeztet a magyar megoldásra.[7] Az ária szövegének második sorában feltűnik az onde, amely azonban itt nem „hullám”: annyit tesz, „amellyel”.[8]


Annak indoklásául, hogy a nemes szöveg nélkülözi az eredetiséget, felhozhatjuk Petrarca (1304 – 1374) CLVII. (más számozással: CV.) szonettjét, a Laura sírása sorozat 3. darabját, mellyel távoli tartalmi-formai egyezést mutat:

…hebeno i cigli, et gli occhi eran due stelle,
onde Amor l’arco non tendeva in fallo.[9]

…A szeme csillag, ében a szemöldje,
Amely alatt kis Ámor ült, nyilazva.

Radó Antal (1862 – 1944) fordítása[10]

Gonosz varázslónők ármánya nem győzedelmeskedhet egy barokk operában. Azt senki sem várhatja, hogy egy ennyire bizarr szövegkönyvben, ha annak eljő az ideje, egy csapásra mindenki meggyógyuljon, megjavuljon, úgyhogy Vivaldi operájának finaléje nem is megváltás valamennyi szereplő számára. Alcina határozottan vesztes. De az általános derű alól őt sem szokták kivonni a rendezők.


[1] A tengeri vihar

[2] Orlando

[3] Orlando finto pazzo

[4] Ruggiero kábítása

[5] Sol da te

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/avere#Etymology

[7] https://en.wiktionary.org/wiki/have#Etymology

[8] onde

[9] Petrarca szonettje

[10] Radó Antal fordítása

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s