Közönséges és nem közönséges húrférgek

Conrad Geßner (1516 – 1565) megemlíti, hogy a víziborjakat a közvélekedés a vízbe hullott, ott megelevenedett lószőrnek tartja. (Egyik jellemző fellelési helye alapján, tudományos nevén Chordodes formosanusnak[1] mondva, ma egy tőlünk távol élő fajt hívnak lószőrféregnek, ha hihetünk.[2])

Chordodes formosanus és áldozata

A víziborjúnak a másik, gyakoribb neve húrféreg, mely egykor egyetlen sovány fajt, a mai közönséges húrférget jelölte, de szédületes karriert futott be a rendszertanban. 1886-ban, František Vejdovský (Vejdovsky Ferenc, 1849 – 1939) besorolása alapján törzsi rangra emelkedett, mint amilyennek a gerinchúrosok is örvendenek (figyelem: a gerincesek ennek mindössze az altörzsét alkotják!). A tudományos név Nematomorpha [3], azaz „Nematoda-formájúak”. (A Nematoda a fonálférgek törzse.) Ez utóbbi alapja a görög νῆμα, nema, „szál”.[4] (A Nematomorpha teát összeolvasva: „szálszerű-formájúak”.)

közönséges húrféreg

Philipp Franz Balthasar von Siebold (1796 – 1866) német természetbúvár – esetünkben a megjelölés szó szerint is érthető – svájci, patakmedermenti pocsolyákban közönséges húrférgeket, azaz a Linné (1707 – 1778) által adott tudományos nevükön Gordius aquaticusokat („vízi csomókat”)[5] és az általa elnevezett Gordius subbifurcusokat („alul elágazó csomókat”)[6] tanulmányozott, részletezve a vizsgálat természet adta nehézségeit.

Gordius subbifurcus

A gazdaállatokat kutatva különböző futrinkafélékre bukkant, köztük vízbe fúlt példányokra, és ezek soraiban egy közönséges gyászfutóban meg is találta a húrférget.[7] Siebold nem sejthette, hogy az élők világának mennyire különös jelenségébe botlott.

közönséges gyászfutó

Spinochordodes tellinii

Részletekbe menően vizsgálták egy másik húrféreg, a Lorenzo Camerano (1856 – 1917) által Spinochordodes tellinii néven besorolt faj életmódját. A Jekatyerina Szergejevna Kirjanova (1900 – 1976) parazitológus által 1951-ben adott nemnév első pillantásra szószaporítónak tűnhet. Valójában a spino- előtag a nem testének gerincre emlékeztető csatornájára utal, amely nem ágazik ketté a testvégen.[8] (A -chordodes végződés a húrt mint alakot jelenti.) A tellinii fajnév még Lorenzo Camerano (1856 – 1917) öröksége[9] az akkori besorolásból – névadóként a számos fajnév mögött álló nagy olasz természettudóst, Achille Tellinit (1866 – 1938) gyaníthatnánk, de ő a névadáskor mindössze huszonkét éves volt. Camerano egyéb névadásai is meglehetősen homályosak, így biztonsági okokból inkább bizonytalannak mondjuk a fajnév eredetét. Amit látunk a húrféreg életmódjából, az röviden a következő. A kifejlett féreg a vízben él, oda üríti mikroszkopikus méretű petéit, és az alig látható lárvákat a vízzel együtt szöcskék, tücskök hörpintik fel. Testükben a féreg jócskán megnövekedik, a rovar hosszának többszörösét is eléri, majd egy pillanatban a megtámadott gazdaállat vízbe veti magát, ahol legvalószínűbb életkilátása a hamaros fulladás. Így jut vissza a vízbe a már kifejlett féreg.[10] Ennek egyes stációit örökítette meg más, de rokon fajokkal Siebold.

dobolószöcske

A fürgeszöcskék családjába tartozó dobolószöcskék és a Spinochordodes telliniik közös, de meglehetősen egyoldalú hasznot hajtó élete tragikus végének részleteit feltáró kutatócsoport nagy jelentőségű felfedezést tett. Behavioural manipulation in a grasshopper harbouring hairworm: a proteomics approach (Egy szöcskében élősködő húrféreg viselkedésbefolyásolása proteomikai – azaz sejtfehérje-vizsgálaton alapuló – megközelítésben) című cikkükben nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy vízbeugrás előtti és utáni, vízből kihúzott példányok sejtjeinek fehérjeösszetétele eltérő. A húrféreg a rovart annak saját fehérjeállományi manipulációjával (azaz nem a húrféreg kilökődéssel fenyegető testanyagával) mikroszkopikus szinten, idegrendszeri zavart előidézve veszi rá a vízbe ugrásra. A hatásmechanizmus részletei egyelőre ismeretlenek.[11] Most még a spekulációk időszakában vagyunk. A „szökkenő” rovarok ugrómozgását különféle reflexek irányítják, külső fenyegetettség alkalmával azonnali döntést kell hozniuk (mely még „lassú” döntéshozás esetén sem lenne „tudatos”). A mozgást az idegrendszerre ható hormonok váltják ki, és ilyenképpen ezeket a vegyületeket kell a parazitának valamilyen módon, a megfelelő helyen és módon hatásos utánzat formájában kialakítania a gazdaállat fehérjeállományából. A víz közelsége a parazitából kiváltja a manipulációs folyamat beindítását, és mintha „ráijesztene” a szöcskére, az minden különösebb mérlegelés nélkül a vízbe ugrik.


[1] Chordodes formosanus

[2] lószőrféreg

[3] Nematomorpha

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/Nematoda#Translingual

[5] Gordius aquaticus

[6] Gordius subbifurcus

[7] Brehm-könyv

[8] Spinochordodes

[9] tellinii

[10] a Spinochordodes tellinii életmódja

[11] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1559948/

Reklámok

One response to “Közönséges és nem közönséges húrférgek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s