Az éter tömör története

Thyestes

tu, summe caeli rector, aetheriae potens
dominator aulae, nubibus totum horridis
conuolue mundum…

Seneca (Kr.e. 4 – 65): Thyestes, V. (62)[1]

Thyestes

Te, magas ég ura! Hatalmas isten.
Ki trónolsz ott fenn aether-palotádban.
Borítsd a földet szörnyű fellegekkel.

Radó Antal (1862 – 1944) fordítása (1885)[2]

Ugolino della Gherardescával, Donoratico grófjával (1210? – 1289) ellentétben a legendás Thyestes valóban evett gyermekeiből, ha tudtán kívül is, és erről tudomást szerezve fordul az éter lakójához, a hatalmas istenhez.
Az éternek sok története van, és ezek mindegyike annyira szövevényes, hogy részletezésük reménytelenül nagy terjedelmű lenne. Legfeljebb egy tömör kivonatra vállalkozhatunk, abban a reményben, hogy nem éppen ellenkezőleg, hézagos lesz az ismertető.

Platon (Kr.e. 427 – 347) a Timaios XXIV. szakaszában a levegő legtisztább fajaként említi:

Ezután figyelembe kell venni, hogy a tűznek is sok faja van, mint: a láng, és az, ami a lángból kiindul: ez nem éget, de fényt ad a szemnek; továbbá az, ami a láng kialvása után az izzó testekben marad belőle, éppígy a levegőnek legtisztább faját aithérnek nevezik, a legzavarosabbat pedig ködnek és sötétségnek; de más, névtelen fajai is vannak

Kövendi Dénes (1894 – 1965) fordítása[3]

Platon legnagyobb tanítványa, Aristoteles (Kr.e. 384 – 322) a Περὶ οὐρανοῦ, Peri uranu, Az égbolt című műve I. könyve 3. fejezetében már filológiai részletekkel is megismertet bennünket. Ismerteti korábbi filozófusok tiszteletteljes álláspontját az éterről, etimológiát is ad. Angol forrásunk leiterjakabba siklik, ezért a görög eredetihez kell fordulnunk, amely szerint nem véletlen, hogy a régiek a négy őselem elé elsőként besorolták az étert, melynek magasztos nevét az ἀΐδιος-ról (aidios) adták, azaz az „isteni”, „örökkévaló” lakhelyről. [4] Ugyanakkor Aristoteles keserű szavakkal rója fel a klazomenai Anaxagorasnak (Kr.e. 510? – 428), hogy ő az étert egyszerűen a tűzzel azonosította.[5]
A hétköznapi szemnek láthatatlan lévén nem csoda, hogy az éter megmaradt az ókori bölcselők és költők közegének, annak megfelelő méltóságban és rendkívüli gyakoriságban. Lucretius Carus (Kr. e. 96 – 55), aki mindkettő volt, a De rerum natura (A természetről) című verses-filozofikus művében többször is költőien ír az éterről: et quod missumst ex aetheris oris[6] („és mit az éter partjairól küldtek”), qualis hic est, avido complexu quem tenet aether[7] (mint evilágunk, mit az éter tart mohó ölelésben”). Ugyanakkor a filozófus is megszólal, amikor a részecskék mozgásával és eltérő sűrűségével magyarázza az univerzum berendezését és a rétegek egymás alá-fölé rendelését.[8]


A későbbi századokban az éter szerepet játszott ugyan a középkori ember világképének formálásában, fő szerephez mégis inkább a költészetben jutott. Az újkorra gyakori képpé vált, sokszor valamilyen formában kapcsolódva eredeti jelentéséhez. Erre lássunk két példát. Az egyiket feltehetőleg Joseph Warton (1722 – 1800) írta 1745-ben – erre stiláris és tematikus alapon következtetnek, ugyanis versét nem szignálta. An Ode, to Mr. Handel (Óda Händelhez) című nagy terjedelmű versének Messiásról szóló szakaszában így szól:

Tremendous theme of song! The theme of love
And melting mercy HE, when sung to strains,
Which from prophetic lips
Touch’d with ethereal fire[9]

Az ének roppant tárgya! A szeretet
És mindent olvasztó kegyelem maga, mikor
Prófétikus ajkakról jövő,
Éteri tűz illette erővel dalol…

Nem túlzunk, ha az isteni kegyelemben fenntartás nélkül hívő Händelről (1685 – 1759) szóló, ugyanilyen szellemű versnél nagyobbnak tartjuk az istenhitében megrendült, kegyelmében nem hívő Shelley (1792 – 1822) 1818-ban írt, Mont Blancról szóló himnuszát. Ennek II. részében Shelley felfele tekintve ezt látja:

Thine earthly rainbows stretch’d across the sweep
Of the aethereal waterfall, whose veil
Robes some unsculptur’d image[10]

Evilági szivárványod átfeszül az éteri
Vízesés zuhanásán, melynek fátyla
Valami soha meg nem faragott képet burkol…

Itt több érdekességet is „beburkol” nekünk Shelley: a veil, „fátyol” utalhat az „evilági” valley, „völgy” ellentétére, Isten képét megfaragni ősi tilalomba ütközik, és az „éteri” vízesés az isteni lakóhelyre céloz, mely távoli és megközelíthetetlen.


Sir Isaac Newton (1643 – 1727) az 1718-ban kiadott The Third Book of Opticks (Az optika harmadik könyve) első részében kérdéseket tesz fel, melyek között a huszadik így kezdődik:

Doth not this Æthereal Medium in passing out of Water, Glass, Crystal, and other compact and dense Bodies into empty Spaces, grow denser and denser by degrees…?

Ez az éteri közeg, mely vízből, üvegből, kristályból és egyéb szilárd és sűrű közegből kilép, nem lesz-e fokról fokra sűrűbb…?

És bár ezzel nem posztulálja az éter mint világegyetemet kitöltő közeg létezését, a XIX. századra a fizikusok széles körében elfogadott éterfogalom csírája jelenik meg első megfogalmazásban. Ám eddig a hősi korszakig még jócskán várnunk kell. eter„Oldalágon”, a vegytanban „jut szóhoz” az éter, amikor August Sigmund Frobenius († 1741?) borpárlat kénsavas hőkezelésével előállítja a ma „dietil-éterként”, az ő 1730 körül kialakított elnevezésével (kis fajsúlyára és színtelenségére tekintettel[11]) „éterként” megnevezett folyadékot. De alapja lehetett volna az elnevezésnek az illékonysága és a gyúlékonysága is. (Ma éterként köznapi értelemben szintén ezt a vegyületet nevezzük meg, de tudományosan általánosabban olyan vegyületet értünk rajta, melyben egy oxigénatom két szénhidrogéncsoportot kapcsol össze. A nyelvújításban az „égeny” megnevezéssel próbálkoztak.[12]) Bár a dietil-éter bizonyos fokig mérgező, emésztési panaszokhoz és fejfájáshoz vezet[13], a régi korok kevésbé voltak finnyásak (legalábbis ami a veszélyes anyagok másoknak ajánlgatását illeti): Frobenius az általa felfedezett vegyületet görcsoldóként és nyugtatóként javasolta borba csepegtetni (később kockacukorra cseppentve is fogyasztották), majd a sikert látva összefogott angol vegyész barátjával, Godfrey Hanckwitzcel (1660 – 1740) a tömeges előállításra. De addigra előállítási módszere olyan széles körben ismertté vált, hogy vegyészek hosszú sora értett a készítéséhez. Köztük volt Friedrich Hoffmann (1660 – 1742) is, akinek emlékére 1870-ben Hoffmann-cseppek néven kezdték forgalmazni.[14] Két utóbbi napi rövid bejegyzésünk után talán nem minden tanulság nélkül való, hogy Naphtha néven is árusították. Pierre-Joseph Macquer (1718 – 1784) figyelt fel először az altató hatására, de mára mérgezést okozó mellékhatásai miatt lényegében kiszorult az altatók közül.[15]


Megbocsáthatatlan szóviccel élve a borvirág mintájára beszélhetünk az éter másodvirágzásáról. Visszatérve Newtonhoz, akinek fényelmélete tisztán korpuszkuláris volt (az ún. emissziós elmélet), több iskola alapult arra, hogy hullámtermészetet tulajdonítsanak a fénynek, egyik első ezek között Christiaan Huygens (1629 – 1695) elmélete.[16] (Az anyag részecske-hullám-kettősségének XX. századi felfogása végül a két felfogást összebékítette.) A hullámtermészetű fény hívei előtt nyitva állt a kérdés: longitudinális hullámként fogjuk-e fel a fényt, azaz mint olyat, melynek haladási sebességével párhuzamos magának a hullámalakulatnak a terjedése (megmozgatott közeg esetén a közeg részecskéinek elmozdulási iránya), vagy transzverzálisként, amikor ha van mozgásba hozott közeg, annak részecskéi merőlegesen mozdulnak el a hullám terjedési irányára. Transzverzális hullám esetén nem lehet eltekinteni hordozó közeg jelenlététől. A XIX. század elejére polarizációs jelenségek vizsgálatai egyértelműen kizárták annak lehetőségét, hogy a fény longitudinális hullám lenne. Thomas Young (1773 – 1829) felélesztette Newton elméletéből az éterre utaló részt, a világűrt éterrel kitöltött közegként fogadtatta el a fizikus társadalom színe-javával. Csakhogy ha így áll a dolog, akkor a Föld forgási irányába és az arra merőleges irányba kilőtt fénysugarak különböző sebességűek lennének, és megfelelő tükörrendszerekkel így diffrakciós jelenséget produkálna egy olyan koherens fénysugár, melynek kettéválasztott két nyalábját ebbe belevezetnék. Albert Abraham Michelson (1852 – 1931) és Edward William Morley (1838 – 1923) 1887-es kísérlete azonban ennek ellentmondott: semmiféle fényelhajlási jelenség nem lépett fel a nyalábokkal.[17]  Ezzel a második nagy éter-korszak lezártnak tekinthető, ha nem veszünk tudomást egy különös „utórezgéséről”. James Clerk Maxwell (1831 – 1879) meg sem érte a Michelson-Morley-kísérletet. Jóval azt megelőzően, 1873-ban A Treatise on Electricity and Magnetism (Értekezés az elektromosságról és a mágnesességről) IV. részének XX. fejezetét (melyet a fény elektromágneses természetének szentelt) azzal a szándékkal indítja, hogy kibékíti az éterben hívők és nem hívők táborát a világos érveléssel, hogy éppen az elektromágneses hullámok (melyeket az ő elmélete tisztázott), köztük a fény jelentik magát az étert, ezek teremtik meg maguk feltételeit az egyenletei alapján.[18] Nem vesztegettek sok figyelmet tanulságos álláspontjára. Jules Henri Poincaré (1854 – 1912) 1889-ben a Théorie mathématique de la lumièreben (A fény matematikai elmélete) arra a pozitivista belátásra jut, hogy az éter esetleg sosem lesz kimutatható.[19] Relativitási elve, mely maga is más hasonló elméletekre támaszkodott, alapul szolgált a precíz matematikai apparátussal dolgozó Hendrik Antoon Lorentz (1853 – 1928) számára a maga nagyszabású, 1904-ben publikált elképzelése felépítéshez, melyhez azonban visszatér az addigra megtépázott éterelmélethez. Einstein (1879 – 1955) egy évre alkotja meg a speciális relativitás elméletét, melyben végképp búcsút int az éternek.[20] Később érdekes módon mégis úgy nyilatkozott, the special theory of relativity does not compel us to deny Ether (a speciális relativitáselmélet nem kényszerít bennünket az éter megtagadására).[21] A mai tudományos szinkretizmusban az éter eljutott harmadvirágzásáig: különféle elméleteket állítanak fel a restaurálására.[22]


Az indoeurópai aidh-, „égetni” gyök szolgál alapul többek között a latin aestus, „tűz”, aestas, „tűzhely”, ebből „szentély”, ugyancsak a szanszkrit इन्द्धे , inddhe, „meggyújtani” és az ógörög αἴθω, aitho, „megyújtom” szavaknak.[23] De az előitáliai aissatson át ebből lett a latin aestas, „nyár”, amiben azonnal felismerjük az olasz estatét és a francia étét.[24] A görög αἴθω, aitho, „meggyújtom” az alapja az αἰθήρ, aiter, azaz éter, „felső levegő” szónak, szembeállítva a ἀήρ-rel (haer, „alsó levegő”).[25]


Vas István (1910 – 1991) Az étheren át… címen tartott rádióelőadást 1939-ben.[26] Függetlenül magától az éterelmélettől, annak hullámvölgyeitől a szó a rádiózásban fennmaradt. 1899-ben a rádióra alkalmazták Angliában. Az orosz эфир, „éter” szó is nevet ad tévécsatornáknak.[27]


Ismét köszönöm tisztelt N. barátomnak, hogy a témára irányította a figyelmemet.


[1] http://www.thelatinlibrary.com/sen/sen.thyestes.shtml

[2] http://mek.oszk.hu/13800/13808/13808.pdf

[3] Timaios

[4] Περὶ οὐρανοῦ

[5] The heavens

[6] az éter partjai

[7] az éter mohó ölelése

[8] Lucretius Carus magyarázata

[9] An Ode, to Mr. Handel

[10] Mont Blanc

[11] ether

[12] égeny

[13] www.novochem.hu/download.php?id=35

[14] Hoffmann-cseppek

[15] éter a vegyészetben

[16] http://www.termeszetvilaga.hu/tv100/tv898/foton1.html

[17] http://www.cellularuniverse.org/AA3AetherHistory.htm

[18] A Treatise on Electricity and Magnetism, IV / XX

[19] Poincaré az éterről

[20] Lorentz éterelmélete

[21] Einstein véleménye az éterről

[22] http://ethertheory.org/en/

[23] aidh-

[24] https://en.wiktionary.org/wiki/aestas#Latin

[25] https://en.wiktionary.org/wiki/ether

[26] Az étheren át…

[27] http://efir24.tv/kazan/

Advertisements

2 responses to “Az éter tömör története

  1. Visszajelzés: Harmadik típusú éter: észter | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Az éter alatt | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s