A varázslatos kabóca

Ricci (1659 – 1734): Eos és Tithonos

Eos hajnalistennőt, akit a forradalmárok szívesebben emlegetnek latin nevén Auroraként, Afrodite, a szerelem istennője átka sújtotta azok után, hogy szépségével elcsavarta Ares hadisten fejét: akár csak későbbi korok szerelmi bájitalait hörpintette volna fel, lépten-nyomon szerelmre lobbant. Ám megvolt benne az isteni kitartás képessége. Amikor megpillantotta a trójai herceget, Tithonost ifjúsága és ereje teljében, azonnal bele is szeretett, és a jó politikus hamar megérti nemcsak a harc, de a béke klasszikus jelzéseit is. Mikor számára Eos Zeustól örök életet kért, a kegyes és meghatódott főisten megadta azt. Tithonos boldogan kezdett öregedni, de az örökkévalóság természetével és jelentésével tisztában levő hajnalistennőt érthető aggodalom fogta el. Az ő isteni szemében csak pillanatnak tűnt az az idő, ami alatt Tithonos mozogni sem képes, összeszáradt, rovarszerű lénnyé zsugorodott. Ekkor összeszedte isteni erejét, és kedvesét kabócává változtatta, hogy kezeiben tarthassa mindörökké, és hallgathassa énekét.[1] 

pirregő tücsök

mezei kabóca

A valódi tücskök családja, mint már láttuk és vizsgáltuk, latinul gryllus; a cicadát hol az ebbe a családba tartozó pirregő tücsökkel azonosítják, hol a kabóca családdal, melynek egyúttal angol neve is[2]. A két család egymástól óriási távolságra áll egymástól, a rovarok osztályában találkoznak. A cicada szó valószínűleg a Földközi-tenger körzetének valamely ősi nyelvéből származik, vélhetően hangutánzó.[3] A kabóca görög megfelelője a τέττιξ, tettix, szintén hangutánzó szó[4], melynek kicsinyített alakjával, a τεττιγόνιον-nal (tettigonion) és latinba átkerült alakjával, a tettigoniával a mezeikabóca-félék családját azonosítják.[5]
Egyetlen szó „biodiverzitása” óriási lehetőséget teremt a formákra érzékeny fordítóknak, hogy kedvük szerint válasszanak az értelmezések közül.


A görögök számára a kabóca éneke különösen szívvidító volt. Olyannyira, hogy amikor Platon (Kr.e. 427 – 347) a Lakomában váratlanul durva humorról tanúbizonyságot téve így ír az emberi nemről:

Végre Zeusz megkönyörült rajtuk, és újabb fortélyt eszelt ki: áttette előre a nemi szervüket, ugyanis az eddig hátul volt, és nem egymással bakzottak, hanem csak úgy a földbe, mint a kabócák.

Jánosy István (1919 – 2006) fordítása[6],

akkor Robert Gregg Bury (1869 – 1951) megjegyzi, ez éppen a kabócabarát athéniaknak szánt „döfés”.[7] Amikor Homeros (Kr.e. VIII.sz.) Iliászának harmadik énekében ezt olvassuk:

Úkalegón és Anténór, két bölcs öreg ember:
mind nép vénei, ott ültek Szkaiai kapujánál,
háboruban már nem vívtak, de nemesszavu szónok
mind, valamint tücskök, melyek fönt ülve az erdő
lombjai közt szólnak, liliomhangon ciripelnek.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[8],

visszaemlékezünk Eos és Tithonos történetére, hiszen itt is öregek szava nemes, „tücsökciripeléshez” hasonló, de lombokból, ahonnan közönséges tücskök nem szólnak hozzánk, szól viszont a kabóca. A görög eredetiben a megfelelő szó ugyanis a τεττίγεσσιν, tettigessin.[9]
A kabócáról id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXXIV. könyvének 57. fejezetében azt említi, Myron (Kr.e. V.sz.)

fecisse et cicadae monumentum ac locustae carminibus suis Erinna significat,

a kabócának és sáskának szobrot emelt, amint azt Erinna (Kr.e. IV.sz.) is megírja verseiben.[10]

Lehetséges, hogy valamiféle szembeállítás lehetett Myron célja a szívnek kedves és a kártételei miatt üldözött rovar közt; ennyiből csak spekulálhatunk. Ám amint A peloponnesusi háboru című alapműve I. könyvének 6. fejezetében Thukydides (Kr.e. 460? – Kr.e. 395?) mondja,

ἐν τοῖς πρῶτοι δὲ Ἀθηναῖοι τόν τε σίδηρον κατέθεντο καὶ ἀνειμένῃ τῇ διαίτῃ ἐς τὸ τρυφερώτερον μετέστησαν. καὶ οἱ πρεσβύτεροι αὐτοῖς τῶν εὐδαιμόνων διὰ τὸ ἁβροδίαιτον οὐ πολὺς χρόνος ἐπειδὴ χιτῶνάς τε λινοῦς ἐπαύσαντο φοροῦντες καὶ χρυσῶν τεττίγων ἐνέρσει κρωβύλον ἀναδούμενοι τῶν ἐν τῇ κεφαλῇ τριχῶν: ἀφ᾽ οὗ καὶ Ἰώνων τοὺς πρεσβυτέρους κατὰ τὸ ξυγγενὲς ἐπὶ πολὺ αὕτη ἡ σκευὴ κατέσχεν.[11]

en tois de Hathenaioi ton te sideron katethento kai aneimene te diaite es to tryferoteron metestesan. kai oi presbyteroi autois ton eudaimonon dia to abrodiaiton u polys khronos epeide khitonas te linus epausanto foruntes kai khryson tettigon enersei krobylon anadumenoi ton en te kefale trikhon: af’u kai Hionon tus presbyterus katat o xyngenes epi poly aute e skeue kateskhen.

Azok közt, kik a fegyverviselésről letettek s nyugalmas állapotok mellett puhább viseletmódra tértek, elsők az athéniek voltak. S még nem oly rég ideje tűnt el itt a tehetőseknél az a divat, mely szerint a mint bizonyos magas életkort elértek, puhaságból len alsó ruhát viseltek s a hajukat fonatban, tücsök-formájú arany hajtűkkel megtűzdelve, fejők búbján egy csomóba összefoglalták.

Zsoldos Benő (1847 – 1919) fordítása (1882)[12]

Jól látjuk az eredeti és fordított szöveg összevetéséből, hogy ismét a tücsök járt jól. De azt is, hogy mennyire kedvelt állat lehetett a kabóca.


Sokféle téves elképzelés alakult ki a kabócák életmódjáról. Még az alapos Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) is képes azt írni V. eklogájában, hogy

dumque thymo pascentur apes, dum rore cicadae[13],

S méhek a mézfűtől, harmattól híznak a tücskök

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[14],

ami nem igaz, a kabócák sem élnek pusztán vízen. Platon élce is felületes: a kabócák nem a földbe oltják hímivarsejtjüket, de még petéiket sem. A nimfaélet után szabadba kerülő kabócák vagy egyáltalán nem táplálkoznak, vagy csak édes növényi nedveket nyalogatnak, ágakba tojják petéiket. Ez valóságos kártétel, mert ez által az ágnak az a területe elsorvad. A kikelő petéknek azonban az ág leesése előnyükre válik, ugyanis serényen beköltöznek a föld alá, 5 centistől félméteres mélységbe; az ezzel kezdődő életszakasz a nimfa-fázis.[15] A rovarvilág nagy rejtélyei közé tartoznak a periodikus kabócák vagy fáraókabócák (Amerikában periodikus sáskáknak is nevezik ezt a nemzetséget). Pehr Kalm (1716 – 1779) Észak-Amerikában egy faj különös viselkedéséről értesült. Amint azt 1756-ban a Beskrifning pa et slags Grashopper uti Norra America (Egy észak-amerikai pirregőtücsök-féle leírása) című beszámolójában megemlíti, 1749-ben Pennsylvaniában

ezek a tizenhét éve nem látott rovarok fantasztikus tömegben jelentek meg véges-végig a földeken. Mielőtt előbújnának, a nimfák földbe vájt lyukakban élnek.[16]

Linné 1758-ban a fajt az önmagáért beszélő Cicada septendecim néven sorolta be a rovartanba. Hogy lehetett ennyire jól értesült? Úgy, hogy Kalm a tanítványa volt. Első kézből kapta ismereteit a csak ott élő rovarról.[17]

Linné (1707 – 1778) 17 éves kabócája

Később, amikor újabb 17 éves ciklusú és 13 éves ciklusú kabócákat is felfedeztek, William Thompson Davis (1862 – 1945) külön nemzetséget alakított ki nekik[18] Magicicada, „varázslatos kabóca” néven.[19] Vannak ugyanakkor „éves kabócák” is, melyek évente okoznak inváziót a földeken, ám életciklusuk nekik is hosszabb ennél, csak nem időzítik ugyanakkorra a felbukkanásukat. Feltűnő, hogy mind a 13, mind a 17 prímszám. Ezen Rachel E. Gross is elgondolkodik frivol hangú ismeretterjesztésében. Felmerül, hogy a kórokozók lerázása áll az évek számának hátterében: az életciklusok általában az évszakok, évek folyásához igazodnak, és ilyenképpen egy egy évnél hosszabb ciklusú parazita életciklusa a gazdaállat életciklusának valódi osztója kell legyen, máskülönben néhány generáción belül, elvesztve gazdáját, ő maga is elpusztul. De Rachel E. Gross egyúttal le is hűti kedélyünket. A kabócák elismert kutatója, Chris Simon azt nyilatkozza neki, hogy ezek a számok alakulhattak valamely véletlennek köszönhetően is. Hogy meginterjúvolója nagyobb nyomatékot adjon a kutatónő szavainak, nőies fordulattal szerét ejti megemlíteni, hogy Chris Simon már majdnem három generáció tizenhetes kabóca életét tanulmányozhatta.[20]


Kabóca” szavunk a szláv nyelvekben (például a szlovénben) a szöcskére használt kicsinyítő (kobila, „kanca”) kobilicából[21] alakult[22]. Vagyis a szöcske öregcsalád ugrása, testalkata a lóéra emlékeztette ezeket a népeket.

szöcske („lovacska”)

Maga a kobila az előszláv kobyla fejleménye, mely egy korai türk nyelvből kerülhetett árt, és köze lehet a kotanéz kabe és latin caballus, „ló” szavakhoz is.[23] A latin szó ugyanakkor esetleg gall eredetű (caballos), de felmerül az északkeleti eredetű ógörög καβάλλης, kaballes is mint ősforrás. Az orosz кобыла, a macedón кобила is[24] ezt az eredetet őrzi. A klasszikus latinban az equus mellett kizárólag a költészetben használták, későbbi fejlemény, hogy hétköznapivá vált.[25] Amint Horatius (Kr.e. 65 – Kr.e. 8) írja Episztolái I. kötete XIV. versének zárásaképpen,

Optat ephippia bos piger, optat arare caballus;
quam scit uterque, libens, censebo, exerceat artem.
[26]

Lószerszámra vágy a lusta ökör, szántani a ló,
Ki-ki mesterségét űzné, az volna a jó.

Említenünk sem kellene, hogy „gavallér” szavunk is a caballusból származik.[27]


Hermann August Krauss (1848 – 1939) osztrák orvos és entomológus 1902-ben a mezei kabóca görög szavát, a τεττιγόνιον-t (tettigonion) használta Tettigoniidae alakban a fürgeszöcskék családjára.[28] A családot angolul, hangutánzó alapon, katydidnek nevezik. Feltehetőleg John Bartram (1699 – 1777) vezette be a nevet (őt tartotta Linné a világ legnagyobb botanikusának[29]).

két nagy amerikai szöcske a fürgeszöcskék családjából

Az angliai Amerika-utazó, John Ferdinand Dalziel Smyth (1745 – 1814) 1784-ben A Tour in the United States of America (Utazás az Amerikai Egyesült Államokban) című útleírásában így fogalmaz:

[T]heir noise is loud and incessant, one perpetually and regularly answering the other in notes exactly similar to the words Katy did, or Katy Katy did, repeated by one, and another immediately bawls out, Katy didn’t or Katy Katy didn’t. In this loud clamour they continue without ceasing until the fall of the leaf, when they totally disappear.[30]

Zajuk hangos és szakadatlan, az egyik vég nélkül és rendszeresen felelget a másik hangjára hajszálpontosan a Katy did („Kati tette”) vagy Katy Katy did szavakkal, ismételgetve egymás után, majd egy másik beordítja: Katy didn’t („Kati nem tette”), vagy Katy Katy didn’t. Ebben a hangzavarban szünet nélkül folytatják mindaddig, míg le nem esnek a levélről, amikor is teljesen eltűnnek.


[1] Eos és Tithonos

[2] http://funbit.hu/fordito/k/37/la/

[3] https://en.wiktionary.org/wiki/cicada#Latin

[4] tettix

[5] https://www.merriam-webster.com/dictionary/Tettigoniidae

[6] http://mek.oszk.hu/06100/06151/06151.htm#19

[7] Robert Gregg Bury észrevétele a kabócákról

[8] http://mek.oszk.hu/00400/00406/html/01.htm#3

[9] τεττίγεσσιν

[10] A természet históriája, XXXIV

[11] Thukydides görögül

[12] Thukydides magyarul

[13] http://www.thelatinlibrary.com/vergil/ec5.shtml

[14] http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#7

[15] http://ento.psu.edu/extension/factsheets/periodical-cicada

[16] Pehr Kalm leírása

[17] Linné tanítványa

[18] Magicicada

[19] a varázslatos kabóca

[20] Chris Simon és kora

[21] https://en.wiktionary.org/wiki/kobilica#Slovene

[22] https://en.wiktionary.org/wiki/kab%C3%B3ca

[23] kobyla

[24] кобила

[25] https://en.wiktionary.org/wiki/caballus#Latin

[26] http://www.thelatinlibrary.com/horace/epist1.shtml

[27] https://hu.wiktionary.org/wiki/gavall%C3%A9r

[28] Tettigoniidae

[29] a világ legnagyobb botanikusa

[30] katydid

Advertisements

2 responses to “A varázslatos kabóca

  1. A rovartan és az elemi számelmélet csodálatos találkozása!

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s