Tisztelet a doktoroknak

Az óangol læce, a későbbi leech, azaz a doctor szót megelőző idők szava Angliában az orvosra, vele együtt különös kapcsolata a leech-csel, azaz „piócával” már szerepelt rövid ismertetőink között. Értelemszerű, ha közelebbről megvizsgáljuk az „utód”, azaz a „doktor” eredetét.

Mint minden valamirevaló ősi indoeurópai gyök, a dek-, „fogni”, „venni” is számos leszármazottal büszkélkedhet[1], melyek közül csak a témánkhoz közelieket is kisebb tanulmány lenne végigkövetni a nyelvfejlődésben, így csak az elengedhetetlenekre szorítkozunk.
A szanszkritban a gyökből olyan szavak származnak, melyek az elfogadással, elfogadó magatartással, ezzel összefüggésben, paradox módon, tiszteletadással állnak összefüggésben. Ide sorolható a दशस्यति, dasasiati, „tiszteletet adni”, sőt a दाशति, dasati, „áldozatot bemutatni”, „ráruházni”, „adni”. Az indoeurópai gyökből származik az ógörög δέχομαι, dekhomai, „elfogadom” és δοκέω, dokeo, „látszom”, „felfogom”, „gondolkodom”. A latin decet annyi mint „illik hozzá”, „megfelel”. Ebből egyenes út vezet a decens, „megfelelő” szóhoz, ami francia közvetítéssel (décent) lett decent az angolban. A XVII. században némiképpen kiterjedt értelemben már „jó ízlésűt” is jelentett. Ám mai, „decens” értelme, azaz olyannyira „megfelelő” hogy már „kedves”, „finom” is, a XX. század elejéről származik.[2] Amint Ruth Walker Harvey (1900 – ?) 1949-ben megjelent Curtain Times (Kezdődik az előadás) című kötetében megjegyzi, Kanadában az are you decent? kérdés a színi világban annyit tett: „rendesen fel vagy öltözve?”.[3] Az előbb „helyesen megjelenít”, majd „bemutat”, „tanít” értelmű latin docet is a decetből képződik. Az ebből származó melléknévi igenév és ennek főnevesült értelme a latin docens, „tanító”. A docere-ből („tanítani”) képzett doctor főnév a latinban még szintén „tanító”, ami a XIV. századra „egyházi doktor”, azaz „tanító egyházatya” értelműre szűkült. (Számos egyházi doktorral foglalkoztunk magunk is.) De már a század végére egyetemi titulussá vált, méghozzá a vezetővé, ami a tudományos rangot illeti. Az eredeti latin physica, „természeti”, „fizikai” szó a középkori latinban „gyógyítás” értelmet vett fel. Chaucer (1343? – 1400) élete három utolsó évében dolgozott a befejezetlenül maradt, nagy irodalomtörténeti hatású Canterbury meséken. Ebben ezt találjuk[4]:
Azaz: ezzel fejeződik be a kanonok csatlósának aranycsinálási meséje, és kezdődik a doktoré. (Csak vonakodva, a hagyomány iránti tiszteletből hagyom meg a Chanons yemanre „a kanonok csatlósa” fordítást. A társadalom minden rendű-rangú rétegét, hivatások képviselőit bemutató szerző nyilvánvalóan valamely sokkal kézzelfoghatóbb foglalkozásra gondolt, valószínűleg sekrestyésre.) A mű tehát a mai gyógyászati értelemben vett doktor szóra az átmeneti doctour of phisik, „a gyógyászat tudósa” kifejezést rögzíti.
A „gyors felfogású”, „könnyen tanuló” latin docilis már az ókorban megjelent, látjuk ezt például Cornelius Nepos leírásában Atticusról:

erat autem in puero praeter docilitatem ingenii summa suavitas oris atque vocis…

De viriis illustribus. Atticus, I.[5]

Cornelius Nepos (Kr. e. 100? – Kr. e. 27?) és Titus Pomponius Atticus (Kr.e. 110 – 32)

Vala pedig a’ gyermeknek, jó elméjén kivül, ékes személlye, és szép beszéde

A’ CORNELIUS NEPOSNAK avagy AEMILIUS PROBUSNAK HIRES NEVEZETES Hadi FEIEDELMEKNEK életekrül és cselekedetekrül írt Könyve. A’ TITUS POMPONIUS ATTICUS. I.

Balog György (1659 – 1726) fordítása[6]

A „docilis” „magát alávető”, „engedelmes” értelemben a XVIII. századtól tűnik fel.[7]


Az indoeurópai -mn nomen actionist, azaz eredménynevet képez, a magyar „-mány”, „-mény” névszóképzőnek felel meg.

Csábító a feltételezés, hogy a mi képzőink is ennek leszármazottai, de a Zaicz-féle Etimológiai szótár kiábrándít ebből bennünket. A „-mány”, „-mény” ősmagyar időkre megy vissza, ám az „-m”mozzanatos képző és az „-ány”, „-ény” névszóképző összetapadásával. Mármár kihalt nyelvünkből, amikor jótékony nyelvújítók visszasegítették a létnek erre a partjára.[8]

Ugyanakkor az azonos funkciójú görög -μα, -ma képző erre az indoeurópai gyökre támaszkodik. Ezt találjuk a görök δόγμα, dogma, azaz „elmélet”, „dogma” szó végén, az elején pedig a már ismert „felfog” gyököt.[9]
Az indoeurópai -teh képző (és például szanszkrit folytatása, a -ता, –ta) a magyarban a „-ság”, „-ség” névszóképző megfelelője.[10] E két indoeurópai képző nyelvi és fogalmi összeolvadásából keletkezett a -mnteh, ami például a latin –menta képző alapja olyan csoportszavakban, mint az armenta, armentum, „nyáj”. Itt az első tag a szintén indoeurópai her-, „kapcsolódni” gyök leszármazottja. Ez annyiban érinti visszatekintésünket, hogy a documentum ugyanilyen módon „a tudás gyűjteménye”.[11] A középkori latinban ez az értelem hivatalos papírra szűkült, és a francia document alakból terjedt szét a világban.[12]


[1] dek-

[2] https://en.wiktionary.org/wiki/decent

[3] http://www.word-detective.com/2013/02/are-you-decent/

[4] The Canterbury Tales

[5] De viriis illustribus. Atticus

[6] Balog György Cornelius Nepos-fordítása

[7] docile

[8] Zaicz-féle Etimológiai szótár

[9] δόγμα

[10] -teh

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/documentum

[12] document

Reklámok

One response to “Tisztelet a doktoroknak

  1. Úgyis mint címzett, köszönöm szépen! 🙂

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s