A szerelem olvasztótégelye

Beócia

Beócia Ismenos folyója lányának mondják Derketis najádot, aki neve alapján talán a Theba melletti Kitharion hegy kóbor, de szelíd tigriseiről híres Dirke forrásának volt gondozója.[1] Életrajzának ezek az adatai bizonytalanok, annál jobban ismert najádoktól szokatlan, perzselő szerelmi vágya. (Ha odaképzeljük magunkat Beócia még ma is festői tájaira, ahol ráadásul a najád nem menekül előlünk, hanem maga üldöz bennünket, nosztalgiát érzünk a máskülönben kegyetlenségekben is gazdag ókori Hellas iránt.)

Amint arról Statius (45? – 96?) a Thébai történet VII. könyvében Antigone idős nevelőjének szájába adva a történetet beszámol, Derketis a még gyermek és szerelmi lángolásra alig képes Lapithaont szégyentelenül elcsábította. Gyermekük, a bájos Alatreus, később a Théba elleni hősi hetek egyike, csakhamar túlszárnyalta apja erényeit, amikor maga az apa is olyan ifjú volt még, hogy testvéreknek tűntek. Így Lapithaon joggal gondolhatta életének mind a múltját, mind a jövőjét boldogsággal teljesnek.[2] Derketis szerelmi hőfokban azonban meg sem közelíti mai hősnőnket.

Az Átváltozások IV. könyvében Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?) így kezdi a történetet:

Honnan olyan hírhedt, mért van, hogy a Salmacis árja
emberi testeket elgyöngít, lágyít, ahogy éri: halljátok.
Rejtett oka van, de hatása világos.
Azt a fiút, kit szült Cythereia Mercuriusnak,
Naisok idai barlangban táplálva nevelték;
apját és anyját formázta az arca vonása,
föl lehetett ismerni; nevét is azok neve adta.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása

Vagyunk már olyan rafináltak nyájas olvasóimmal, hogy ügyesen összeadjuk Cythereia (Afrodite) és Mercurius (Hermes) nevét: Hermaphroditus (vagy Hermafroditos, görögösen). Így hívják tehát az ifjat. Ida hegyormát odahagyva messzire kóborol, és mint értesülünk a továbbiakból, tizenöt évesen, még innen a szerelmi ismeretektől, az őt egy csapásra megszerető, ám Diana kegyeit amúgy sem kereső Salmakis nimfába ütközik. „…jőjj, lépjünk nászra mi ketten. Ennyit mond a leány.” Ennél azért többet: a hosszú, költői bevezetőjét elhagytam. A teremtett világ legkülönfélébb szépségeire emlékeztető ijedt pirulása és vonakodása az őrület szélére sodorja a nimfát. Ha Ovidius értesülései helytállók,

Testét testére tapasztja
teljesen ekkor a lány, s „Te gonosz, csak küzdj, menekedni
mégsem fogsz;” így szól, „ti nagy égilakók, ti tegyétek:
minket semmi idő egymástól el ne szakasszon!”
Meghallgatja az ég; az a két test elkeverülve
eggyé lett rögtön, s egy arc tündöklik a törzsön…

Egy tóvá bővült szakaszon esik meg a csoda, és ott a „fél-férfiuvá bűvölt” ifjú így szólt:

„Adjátok a gyermeketeknek,
édesapám meg anyám, a tirólatok elnevezettnek,
azt: aki férfi e tóba belép, lépjen ki e tóból
félig-férfiuként, gyöngüljön el ebben a habban.”
Kétnemű sarjuknak kérését teljesitették,
és az a tó tőlük tisztátlan bűvös erőt nyert.[3]

A Salmakis vizének elbűvölő hatásáról Ovidius kortársa, Strabon (Kr.e. 64? – Kr.u. 24?) is értesült. A Földrajzi feljegyzések 14.2.16-os szakaszában, bevallva, hogy annak okáról mit sem tud, megírja, hogy Kariában a Halikarnassos mellett csörgedező Salmakia forrás vagy annak kipárolgása hatására férfiak elnőiesednek.[4] (Nyilván nem tudott Ovidius történetéről.) Hogy mi okozhat ilyen hatást? Ne fogjuk a görögök játékos képzeletére! Helyette támaszkodjunk a saját játékos képzeletünkre. Egy-egy forrás védettebb helye gyakran szolgál helyszínül olykor hatalmas tömegű hal ívásának. Ki tudja, ilyen időben a vízben nem sűrűsödik-e fel valamiféle nemi hormon. Kizárt, hogy ez a férfiak elnőiesedését kiváltó tüszőhormon lenne, hiszen az a halak számára életveszélyes: vízbe kerülve éppen a hím halak nőiesednek el.[5] Ám egyszer, a messzi jövőben talán megfigyelnek egy halat, amelynek hormonja, mintegy történelmi revánsként, ugyanígy hat a férfiakra. Akárhogy is, a helyzet úgy áll, ahogy a költő énekli:

And since that time who in that fountaine swimmes,
A mayden smoothnesse seyzeth half his limmes.

Beaumont (1584? – 1616): Salmacis And Hermaphroditus (1602)[6]

És azóta, ki úszik abban a forrásban,
Lányos lágyság kél fele tagjában.

Salmakis és Hermafroditos

A festőművészetet nem hagyta érintetlenül a csodás szerelmi eggyéolvadás története. Hatalmas „toposszá” erősödött (lágyult?) a téma. Egyebek mellett a secentismo atyja, Marino (1569 – 1625) rendeli meg barátjától, Ludovico Carraccitól 1607-ben a téma megfestését egy levélben, szavaival una fantasia oscena e lasciva, „egy obszcén és buja fantáziát”.[7] Nézzünk meg itt egy szórványos összeállítást.


[1] http://www.theoi.com/Nymphe/NympheDerketis.html

[2] http://www.theoi.com/Text/StatiusThebaid7.html

[3] http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm#29

[4] Földrajzi feljegyzések, 14.2.16

[5] a tüszőhormon hatása hím halakra

[6] https://www.poemhunter.com/poem/salmacis-and-hermaphroditus/

[7] obszcén és buja fantázia

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s