Kis tavaszi adoleszkálás

Amikor az adoleszcens, még patinásabb magyar szóval adoleszkáló vagy pubertás, azaz serdülő (angolul: adolescent) ifjú, vizsgáit sikeresen letéve, a felnőttek (angolul adults) osztályába lép, esetleg elgondolkodik rajta, az adultérium, vagyis házasságtörés a felnőtté válással áll-e valamiképpen predesztináns kapcsolatban. Meg kell nyugtassuk: nem. A hosszabb válasz kicsit összetettebb lesz. Nagy Gergely klasszika-filológus professzor beható elemzése szerint az indoeurópai eredetre támaszkodó al- gyök kelta és indiai földön egyaránt a növekedésre utal. Germán nyelvekben a hatás ugyanez, amint ezt a gót alan, „növekedik”, óskandináv ala, „felnevel”, angolszász alon, „táplál” tanúsítja. Az ol- módosulattal együtt került a latinba és a görögbe.
Verrius Flaccus
(Kr.e. 55? – Kr.u. 20?) roppant terjedelmű De verborum significatione (A szavak jelentése) című művéből a II. században alkotó Sextus Pompeius Festus készített egy húszkötetes kivonatot, majd ebből egy még szűkebbet Pál Diákonus (Warnefrid, 720? – 799?). Erre a műre az újkorban is felfigyeltek, többek között André Dacier és Karl Otfried Müller.

A szavak jelentése. André Dacier (1651 – 1722) 1700-as és Karl Otfried Müller (1797 – 1840) 1839-es kiadásai

A XVII. könyvben ezt találjuk:

suboles ab olescendo, id est crescendo

az „ivadék”, „gally” a „növésből”, azaz „növekedésből” származik

A fordítás esetlenségét az okozza, hogy az olescendus és a crescendus ugyanazt jelenti: „növekedést”. Olyannyira, hogy Etimológiái XI. könyve II. fejezetének 15. szakaszában az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) az adolescens latin szót a crescendusból eredezteti.[1]
Nagy Gergely irodalmi példákon keresztül mutatja be a szónak a tűz élesztése irányába elmenő átértelmeződését. Tacitus (56 – 117) így ír:

igne puro altaria adolentur

Historiae, Liber II[2]

Borzsák István (1914 – 2007) kissé szabad, költői fordításában:

tiszta tűz lobog fel az oltárokról

Korunk története, II.[3]

Még egyértelműbb fordulat Vergiliusnál (Kr.e. 70 – Kr.e. 19):

Praeterea, castis adolet dum altaria taedis

Aeneidos, Liber VII[4]

Máskor az apja amint épp szent luc-fenyveket éget
Oltárán…

Aeneis, VII.

Lakatos István fordítása[5]

Ám mint Nagy Gergely idézi Flaccus-Festus-Pál etimológiáját magáról az oltárról (altaria sunt in quibus igne adoletur, áldozati tüzek gyújtására szolgáló hely), az auktorok itt figura etymologicát, szófejtő alakzatot alkalmaznak (pl. altaria adolentur).[6] Az olesco, „növekszem” szóból keletkezik az adolesco, „felnövekszem”.[7] Miután ez befejezettnek tekinthető, vagyis felnőttem, előáll az adultus, a felnőtt, amiből az angol adult is származik.[8]


Ugyanakkor a latin adulter az ad– és az alter összetételeként szó szerint „más irányba” értelmű[9], ami nem idegen éppen a házasságtörés fogalmától, sőt, azt is mondhatnánk, hogy az eredeti latin jelentés, a „csalárd” sem. És bár az adulterant, azaz „adulteráns”, „hamisítószer”, „szaporítóanyag” a mai napig használatos, feltűnő, hogy az adultery, „adultérium”, „házasságtörés” mennyivel gyakrabban használt szó. Nem azért, mintha a házasságtörés gyakoribb lenne a hamisításnál. Forrásunk, Olan Hicks ideológiai alapú túlzásba esik, amikor azt állítja, Szent Jeromos (347? – 420?) csele volt a Vulgatában a görög μοιχεῖαι-t (moikheiai), „házasságtöréseket” minden lehető helyen a latin adulteria, „hamisságok” szóval fordítani, hogy ezzel még mélyebb erkölcsi megvetéssel övezze a fogalmat, és a házasságok őrének az egyházat tegye meg. Mert való igaz, hogy az adulteriumot például Tacitus tág értelemben használja[10], de ugyanez már nem mondható el id. Pliniusról (23 – 79). Ő ugyanis A természet históriája VII. könyvének 45. fejezetében Augustus császár (Kr.e. 63 – Kr.u. 14) leányáról, az idősebb Júlia, azaz Iulia Caesaris (Kr.e. 39 – Kr.u. 14) bűnéről kertelés nélkül adulterium filiae-ként ír, azaz „a gyermek házasságtöréséről”, és itt nem képzelhető el egyéb (tágabb) értelmezés (ahogy több más helyen sem).[11] Szent Jeromos fordítása ez esetben teljesen helytálló.[12] Az 1384-es Wycliffe-bibliában és az 1535-ös Tyndale-bibliában nem szerepel az adultery szó, de ennek más oka is lehet, mint az, hogy ilyen jelentése nem is lett volna a szónak. Például az, hogy tágabb jelentésben is használták, vagy egyszerűen az, hogy nem érezték elég angolnak. A házasságot megtörő a korai angol nyelvű bibliákban nem adulterer vagy adulteress (nemtől függően), hanem egy olyan személy, aki breaketh wedlock, „megtöri a házassági köteléket”. Ám a Tyndale-bibliára támaszkodó, elsősorban William Whittingham (1524? – 1579) által fordított és 1560-ban kiadott angol nyelvű Genfi Biblia[13] már az adulteryt használja a házasságtörésre. Innen terjedhetett el Anglia-szerte ez a fajta szűkítő értelmezés.[14]


[1] http://penelope.uchicago.edu/Thayer/e/roman/texts/isidore/home.html

[2] http://www.thelatinlibrary.com/tacitus/tac.hist2.shtml#3

[3] http://mek.oszk.hu/04300/04353/html/01.htm#6

[4] http://www.gutenberg.org/files/227/227-h/227-h.htm#liber07

[5] http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#25

[6] Nagy Gergely elemzése

[7] https://en.wiktionary.org/wiki/adolesco#Latin

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/adult

[9] https://en.wiktionary.org/wiki/adulter#Latin

[10] Tacitus és az adulterium

[11] A természet históriája, VII / 45

[12] EVANGELIUM SECUNDUM MARCUM

[13] http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/102004604

[14] az adultery szó elterjedése a mai értelemben

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s