Szlávok és rabszolgák

λέγονται γὰρ ὑπὸ Σκυθέων καὶ Ἑλλήνων τῶν ἐν τῇ Σκυθικῇ κατοικημένων ὡς ἔτεος ἑκάστου ἅπαξ τῶν Νευρῶν ἕκαστος λύκος γίνεται ἡμέρας ὀλίγας καὶ αὖτις ὀπίσω ἐς τὠυτὸ κατίσταται. ἐμὲ μέν νυν ταῦτα λέγοντες οὐ πείθουσι, λέγουσι δὲ οὐδὲν ἧσσον, καὶ ὀμνῦσι δὲ λέγοντες.

Ἡρόδοτος (484? – 425 π.Χ.): Ὶστορίαι (440 π.Χ.) Δ (Μελπομένη), 105[1]

legontai gar hypo Skytheon kai Hellenon ton en te Skythike katoikemenon os eteos ekastu apax ton Neuron ekastos lykos ginetai emeras oligas kai autis opiso es touto katistatai. eme men nyn tauta legontes u peithusi legusi de uden esson, kai omnysi de legontes.

Olybá tűnhet, ezek az emberek varázserővel bírnak, miután a szkíta földön letelepedett szittyák és görögök azt állítják róluk, hogy évente minden neuri farkassá válik néhány napra, majd visszatér eredeti alakjához. Ami engem illet, nem hiszek ezekben a beszámolókban, de ők ezt állítják, sőt esküsznek rá.

Herodotos: Történelem, IV. könyv (Melpomene), 105. szakasz

Herodotos két lapátot tart a tűzben, amikor a neurik vérfarkasságáról számol be. Biztosítja magát, hogy nem hiszi el, de állítását mások esküjére hivatkozva mégiscsak megerősíti. A belőle kései vérfarkasként táplálkozó Pomponius Melának (15? – 45?) nincsenek ilyen fenntartásai. A világ leírása II. kötetében (A tengerünk körül – Asia végétől Herkules oszlopaiig) a Szkítiáról szóló fejezetben (melynek lakóit az egész emberiség őseinek tekinti) azt írja, az év egy meghatározott szakában minden egyes neuri, ha úgy látja jónak, farkassá változtathatja magát, majd vissza, eredeti alakjába.[2]
Az újkor tudományos képzeletét érthetően megmozgatta, kik is ezek a neurik. Érdemben elsőként Linné (1707 – 1778) barátja, Olof von Dalin foglalkozott velük. Összehasonlító vizsgálatainak eredményeképpen a Svea rikes historiában (A svéd királyság története)[3] oda jut, hogy makedón nyomásra egy szittyákból, görögökből, zsidókból álló nép, kiegészülve a Herodotos által budenoinak nevezett pásztorkodó szittya törzzsel, Kr.e. 400 körül elárasztották a később svéd fennhatóságú szigeteket, és őseivé váltak a finneknek, lappoknak és észteknek.[4] Dalin következtetéseinek önkényét ma már nem fogadják el. Munkássága mégis pezsdítően hatott utódjaira.

Olof von Dalin (1708 – 1763) és Pavel Jozef Šafárik (1795 – 1861)

A ma legelfogadottabb feltételezés a leszármazottaikról Pavel Jozef Šafáriktól ered. Feltűnt neki, hogy a kibővített értelemben Nyugat-Szkítiának tekinthető mai fehérorosz, kisorosz, rutén, kelet-lengyel területeken feltűnően sok földrajzi egység nevében szerepel a nur tag[5] – rögtön tegyük hozzá, hogy a helyi régi nyelveken a ńur mezőt, mocsarat jelent[6], és a szittyák földje mindig is híres volt mocsarairól –, és egy merész gondolatsorral arra következtet, hogy ezen a kiterjedt területen élő, szittya eredetű neuri nép a szláv népek őse.[7] Ha eredetükre nem is világít rá az elmélet, a leszármazottaikra igen.

Nuzsec, a Nyugati-Bug mellékfolyója

Nagy valószínűséggel az előszláv sluti, „ismertté válni” az előszláv slověnji, „érthetően beszélő” szónak (egyéb, hasonló alakulatait is feljegyezték), ami a szlávokra alkalmazott görög Σκλαβῆνος, Sklabenos, majd a bizánci görög Σκλάβος, Sklavos előzménye. (Ez nem példa nélkül való: a deutlich németül „világos”, és mi is „magyarán” beszélünk, ha világosan akarjuk kifejezni magunkat.) Ennek fejleménye a későlatin Sclavus. Nyugat-Európában erről váltak le a „szláv” megjelölésére használt szavak, így a középangol sclave, majd slav. Az orosz слово, „szó”, pontosabban előzménye, az előszláv slovo azonban meglepő módon kizárható a „szláv” szó ősei közül, amint erre fonetikusok hívják fel a figyelmet. Azt azonban mint lehetőséget megengedik, hogy a sluti és a slovo ugyanarra a közös indoeurópai klew-, „hír” (mint „híresség”) gyökre menjen vissza.[8] (A mi „szó” szavunk mindettől eltérően ugor kori örökség.[9] Az angol sound, „hang” megint teljesen eltérő indoeurópai eredetű.[10]) A jó hír tehát az, hogy semmi alapja annak a konyhai etimológiának, mely a „rabszolga” (középkori) latin sclavus szavából vezetné le a „szláv” szót. A rossz hír azonban az, hogy fordítva érvényes ez a levezetés.


A latin szolga és rabszolga között nem bíbelődött nyelvtani megkülönböztetéssel: mindkettőre a servus szót használta. Az általános köszönés a servus humillimus, „alázatos szolgája” volt[11], ami mára régiónkban „szervusszá” rövidült. A későlatin Sclavus, „szláv” azonban a középkori latinban mint sclavus, „rabszolga” jelenik meg amiatt, hogy szláv népeket gyakran hajtottak rabságba. Ebből lett az ófrancia sclave, majd a közép- és mai angol slave, „rabszolga”.[12] A szó a visszavezető utat is megjárta az újkori rabszolgaság barbár korában. Az északnyugat-kanadai Mackenzie folyó felső folyásánál élő népet nemtelen egyszerűséggel Slave-nek, „rabszolgának” nevezték el.[13]

a Mackenzie deltavidéke

Nemcsak a „szervusz” köszönés utal udvariasan önkéntes szolgai alávetésre. Velencében a sclavus a s-ciavos-ciao átmeneten keresztül eljutott a mai ciaóba, „szolgája” köszönésbe.

Császári audiencia. Id. Vernansal (1648 – 1729) – id. Belin de Fontenay (1653 – 1715) – Monnoyer (1636 – 1699) tervei (1685 – 1950) alapján

Az azonos értelmű és kiejtésű vietnami chào kialakulása ettől teljesen független.[14] A kínai, azonosan kiejtendő szóra vezethető vissza[15], melynek eredeti jelentése „felé”, és az audiencián a császár „felé” közelítők kellő alázatot felmutató köszönéséből köszöntés lett. Végül is fogalmilag nem járunk messze az alázatos szolgától.


[1] http://www.sacred-texts.com/cla/hh/hh4100.htm

[2] A világ leírása

[3] A svéd királyság története

[4] Olof von Dalin elmélete

[5] árulkodó földrajzi nevek

[6] http://www.federatio.org/mi_bibl/Czegledi_Szkita_Hun_1.pdf

[7] http://encyclopedia.jrank.org/NAN_NEW/NEURI.html

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/Slav

[9] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[10] sound

[11] servus

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/slave

[13] http://www.dictionary.com/browse/slave

[14] https://en.wiktionary.org/wiki/ciao

[15] https://en.wiktionary.org/wiki/ch%C3%A0o#Vietnamese

Reklámok

3 responses to “Szlávok és rabszolgák

  1. És ha egyszer már nem járunk messze az alázatos szolgától, hogyan is állunk a szláv szluga (szolga), és akkor persze a belőle eredő magyar szolga szóval?

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s