Nepenthe

ἔνθ᾽ αὖτ᾽ ἄλλ᾽ ἐνόησ᾽ Ἑλένη Διὸς ἐκγεγαυῖα:
αὐτίκ᾽ ἄρ᾽ εἰς οἶνον βάλε φάρμακον, ἔνθεν ἔπινον,
νηπενθές τ᾽ ἄχολόν τε, κακῶν ἐπίληθον ἁπάντων.

Ὅμηρος (αι VIII. π.Χ.): Ὀδύσσεια, Δ[1]

henth’ aut’ hall’ enoes’ Helene Dios enkegania:
autik’ har’ eis oinon bale farmakon, henthen hepinon,
nepenthes t’ hakholon te, kakon epilethon hapanton.

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Odysseia, IV.

Mást gondolt ekkor Helené, Zeusz isteni lánya.
Lopva varázsos szert hintett, amit ittak, a borba,
fájdalom- és haragűzőt, mely feledést hoz a bajra,
mindre.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[2]

Az indoeurópai kwent(h)-, „szenvedni” gyök a forrása nemcsak az ógörög πάθος, pathos, „szenvedés”, de a szintén ógörög πένθος, penthos, „fájdalom”, „bánat”[3] szónak is. A νη-, ne– tagadószóval együtt a νηπενθές, nepenthes „fájdaloműző”, „fájdalomcsillapító”. Abban a hiszemben, hogy a –ς, –s végződés a többes szám jele, a nyelvfejlődés az angolban (nepenthe) lesarabolta.[4] Hozzánk is ilyen alakban jutott el, „nepentének”, „nepenthének” is írjuk. Utóbbira példa A holló egyik híres magyar fordítása:

“Wretch,” I cried, “thy God hath lent thee—by these angels he hath sent thee
Respite—respite and nepenthe from thy memories of Lenore;
Quaff, oh quaff this kind nepenthe and forget this lost Lenore!”
Quoth the Raven “Nevermore.”

Poe (1809 – 1849): The Raven (1845)[5]

„Bús szív!”, búgtam, „ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!”
S szólt a Holló: „Soha már!”

Poe: A Holló. Tóth Árpád (1886 – 1928) fordítása (1923)[6]

Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. szám

Amint arra Szent Eustathios (1115? – 1196?), Thessalonike érseke is utal Homeros-kommentárjaiban, a nepenthest a görögök egyiptomi eredetű varázsszernek gondolták.[7] Apollo isten állandó jelzői közé tartozott a nepenthes („bajűző”).[8] De mi is volt valójában? A leírás alapján joggal gyanakodhatunk valamiféle ópiumszerű máktermékre, de bizonyos tudás nem áll a rendelkezésünkre.[9]


1 Hortus_Cliffortianus_1737Nagyot ugorva térben és időben máris Jacob Breyne (1637 – 1697) holland kereskedő és természetbúvár ceyloni útjánál járunk, amikor is feltűnt neki a helyiek által (ma is) බාඳුරා-nak (bandura), බාඳුරා වැල් -nek (bandura vel, „banduraszőlő”) nevezett lenyűgöző virág. Az általa megfigyelt fajt Bandura zingalensiumnak, „szingaléz bandurának” nevezte el, mely így a Bandura nembe tartozik. A virág nem más, mint a Ceylonban epidemikus kancsóka. (A magyarban a fajt is, a nemzetséget is ezzel a szóval jelöljük.) Az elnevezés nem maradt fenn sokáig. Az angol származású növénykedvelő holland bankár, George Clifford (1685 – 1760), a holland Kelet-Indiai Társaság igazgatója(1735-től 1736-ig tartó) anyagi támogatásával Linné (1707 – 1778) és barátja, Georg Dionysius Ehret (1708 – 1770) megírták a Hortus Cliffortianust (Clifford kertje), melyet 1737-ben és 1738-ban adtak ki[10], tehát a két jelentős természettudós pályájának elején, ami jelentősen megkönnyítette további munkásságukat. Késői műveivel ellentétben itt Linné még közlékeny a maga motívumait illetően. Egy neki tulajdonítható szakaszban így ír a kancsókáról:

Assumsi synonymon Breynii, cum enim si haec non Helenae nepenthes, certe Botanicis omnibus erit. Quis Botanicorum longissimo itinere profectus, si mirabilem banc plantam reperiret, non admiratione raperetur, totus attonitus, praeteritorum malorum oblitus, mirificam Creatoris manum dum obstupescens adspiceret?

A Breyne által adott név szinonimáját fogadtam el, mely ha nem is magának Helenának a nepenthéje, az lesz a botanikusoknak. Mert melyik botanikust ne töltené el a bámulat egy hosszú utazás után ennek a csodálatos növénynek a láttán! Döbbenetében feledésbe mennek mind a múlt bajai, amikor a Teremtőnek ezt a lenyűgöző növényét megpillantja.[11]

Tehát a kancsókának a teremtés adta gyönyörű látványa, nem pedig az általa foglyul ejtett rovarokat ért lenyűgöző élmény adta a tudományos nevét. Maga a faj Linnétől a Nepenthes distillatoria nevet kapta. A distillatoria fajnév „desztilláló edény”, röviden „kancsóka”. A virág megismerésének európai kezdetei ezzel nem érnek véget. Az eltikkadt utazók a Gondviselés számukra odakészített enyhén édes nedűjeként fogták fel a kancsókában összegyűlt, olykor talán kicsit karcos ízű és magas fehérjetartalmú folyadékot, ez támogathatta a fajnév kialakulását. A német természetbúvár, Georg Eberhard Rumphius (1627 – 1702) minden pályatársánál hamarabb nevezte el a nemzetséget Cantheriferának. (A szó jelentése: „vadló”, „vad gebe” – ilyennek láthatta a virágot.) Egyúttal két fajt is leírt. De katasztrófák sorozata kezdődött. Kéziratának egy része elégett, a maradékot is emlékezetből kellett megismételni azok után, hogy a hazaszállító hajót a franciák elsüllyesztették. Rumphius megvakult, munkájában írnokokra kellett támaszkodnia. Nyomtatási nehézségek miatt műve csak jelentős késéssel válhatott ismertté. Akkor Linné elnevezése már megrendíthetetlen volt.[12]


[1] Ὀδύσσεια Δ

[2] Odysseia / IV

[3] πένθος

[4] nepenthe

[5] http://www.poetryfoundation.org/poem/178713

[6] http://epa.oszk.hu/00000/00022/00333/10067.htm

[7] http://www.janushead.org/7-1/arata.pdf

[8] Apollo nepenthes

[9] http://www.worldwidewords.org/weirdwords/ww-nep1.htm

[10] Hortus Cliffortianus

[11] a botanikusok nepenthéje

[12] Georg Eberhard Rumphius tragédiája

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s