Filológia: fenék, sőt…

1-friedrich_august_wolf

Friedrich August Wolf (1759 – 1824)

II. (Nagy) Frigyes (1712 – 1786) Poroszországának kultúrapártoló légkörében és támogatásával kerülhetett sor arra, hogy Friedrich August Wolf Hallében megkezdhesse a mai értelemben vett filológia szellemi megalapozását (a φιλολογία, filologia görög szó a tudás, érvelés szeretetét jelenti). A filológia tudománya eleinte szigorúan az antik irodalom és nyelv tanulmányozásával foglalkozott, még az „ősnyelv” megtalálását is célul tűzte ki.

A következő generációhoz tartozó August Böckh (1785 – 1867), akinek neve onnan is ismerős lehet nekünk, hogy részt vállalt Mendelssohn (1809 – 1847) 1841-es, Antigone című kísérőzenéje (op.55) szövegkönyvének megformálásában (és két évre rá önálló tanulmányt is írt Antigonéről), arra tett kísérletet, hogy a tudomány kereteit kitágítsa. Álláspontja szerint a szövegvizsgálaton túl az antik kultúra teljességével kellene foglalkozni. Az ennek során elkövetett pontatlanságokat ellenfelei, például Johann Gottfried Jakob Hermann (1772 –1848) az egész álláspont megkérdőjelezésre használták fel. A két szembenálló filológiai ágat Wortphilologie-nek és Sachphilologie-nek nevezték el, azaz „szófilológiának” és „dologfilológiának”. Hasonlóan heves filológiai vita bontakozott ki a század második felében általános felfogás szerint akkor, amikor Nietzsche (1844 – 1900) 1871 decemberében publikálta első kötetét Die Geburt der Tragödie aus dem Geiste der Musik (A tragédia születése a zene szelleméből) címmel[1], melyet ma jobban ismerünk az 1886-os kiadás címe alapján: Die Geburt der Tragödie. Oder: Griechenthum und Pessimismus (A tragédia születése, avagy a görögség és a pesszimizmus).[2]

2-nietzsche

Ám egészen más megvilágításba helyezi a történteket James Q. Whitman.

Az erős wagneri hatásra, sőt befolyásra írt első opus az akkor a szerzője által mesterként tisztelt Wagnert (1813 – 1883) a német zenekultúra Sokratestől (Kr.e. 469 – 399) eltávolodó, Nietzsche által ígéretesnek és felszabadítónak tekintett nagy vonulatába helyezi, Bach (1685 – 1750) és Beethoven (1770 – 1827) vonalába. A kései Nietzsche ezt a kényelmetlen, akolitikus hangot oldani igyekszik. Azt boncolgatja, Wagner vajon észrevette-e, hogy az őt mintegy rovarként kezelő boncolgatás „voltaképpen” lázadás az uralma ellen. Az első kiadás előszavát Wagnerhez intézi, a másodikéban megpróbálja megmagyarázni a hódolat hangját. Nehéz eldönteni, melyik előszó a kínosabb.[3] A bizonyítást vagy történeti alátámasztást nélkülöző mű amellett, hogy szerzője briliáns gondolati teljesítményéről és műveltségéről tanúskodik, leginkább arról nevezetes, hogy itt fejti ki Nietzsche először az apollói és dionysosi ellentétpár értelmét a művészet történetében. Erről az a leegyszerűsítő képlet él (éldegél), hogy az apollói, „vértelen”, „arisztokratikus” szépségeszmény és a tűz és kirobbanás örök harcáról lenne szó. Lényegesen komolyabb elgondolást ír forrásunk, melynek középpontjába (sok egyéb vonás mellett) az önmagában vett szépet (apollóit) és a küzdelmekkel teli szépséget (dionysosit) állítja.[4] Maga Nietzsche a két ideál létjogát elfogadja, és értékítéletet (legalábbis itt) nem tesz velük kapcsolatban. Életművében újra és újra visszatér a szembeállításra, és összképként az bontakozik ki előttünk, hogy az apollói a megőrző, a dionysosi a kiteljesítő és új útra törő a művészetben, melyek „küzdelme” gyakran együttműködő.
3-zukunftJames Q. Whitman bemutatja, hogy a mű megjelenését követő vita egyáltalán nem játszott említésre méltó szerepet a német filológiában. Enno Friedrich Wichard Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff (1848 – 1931) gonoszul, a wagneri „a jövő zenéje” kategóriára célozva Zukunftsphilologie! („A jövő filológiája!”) címmel próbált sikertelenül elhelyezni egy támadó hangú röpiratot.[5] A Göttinger Anzeigennél (Göttingeni Hírlap) hiába próbálkozott, végül jelentős önrész fizetése árán, fél éves késéssel jelent meg dolgozata.

Heves támadásában különösen nehezményezte, hogy Nietzsche enyhén szólva nem a tisztelet hangján szól Euripidesről (Kr.e. 480 – 406). Ez alatt A tragédia születése teljesen visszhangtalan maradt, ha leszámítjuk magának Nietzschének és kieli professzor barátjának, Erwin Rohdének (1845 – 1898) egy wagneriánus lapban, a Norddeutsche Allgemeine Zeitungban (Északnémet Újság) elhelyezett közös ismertetőjét. „Az Északnémet Újság elérhető a számunkra – de nem tartod ezt nevetségesnek?” – kérdezte Nietzsche a barátjától. Erre Wilamowitz újabb pamflettel készült, amit csak 1873 februárjában tudott megjelentetni Az Északnémet Újság vasárnapi melléklete: a dionysosi szerv címmel. Erwin Rohde azonban megelőzte, az első pamfletre írt válasza még ez előtt megjelent 1872-ben. Címe, az Afterphilologie (A fenék filológiája) jól mutatja az ő kétszemélyes táboruk elkalandozását is a fej régióiból középtájra (aurea mediocritas?). Nietzsche nem szólalt meg a vitában.
Mármost hogy a vitát és a fogadtatást pezsgőek állítsuk be, erős túlzás. De a vita jellegét is gyakran félremagyarázzák. Maga Nietzsche művében a filológiát az adatokba fulladástól félti. Szó sincs arról, hogy forradalmian megtámadná a filológia műfaját vagy létjogosultságát. Mint ahogy arról sincs szó, hogy Wilamowitz a „céh” védelmében írta volna pamfletjét. Fontos észrevennünk a három szereplő életkorát, figyelmeztet Whitman. Valamennyien a húszas éveikben járnak, közülük ketten máris filológiaprofesszorok, a támadó Wilamowitz nem. Második röpiratában van is bizonyos jele annak, hogy valamelyest visszahúzódik professzorok iránti bántó személyeskedéséből. Nem is igen beszélhetünk egységes filológusi céhről. Akkoriban a Wortphilologie és a Sachphilologie „utódaiként”, mondhatni, szintén két tábor állt egymással szemben, a pozitivisták és a magisztrálisok, az előbbiek érezhető fölényével. Mindhárom résztvevő az utóbbi irányzat követője volt, talán mert fiatalok voltak, és tanítómestereik, olvasmányaik a korábbi „szép évtizedekhez” kötötték őket az ismeretek megszerzésének szakaszában, és még nem jutottak el az újabb nézetek vizsgálatához. Ezekben a szép évtizedeken a filológiai szemléletet eluralta a „nagy szellemek” iránti hódolat. Wilamowitz támadási iránya éppen az volt, hogy szerinte Nietzsche nem tartozik közéjük. Ennek a szubjektív irányzatnak egyik nagy, egyben egyik utolsó képviselője volt Friedrich Wilhelm Ritschl (1806 – 1876), akinek Nietzsche azt fejtegette, ő éppen a tudományosságot akarja módszerével, a szálak összefűzésével, összefüggések feltárásával megmenteni és megtisztítani a „hamis ideáloktól”. A nyolcvanas éveiben az akkor már nagyhírű filológus Wilamowitz úgy emlékszik vissza, számára nem volt fontos ez a vita, és nem is ismerte fel, hogy ebben Nietzsche nem filológusként, hanem wagneriánusként szerepel. Ugyanakkor a tudományosság elvét kívánta megvédeni a nietzschei intuitív stílustól.


Ám az is tévedne, aki azt a következtetést vonná le, hogy A tragédia születésének fogadtatása azért maradt ezt leszámítva visszhangtalan, mert a kor filológusai ügyet sem vetettek fiatalok számukra érdektelen csatározásaira. Amikor Nietzsche megtudakolta barátjától, Franz Camille Overbecktől (1837 – 1905), milyen a műve fogadtatása Lipcsében, azt a választ kapta, hogy Hermann Karl Usener (1834 – 1905) filológiaprofesszor tanítványai érdeklődésére azt felelte a műről: merő nonszensz, amivel semmit sem kezdhetünk; akárki is írta, tudósként halott ember. Nietzsche úgy fogta fel, hogy a filológiaszakma ezzel őt, mint valami bűnelkövetőt, törvényen kívül helyezte. Innen kezdve tekinthetjük őt filozófusnak.[6]


[1] https://books.google.hu/books?id=I84xBwAAQBAJ&pg=PA5

[2] http://www.nietzschesource.org/#eKGWB/GT

[3] http://www.russoeconomics.altervista.org/Nietzsche.pdf

[4] apollói és dionysosi

[5] Zukunftsphilologie!

[6] James Q. Whitman Nietzsche-tanulmánya

Advertisements

One response to “Filológia: fenék, sőt…

  1. Visszajelzés: Aritmetika, ritmus, rím | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s