Tintahal-történet

És ki a Külléné alján élt, Arkadiában,
Aipütiosz sírjánál, hol jó harcosok élnek

Homeros (Kr.e. VIII.sz.): Iliász, II.
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[1]

Nemrég írtunk a Tethys-Okeanos titáni testvérpár nászáról. Az ennél is nevezetesebb, sőt látványosabb nászról a hasonló nevű néreisz, Thetis és Peleus között az újkor kultúrája szívesebben és gyakrabban emlékezik meg.

1-jordaens

Jordaens (1593 – 1678): Peleus és Thetis násza (1636)

A látványhoz a keendő státusáról még nem tudó menyasszony kibúvói járulnak hozzá. Mint az földön túli, tengeren inneni lényeknél előfordul, Thetis is képes alakváltozásra. Így próbál menekülni Peleus elől, tűzzé, vízzé, széllé, fává, madárrá, tigrissé, oroszlánná és kígyóvá válva, mindhiába. Már amennyiben Peleus nem adja fel. Ekkor, megmagyarázhatatlan okból (csak találgatni tudunk: szellemileg kifáradt? nem is akart már annyira menekülni? ebben az alakban érezte legjobban magát?) tintahallá változtatja magát. Ekkor Peleus győztesen öleli át, nincs menekvés. Erről tudósít a kalkhysi Lykofronos (Kr.e. III.sz.), akinek műveit azért van szerencsénk ismerni, mert Tzetzes János (1110? – 1180) konstantinápolyi költő, grammatikus és skoliaszta azokat utánközléssel együtt kommentálta. 2-tintahal(Ekei de kateskhen auten en sepias morfe kai emige aute, othen kai Sepias khorion Magnesias Thettalikes.)

Mindaddig nem tudta megragadni, amíg tintahal alakját nem öltötte fel, és így lett Thettalikes Magnesias egy falvának neve Sepias.

Így történt-e, nem-e, borítsa jóindulatú homály; annyi mindenesetre világos, hogy a környező Thessalia Thetis-kultuszáról nevezetes.[2] Nem ez az egyetlen hely, amely a tintahalról kapta nevét. Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája V. könyve 36., Rhodosról szóló fejezetében egy közeli kisebb szigetről, Sepiussáról azt mondja, a környező tengerben tömegesen előforduló szépiákról kapta a nevét.[3]
Athenaios Naukratios (Kr.u. II.sz.?) Δειπνοσοφισταί (Deipnosofistai, Asztali filozófusok) című műve VII. könyvének 130. fejezetében kétféle tintahalat különböztet meg: egy kisebbet, a τευθὶς-t (teuthis), és a háromarasznyi τεῦθος-t (teuthos). Mindkettőt részletekbe menően le is írja.
Ahogy a kalmár, úgy a tintahal is nedvét adja az ember írásművészetéért, ami mindkettőjük nevét is magyarázza. (A kalmárral korábban foglalkoztunk.) A „szépia” társnév a latin sepia szóból származik, az pedig a görög σηπία-ból (sepia). Csakhogy a görög elnevezés a σήψ, seps szóra megy vissza.[4] És hogy mi is ez a seps? Leghelyesebb Pausanias Periegetes („Leíró”, 110? – 180?) a Görögország leírása VIII. könyve 4. fejezetének 7. szakaszához fordulnunk. Ezt fontossága miatt teljes terjedelmében idézünk:

Κλείτορι δὲ τῷ Ἀζᾶνος οὐ γενομένων παίδων, ἐς Αἴπυτον Ἐλάτου περιεχώρησεν ἡ Ἀρκάδων βασιλεία: τὸν δὲ Αἴπυτον ἐξελθόντα ἐς ἄγραν θηρίων μὲν τῶν ἀλκιμωτέρων οὐδέν, σὴψ δὲ οὐ προϊδόμενον ἀποκτίννυσι. τὸν δὲ ὄφιν τοῦτον καὶ αὐτός ποτε εἶδον: κατὰ ἔχιν ἐστὶ τὸν μικρότατον, τέφρᾳ ἐμφερής, στίγμασιν οὐ συνεχέσι πεποικιλμένος: κεφαλὴ δέ ἐστιν αὐτῷ πλατεῖα καὶ τράχηλος στενός, γαστέρα δὲ ἔχει μείζονα καὶ οὐρὰν βραχεῖαν: βαδίζει δὲ οὗτός τε καὶ ὄφις ἕτερος ὁ κεράστης καλούμενος ἐνδιδόντες ἐς τὰ πλάγια, ὥσπερ οἱ καρκίνοι.[5]
Kleitori de to Azanos u genomenon paidon, es Aipyton Helatu periekhoresen e Arkadon basileia: ton de Aipyton exelthonta es agran therion men alkimoteron uden, seps de u proidomenon apoktinnysi, ton de ofin tuton kai autos pote eidon: kata exin esti ton mikrotaton, tefra emferes, stigmasin u synekhesi pepoikilmenos: kefale de estin auto plateia kai trakhelos stenos, gastera de ekhei meizona kai uran brakheian: badizei de utos te kai ofis heteros o kerastes kalohymenos endidontes es ta plagia, osper si karkinoi.

Kleitornak, Azanos fiának nem volt gyermeke, így Árkádia uralma Helatos fiára, Aipytosra szállt. Vadászat közben Aipytost nem valami hatalmasabb vad, hanem egy seps ölte meg, amelyet nem vett észre. Ezt a kígyófajtát magam is láttam. Hasonló a legkisebb fajta viperához, hamuszínű, itt-ott foltokkal. Széles feje és vékony nyaka van, nagy hasa és rövid farka. Ez a kígyó, egy másikkal együtt, melyet szarvasviperának hívnak, oldalazó mozgást végez, mint a rákok.

A továbbiakból megtudjuk, hogy a halálos baleset helyszínét adó hegyet is Sepiának nevezték el. Pausanias ismerte a mottónkban szereplő idézetet, és Homeros iránti tiszteletből fel is kereste a mitikus Aipyton síremlékét. Még az is felmerült, hogy ásatásokat végzett a helyszínen, de ezt elvitatják.[6]
Vagyis a görögség egy mérgező kígyóféléről adta a szépiának a nevét, ahogy a medúza kábait is kígyóknak nézte a mitológiai képzelőerő. A félelem igen nagy lehetett. A „fertőző” orvosi műszava, a „szeptikus” is innen ered.[7]


Athenaios Naukratios tintahalféléje sajátos módon a kalmárok rendjének tudományos nevét, a Teuthidát adja. A taxon a svájci Adolf Naeftől (1883 – 1949) származik 1916-ból.[8] Azonban a kiterjedt rend egyik faját is kalmárnak vagy közönséges kalmárnak mondjuk, a Loligo vulgarist. Ez a tudományos név Jean-Baptiste Pierre Antoine de Monet, Lamarck lovagja (1744 – 1829), röviden tehát Lamarck kreációja 1798-ból.[9] A nemnév a latin lolligo, loligo szóból ered, mellyel a tintahalat jelölték.[10] A tintahal természetesen ás állatcsoport, mint a kalmárok, bár rokonok: mind a tintahalak rendje, mind a kalmároké a tízkarú polipok öregrendjébe tartozik. A tintahalak rendjének tudományos neve Sepiida, Karl Alfred von Zittel (1839 – 1904) adta 1895-ben.[11] Ebből a rendből is kiemelkedik egy „közönséges” faj, amit röviden „tintahalnak” mondunk, a még Linné (1707 – 1778) által a sját maga alkotta Sepia nembe 1758-ban besorolt Sepia officinalis.[12] A fajnév tanúsítja, hogy sokáig hittek a tintahal nedvének gyógyhatásában. Vannak, akik még ma is.[13]

3-tizlabuak

Kalmárok és tintahalak. Fenn: közönségesek, lenn: nem közönségesek

A tintahal bolgár кракатица és orosz каракатица megnevezésére érdekes magyarázattal szolgál Маkszimilian Romanovics Faszmer (Max Julius Friedrich Vasmer, 1886 – 1962). Mint rávilágít, a корокъ a „láb” régi orosz szava, az –ат képző ebből „lábast” hoz létre, végül tehát „lábaskát” kapunk.[14] Az orosz konyhára feltehetőleg nem a háromaraszos τεῦθος (teuthos) került.


[1] http://www.mek.oszk.hu/00400/00406/html/01.htm#2

[2] Thetis

[3] Sepiussa

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/sepia

[5] Görögország leírása, VIII / 4 / 7

[6] Pausanias és Homeros

[7] szeptikus

[8] Teuthida

[9] Loligo vulgaris

[10] Loligo

[11] Sepiida

[12] Sepia officinalis

[13] homeopata vélemény a tintahalról

[13] кaракатица

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s