Az abugida

0-portrek

nyelvészek egymás közt: Aristoteles (Kr.e. 384 – 322), Ferdinand de Saussure (1857 – 1913), Roy Harris (1931 – 2015), Peter T. Daniels

Aristoteles a Retorikában a meggyőzés három módszerét különbözteti meg annak alapján, min keresztül kívánjuk elérni a hatást: ez, ahogy fogalmaz, Το πάθος, το ήθος και ο λόγος, To pathos, to ethos kai o logos, azaz A pathos, az ethos és a logos.[1] Ezeknek a kategóriáknak a hangzásuknak megfelelő egyszavas fordítása félrevezető leiterjakab lenne, természetesen abból kell kiindulnunk, mit jelentettek ezek ott és akkor, vagyis meg kell nézzük, maga Aristoteles mit értett ezeken. A pathos módszere a hallgató érzelmeit kívánja felébreszteni és a megfelelő irányba terelni. Az ethos magának a meggyőzőnek a szavahihetőségére, becsületességére apellál. Végül a logos az észérvek felsorakoztatásának módszere. Nekünk ebből itt annak bemutatása elegendő, hogy a pathos fogalmi fejlődése, mely az angol pathetic, „szánalmas” szóban éri el jelenlegi végformáját, ott és akkor még csak „szenvedést”, „szenvedélyt” sem jelentett, hanem egyszerűen „érzelmet”.[2] A Herméneutikában Aristoteles az írás és a leírt valóság összefüggését elemezve azt mondja, a megjelenített (leírt) mássalhangzók a képzett hangok, a magánhangzók a lélek érzelmi aktusainak jelképei. Nem érdektelen, hogy a lélegzet és a lélek sokat vizsgált összekapcsolódásának vagy összefüggésének költői képét tárja elénk a filozófus, de ami igazán fontos itt, az maga az „érzelmi aktus” és a „jelkép”. Az előbbire alkalmazott rafinált kifejezés a παθήματα, pathemata, amit természetesen megpróbálhatunk ügyesebben visszaadni, mint ahogy én tettem, de ahhoz ragaszkodom, hogy a szó akkori értelmének semmi köze fájdalomhoz vagy szenvedélyhez. A „jelkép” természetesen συμβόλων, symbolon. A filozofikus megfogalmazás alapján különül el ma két fő nyelvi iskola. Az első, Ferdinand de Saussure pozitivista-strukturalista felfogása nyomán arra hajlik, hogy Aristoteles megfogalmazásának megfelelően az írott világban a mondandónak mintegy szimbolikus megfelelőjét lássa. Roy Harris, a másik ág jelentős mai képviselője azonban ennél erősebb fogalmazás híve. Azt tartja, az írásjelek nem egyszerű reflexiók, hanem a gondolatnak önmagában is reprezentánsai. Anélkül, hogy választani mernék a két álláspont közül, a világ legkülönfélébb írásjeleinek (és itt természetesen nem, sőt elsősorban nem a hieroglifákra gondolok) csodálatos gazdagsága és szépsége azt sugallja, nem lehet esetleges, hogy egyes népek miért éppen azt az alakzatot vagy írásmódot választották, amit választottak. Ez szorosan össze kell függjön történelmükkel és az őket más népektől ért szellemi hatásokkal.[3] Az, hogy egy-egy nyelv írásjelei egyáltalán mit jelölnek nyelvi értelemben, önmagában is egy nagyon fontos osztályozás alapja. A betűírás vagy alfabetikus írás egy-egy leírt jelhez egy-egy hangot társít, függetlenül attól, hogy az mással- vagy magánhangzó. (Fordítva nem okvetlenül. Két vagy több jel összeolvadhat egyetlen hanggá.) A hieroglifa a másik véglet, amikor egy jel egy fogalomnak felel meg, legalábbis a kezdeti nyelvfejlődés idején. Hosszasabb hangcsoportot reprezentál egy-egy kínai vagy japán írásjel. De talán a legérdekesebb a szótagírás vagy abugida. Itt nem az európai értelemben vett szótagokra kell alapegységként gondolnunk (annak a kínai jelrendszer sokkal inkább felelne meg), hanem egészen speciális, egy mássalhangzóból és az azt követő magánhangzóból álló csoportra, az aksarára. Ez „alapegységet”, „megváltoztathatatlant”, sőt „elpusztíthatatlant” jelent a szanszkritban, az a- („nem”) és ksar- („szétolvad”) összetételeként.[4] Az ősi dél-etióp sémi amhara nyelv írásmódjáról, a geʕezről érintőlegesen már írtunk. A görög ABΓΔ mintájára az amhara nyelv a maga ábécéjét አቡጊዳ-nak, abugidának mondja. Ez alapján javasolta Peter T. Daniels az egész osztály elnevezését.[5]

1-guptascript

gupta írás

A körülbelül 320 és 550 közt fennállt, az indiai szubkontinens északi részét elfoglaló Gupta Birodalom neve valószínűleg a szanszkrit गोप्तृ‎, goptr, „őrző”, „gyámolító” szóból ered.[6] Írásuk az ősforrása a mai keleti abugida írásoknak, ha maga nem is tekinthető szigorú értelemben annak.

2-devanagari

dévanágari kalligráfia

A VIII. század körül ebből fejlődött ki a nágari, amely már nagyon hasonlít a mai, a „legklasszikusabb” abugida írásra, a X. századtól kimutatható dévanágarira. A szintén a guptából kibontakozó sziddham („tökéletes” szanszkritül) a buddhizmussal terjedt még keletebbre[7], de 1200 körülre a dévanágari kiszorította. Ennek az írásformának a nevében az első tag „istenit”, „papit” jelent (akárcsak a hieroglifa „hiero” tagja, ami szintén „papi” jelentésű), maga az ősi nágari „városit”, azaz a „papok szent városának” írását (és nem „elvárosiasodott szent írást”).

Itt érdemes elidőznünk egy pillanatra. Az orosz город, „város” szó ugyan az indoeurópai gherdh-, „magába foglal” gyökből, talán a hasonló értelmű előgermán gardazon keresztül képződött, utóbbi esetben az angol yard, „udvar” és garden, „kert” közvetlen rokonaként, vagyis éppen ez a szanszkrit eredet nem merül fel[8], a hindi गढ़, gadh, „erőd” azonban valószínűleg nyelvrokon[9]. A szanszkrit नगर, nagara, „város” nyelvi eredetében fellegvár. A , na jelenti a helyhatározót, a गर, ‎gara „hegy”; együtt: „a hegyen”[10]. Az orosz гора, „hegy” szó lenyűgözően szerteágazó etimológiájában szintén van óhindi leágazás.[11] A maláj negeri, „tagállam”[12] és negara, „ország”[13] közvetlenül a szanszkrit szóból származik.

A dévanágari szótagírásban egy-egy aksara egy-egy alapegységre épül, mely maga is szótag. Az ugyanilyen mássalhangzóval kezdődő többi ennek grafikus módosításával jön létre, sőt, ha önmagában a mássalhangzóra van szükség, azt is a megfelelő alapegységből képezik „gyilkolással”, azaz „gyilkos” jel hozzákapcsolásával.[14]

3-abugida

dévanágari aksarák

Ma számos nyelv írásjelkészlete abugida, köztük, meglepő fordulatként (bár vitatottan) a kanadai őslakosok egy csoportja által beszélt krí nyelvé, számos indiai nyelvé és keletebbre, elsősorban Mianmarban és Thaiföldön is, de a sok országban elterjedt malajálamé úgyszintén. Ugyanakkor olyan törpenyelveké is, mint tibeti-burmai mro és tikamuli. Ma már csak korlátozottan használják Dél-Pakisztánban, Baliban és sok más vidéken. Más népek nyelvében ma már csak emlék, például az assami ahom nyelvben vagy a kelet-jávai Singhasari Királyság kawi nyelvében, mely a VIII-XVI. század között olykor hatalmas indonéz területekre kiterjedt.[15] Forrásunkat már csak azért is érdemes felkeresni, hogy az általa felmutatott példákban gyönyörködhessünk.[16]


[1] Retorika

[2] pathos, ethos, logos

[3] Roy Harris tanulmánya

[4] http://www.omniglot.com/writing/syllabic.htm

[5] https://www.wordnik.com/words/abugida

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/Gupta

[7] http://www.omniglot.com/writing/siddham.htm

[8] город

[9] गढ़

[10] नगर

[11] гора

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/negeri

[13] https://en.wiktionary.org/wiki/negara#Malay

[14] abugida

[15] http://www.omniglot.com/writing/kawi.htm

[16] http://www.omniglot.com/writing/syllabic.htm

Advertisements

One response to “Az abugida

  1. Ἱερώνυμος , azaz Hieronumos = szent név

    https://en.wiktionary.org/wiki/Hieronymus

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s