Grál

Ha valamivel nem szabad foglalkoznunk, az a Grál. Szándékolt homályával, egyben ragyogásával a lehető legkönnyebben esett a bulvár áldozatául, de az ezt megelőző történelmi korszakot is a legapróbb részletességgel feltárták. Ebben természetesen a bulvárnak is szerepe volt, hiszen minden szemfényvesztésnek szüksége van az igazság kis magvára. Mégis foglalkozunk vele, csak azért, hogy egy sokadik spekulációt hozzátegyünk a már létezőkhöz. Már magunk is említettük, hogy a késő XII. századi költő, Chrétien de Troyes töredékes műve tette a Grált az Artúr-mondakör elidegeníthetetlen kellékévé, előzményekre támaszkodva. A Grál-feldolgozások kiváló összefoglalói közül ezt javaslom.[1]
A Dan Brown terjesztése révén sajnálatos népszerűségre szert tett ismert konyhai etimológia szerint a szó eredete a „királyi vér”, sang real.[2] Erről a nyelvtudománynak más a véleménye. Az indoeurópai kerh-, „keverni” gyök az alapja az azonos értelmű görög κεράννυμι, kerannymi főnévi igenévnek[3], amelyből a keverésre szolgáló edény neve, a dór κρατήρ, krater származik. Ez a latinban craterré vált, ami a középkori latin gradalisszá romolva ment át az ófrancia graal, „kehely”, „kupa” szóba.[4] Ezért amikor a bulvár egy csattanós kommünikéjében azt találjuk, „Grál az örökkévalóság felé tartó Lélek misztériuma. A Grál-edény a Szellem erőivel megtöltött kráter[5], akkor legalább afelől megnyugodhatunk, hogy a „kráter” szó itt egyszerű leiterjakab. (Mai ismeretek szerint 1613-ban jelenik meg a craterkráter” jelentésű első hivatkozása.[6])
Wagner (1813 – 1883) művében kétszer kap kulcsszerepet a Grál. Mindkét alkalommal valamiképpen egy kehelyből árad ki csodatévő hatalma. Elsőként az 1848-ra befejezett Lohengrin (WWV75) III. felvonásának Grál-elbeszéléséből, ebből a tonikára történő „örök visszatérés” meseszerű biztonságára és meghittségére építő varázslatból tudunk meg részleteket (az „elbeszélés” és a „varázs” alműfajai Wagnernél nem különülnek el élesen).

drin ein Gefäss von wundertät’gem Segen
wird dort als höchstes Heiligtum bewacht:
es ward, dass sein der Menschen reinste pflegen,
herab von einer Engelschar gebracht[7]

Oltári kincse földöntúli serleg,
Mely mindenekre titkon áldva hat,
A földre hozták égi angyalseregek,
S itt híven őrzik tiszta férfiak.

Lányi Viktor Géza (1889 – 1962) fordítása[8]

Grál-főművében, az 1882-re befejezett Parsifalban (WWV111) ugyanerről további részleteket tudunk meg.


ihm neigten sich in heilig ernster Nacht
dereinst des Heilands sel’ge Boten:
daraus der trank beim letzten Liebesmahle,
das Weihgefäss, die heilig edle Schale,
darein am Kreuz sein göttlich Blut auch floss,
dazu den Lanzenspeer, der dies vergoss –
der Zeugengüter höchstes Wundergut,
das gaben sie in unsres Königs Hut.[9]

hozzá leszállt
egy áldott éjszakán
a mi Megváltónk égi követje:
s melyből ivott,
utolsó estebédjén
a szent edényt, az égi tiszta kelyhet,
a Golgotán, amelybe vére hullt,
s mellé az ércgerelyt, mely testébe szúrt,
e kincseket, mit ránk az Úr hagyott,
királyunkra bízták az angyalok…

Lányi Viktor Géza fordítása[10]

serleg_kehely

ezüstserleg és ezüstkehely

Nem részletezve a serleg és a kehely alaki és használati különbségét, a csodás módon egymással azonos két kehely, vagyis az utolsó vacsora egyházalapító „liturgiai” tárgyi eszköze és a Megváltó vérének felfogásához a Golgotán az esszénus Arimathiai József által használt „égi, tiszta kehely” a Szent Grál. Vagyis… Annak kiindulópontja. Mert hogy mi is a Grál, leírhatatlan, mondja Wagner, az I. felvonás egy későbbi pontján.


PARSIFAL
Wer ist der Gral?

GURNEMANZ
Das sagt mich nicht;
doch, bist du selbst zu ihm erkoren,
bleibt dir die Kunde unverloren.

PARSIFAL
Ki az a Grál?

GURNEMANZ
Nincs arra szó,
de téged ha magának választ,
megkapod bizton majd a választ.

Ez aztán a legkülönfélébb rendezői megoldásokat sugallta, melyek közül már említettük Nikolaus Lehnhoff (1939 – 2015) 2006-os baden-badeni rendezését, amelyben a Grál egy repedés a Grál-lovagok bunkerszerű lakhelyén, ahol napvilág áramlik be.
Eljött a spekuláció ideje. Megelőzendő a kérdést, mi is a Grál szerintünk Wagner szerint, magának a zenének a mibenlétét érintjük. Hogy a zene bizonyos hanghullámok, Shakespeare (1564 – 1616) szavaival szólva, „édes egyezése”, megrendíthetetlennek tűnik mindaddig, amíg el nem kezdünk olvasni egy kottát vagy visszaemlékezni egy zeneműre, és azt nem tapasztaljuk, hogy ahhoz „megszólalásig” hasonló élményen mentünk keresztül, mint a zene hallgatásakor. Ez magyarázza Beethoven (1770 – 1827) változatlan (sőt, továbbfejlődő) zeneszerzői képességeit megsüketülésének hosszú szenvedéstörténete lezárultával is. Annyit mondhatunk, hogy a zene forrása a hang. Zenei élményt a született süket nem élhet át. Maga a zenei élmény egy speciálisan az emberi agyban kifejlődött sokrétű, szövevényes mechanizmus, tetőpontján endorfinok szétáradásával a vérkeringésben, melyet a zenehallgató, zenébe elmerülő ember sajátos testmozgásaiból is látunk. Ezek a mozgások a hormon minél tökéletesebb keveredését idézik elő a véráramban. (Ezért joggal vethető fel, melyikünk hall „jobban”, az erdei madár vagy mi. A számunkra kevésbé lényeges bevezető szakaszban, a hanghullám fizikai feldolgozásában az állat előnye behozhatatlan. A továbbiakban azonban az ember agyának működése válik behozhatatlanná.)

Robin Dunbar pszichológus ezzel nem ért egyet. Kiterjedt kísérletsorozatában munkatársaival együtt arra jutott, hogy a zene előadóiban kimutatható az endorfintermelés fokozódása, de a hallgatóiban nem. Vizsgálati módszerét megkérdőjelezem. Nem tisztán vegyi analízist alkalmazott, hanem azt tanulmányozta, kísérleti alanyainak mennyivel emelkedik a fájdalomtűrése.[11] Nem vitás, kísérleti patkányokon ilyen módon tanulmányozzák kábítószerek hatását. Hány fokos vaslemezen kezdik felkapkodni talpaikat? Emberen az eljárás alkalmassága vitatható. A zene előadójának ott és akkor a folytonosság, a mű egysége a legfontosabb, ezért egy döntő akkord előtt nem fogja elhessegetni a legyet az orráról. A zene élvezetekor az endorfin kiárad. Ha nem akkor sújt le Dunbar fájdalma a kísérleti alanyra, amikor ez biokémiailag megtörténik, hanem előtte, akkor a kísérleti alany nem lesz kevésbé érzékeny. Esetleg még a zenei élményén is csorba esik, és be kell érje börtönbüntetése harmadolásával.

Wagner sámáni fortéllyal bánt a zenei anyaggal. Tisztában volt a zene hatásával és hatalmával. Élete legnagyobb mesterségbeli tudásával megírt művében, az endorfin kiáradását legrafináltabban irányító Parsifalban talán útmutatóval is akart szolgálni: a Grál nem más, mint az a boldogság és tetterő, az a szentség, amit a zenétől kap az, akit a Grál „magának választ”.


[1] http://www.timelessmyths.com/arthurian/grail.html

[2] http://www.thetruthaboutdavinci.com/faq/sangreal.html

[3] κεράννυμι

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/grail

[5] http://www.szent-gral.hu/cikk/17/gral_valojaban.html

[6] https://en.wiktionary.org/wiki/crater

[7] http://www.rwagner.net/libretti/lohengrin/e-lohen-a3s3.html

[8] http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/loheng.txt

[9] http://www.rwagner.net/libretti/parsifal/e-pars-a1.html

[10] http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/parsifal.txt

[11] Robin Dunbar kísérlete

Reklámok

3 responses to “Grál

  1. Milyen szép tud lenni az alkotóról alkotás.

    Kedvelik 1 személy

  2. A kettő közül csak az alkotó alkotását nevezném alkotásnak… 🙂

    Kedvelés

  3. Számomra szimpatikus az Excalibur c. film (lett légyen bár mint alkotás bárhová is besorolt) Grál-interpretációja: olyasvalami, amit egész életünkben keresünk, s csak a végén (vagy akkor sem) jövünk rá, hogy mindig is ott volt velünk.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s