Kifacsarodott szállóigék

1-intelem

Halottakról vagy jót, vagy semmit!

Foglalkoztunk már csavaros eredetű régi szállóigével, foglalkoztunk eleve „ferdével”; ezúttal néhány, menet közben gellert kapott szólást vizsgálunk meg közelebbről.

  • De mortuis nihil (nil) nisi bene: halottakról vagy jót, vagy semmit.
2-de_mortuis_nihil_nisi_bene

halottasház Eurában (Finnország)

A pontos fordítás így szólna: halottakról vagy jól, vagy sehogy, azaz, ahogy a latin szállóige egy másik verziója tanítja: de mortuis nil nisi vere, halottakról vagy igazat, vagy semmit. A magyar és más nyelvek kegyes változatainak előképe így hangzana: de mortuis nihil (nil) nisi bonum. Ám ezzel a legkevésbé sem tekinthetjük elintézettnek a problémát. A szólás a hét bölcs egyikétől, a Kr.e. VI. században Spártában élt Khilontól származik. Nem kell tehát egyebet tennünk, mint felütnünk Khilon összes műveit és megnéznünk, hogy gondolta ezt maga a gondolkodó. Ám ilyen művek egyáltalán nem léteznek, kérdés, hogy valaha is léteztek. Khilon életének részleteiről, gondolatairól, nézeteiről Diogenes Laertios (180? – 240?) főművéből, a Βίοι καὶ γνῶμαι τῶν ἐν φιλοσοφίᾳ εὐδοκιμησάντων-ból (Bioi kai gyomai ton en filosofia eudokimesanton, A filozófiában jeleskedők élete és nézetei) értesülünk. Akkor tehát üssük fel ezt a művet. Itt is nehézségekbe ütközünk. Bár jó okkal feltételezhető, hogy a kora középkorban még voltak példányai, mára egyetlen sem maradt, de maradtak fenn olyan művek, melyek gyaníthatóan erre támaszkodtak, és maradtak fenn latin fordításai is, sőt, a latin fordításokból „visszagörögösített” változatok is születtek. A főbb fordításokról forrásunk alapos és áttekinthető beszámolóval szolgál. Nézzük meg, mit mutat a fordítások közül a legrégebbi, ami ma fellelhető. Ez Ambrosius Traversaritól (1386 – 1439), a kamalduli rend generálisától származik 1431-ből (egy fennmaradt másolat dátuma 1432. február).[1] Márpedig ebben a Khilonról szóló fejezetben a Khilon mondásait felsoroló részben ez áll[2]:

3-idezet

Vagyis bízvást, feketén-fehéren kijelenthetjük, hogy a mondás legrégebbi fellelhető változata szerint halottról ne mondj rosszat.

  • Historia est magistra vitae: a történelem az élet tanítómestere

A mondás szebb, bővebb változata Cicerótól (Kr.e. 106 – 43) származik. Ő a De Oratore ad Quintum fratrem libri tres (A szónok; három könyv Quintus bátyjának) című műve II. kötete 36. fejezetének 1. szakaszában így ír:

Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis.

Ezt a szóláshoz hűen, de pontatlanul így fordítják:

A történelem pedig az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a régiség hírnöke.[3]

Túl azon, hogy a „történelem” szó értelme is kettős: jelenti egyrészt a tempi passatit, az elmúlt időt, és jelenti az abból szemezgető tudományt, még zavaróbb a historia szó kettős értelme. Ma kizárólag „történelem” értelemben használjuk, és nem vitás, ez nagyon jól illik Cicero szövegéhez. De méltóbb lenne a szó akkori értelmére hagyatkozni. Még Cicero halála után is jóval a historia mást jelentett, mint ma. Ne feledkezzünk meg id. Plinius (23 – 79) általunk is sokszor idézett alapvető művéről, A természet históriájáról, mely semmiképpen sem keletkezéstörténet vagy hitrege, hanem a természet tudománya. A historia korabeli jelentése: tudományos mű, tudományos foglalatosság. Az indoeurópai weyd-, „látni” gyök, melyből a latin video, „látok” (és sok más szó is) származik[4], az alapja az indoeurópai widstor, „bölcs” szónak, amiből a görög ἵστωρ, histor, azaz „hozzáértő”, „bíró” szó ered. Ebből pedig mint az elsajátított tudományt felmutató beszámoló a ἱστορία, historia.[5] A pontosabb fordítás talán az lehetne, hogy a tudomány az élet tanítómestere, a tudomány, mely a történelmet is magába foglalja.

  • Repetitio est mater studiorum: ismétlés a tudás anyja

A félrefordítás ezúttal specifikusan magyar. A helyes fordítás ez lenne: ismétlés a tanulás anyja. Ami elvitathatatlan tény. Az ismétlés a tanulás egyik fontos alapeleme. Más kérdés, hogy a tanulás viszont a tudás anyja, így a szólás másképpen is menthető: ismétlés a tudás nagyanyja, kis ráerőltetéssel az előzőkre: ismétlés az élet dédanyja.
Az ismétlés a rabbinikus tanulmányok alapjául is szolgált. Egy forrásunk szerint Cicero mondása, a tantum scimus quantum memoria tenemus (annyit tudunk, amennyit emlékezetünkben megőrzünk) így a rabbinikus iskolákban jó táptalajra hullott.[6] Nem tudhatjuk, Cicero gondolta vagy mondta-e akár az eredeti, akár a bővebb szállóigét, de annyit jelenlegi tudásunk alapján kijelenthetünk, hogy egyiket sem írta le.[7] A két szállóigének nincs ókori forrása. Egy másik forrás megemlíti, hogy az utóbbi szállóige mottóként szerepel Mailáth János gróf (1786 – 1855) 1842-es Mnemonik, oder Kunst das Gedächtniss nach Regeln zu stärken und dessen Kraft ausserordentlich zu erhöhen. Mit 2 Tafeln, welche den mnemonischen Zahlentypus und die mnemonischen Buchstaben bildlich darstellen (Mnemotechnika, azaz az emlékezet erősítésének, annak ereje rendkívüli felfokozásának szabályokhoz alkalmazkodó tudománya. Két táblázattal, mely a mnemonikus számjegyeket és betűket képileg bemutatja) című művében.[8] A mottó valóban szerepel a gróf mnemotechnikai könyvében, ám a szerző a forrását is megadja. Régebbi korokban a memória fejlesztése, a kiváló memória mint elkápráztatás inkább volt mesterség, mint tudomány, hatalmas sikerei mellett is. Giordano Bruno (1548 – 1600) szép eredményeket mutatott fel, kortársa, Lambert Schenkel (1547 – 1603?) ha lehet, még szebbeket.[9] Mindkettejük hű utánzója, Jan Paëpp († 1613) Schenkelius detectus: seu memoria artificialis hactenus occultata ac a multis quam diu desiderata: nunc primum in gratiam optimarum artium, ac sapientiae studiosorum luce donata (Schenkel kifürkészése: eddig feltáratlan mesterséges emlékezete, és mely oly igen rég óta várat magára: most először fény derül rá a mesterségbeli, tudományos tanulmányozás révén) című posztumusz kötetében, amint Mailáth gróf idézi, már alkalmazza a tantum scimus quantum memoria tenemus (annyit tudunk, amennyit emlékezetünkben megőrzünk) szállóigét.[10]


[1] Diogenes Laertios-kéziratok

[2] http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b84470700/f49.image

[3] Cicero és a historia

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/video#Latin

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/historia#Latin

[6] Cicero feltételezett mondása

[7] Cicero művei

[8] Mailáth János gróf mottója

[9] mnemotechnikusok a XVI-XVII. század fordulóján

[10] Jan Paëpp művéről

Reklámok

4 responses to “Kifacsarodott szállóigék

  1. Az egyik legkifacsarodottabb (talán őshonos magyar) szállóige a “Jobb félni, mint megijedni”. Pontosabban, ez nem fordítás által kifacsarodott, hanem egyszerűen téves, hazug mondás. Félni ugyanis sokkal rosszabb, mint megijedni: A félelem (pláne, ha kitartó) megöli a lelket, a megijedés nem. Nyilván a szerzők is eredetileg másra gondoltak: Jobb előrelátónak, óvatosnak lenni, mint később megbánni. (Better to be safe than sorry.)

    Kedvelik 1 személy

  2. Szóról szóra ez volt boldogult tanárom, K. véleménye is.

    Kedvelik 1 személy

  3. Visszajelzés: Rovartudósok fullánkjai | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Kifacsart szállóigék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s