A lapis lazuli csavaros útjai

von der azurnen Einsamkeitsmaragdenes Glück
azúr magányból… smaragd boldogság…

Nietzsche (1844 – 1900): Ecce Homo[1] (1888)

Ma is őrzöm azt a telefirkált, rongyosra olvasott, megtépett füzetet, de ma már csak részben tudom felidézni, tetten érni a könyvecskében azt az eufóriát, önkívületet, ami akkor eluralkodott rajtam, jóllehet az azóta eltelt három évtizedben is újraolvastam, foglalkoztam vele, annál is inkább, mivel bizonyos fogalmai beépültek írásaimba, verseimbe. Egyetlen könyv sem hatott még így rám. (El is felejtettem említeni, az Ecce homo volt az a könyvecske. Ne feledjük, harminc-negyven évvel a Nietzsche-reneszánsz elõtt vagyunk még.) Az azúr magány, az azúr szakadék, a smaragd boldogság, a filigrán művészet…

Tolnai Ottó: A pompeji filatelista, VII.[2] (2001)

A lapis lazuli ősidőktől szolgálta az ember örömét. Mélykék színétől az egyiptomiak az égbolt jótékony segítségét remélték mindenféle ártó gonosztól. Talán VII. Kleopatra Filopator (Atyaszerető, esetleg: Atyja által szeretett), röviden: Kleopatra (Kr.e. 70? – 30) szemhéjfestékében is ott volt a lapis lazuli pora.[3]

2-tutankhamon

Tutanhamon (Kr.e. 1342? – 1324) halotti maszkja (?) lapis lazuli-berakásokkal

Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXXVII. könyvében a drágakövekről, ezen belül a 38. fejezetben a cyanosról („kék”) és válfajairól ír, melyet ma a lapis lazulival azonosítanak. A legértékesebbnek a Szkítiából származó típust mondja, amivel nem téved, tekintettel a területmegjelölés bizonytalanságára. Ezt követi értékelésében a ciprusi, majd az egyiptomi. Mint írja, a zafírhoz hasonlóan a cyanost is gyakran aranyfüsttel teszik még díszesebbé. A lapis lazuli mai lelőhelyei Ázsiában, az Újvilágban és Fekete-Afrikában találhatók[4], és semmi sem támasztja alá, hogy akár Cipruson, akár Egyiptomban bányászták volna id. Plinius korában. Ugyan id. Plinius „mesterséges” egyiptomi előállításról ír (egy meg nem nevezett királynak tulajdonítva az eljárást)[5], amit ma inkább pótlásnak mondanánk, és ezzel elvenné az élét a mineralógiai pontatlanságnak, egyiptomi műtárgyak sokaságában találunk lapis lazulit. Az egyiptomiak ezt nem közvetlenül Szkítiából szerezték be, erre nem volt szükségük. A fejlett kereskedelmi hálózatok lehetővé tették számukra, hogy Szíria és Palesztina területein vásárolják meg az értékes nyersanyagot. Etimológiái XIV. könyve III. fejezetének 32. szakaszában Szkítiáról írva az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) is a vidék fő kincsei közé sorolja a lapis lazulit.[6]

4-lazurite

lapis lazuli vagy lazurit

A kódexek iniciáléinak gyakori színezéke volt a lapis lazuliból kinyert festékanyag, az ultramarin, úgyszintén a festészetben is szerepet kapott. Rendkívüli drágasága miatt Michelangelo (1475 – 1564) egyáltalán nem engedhette meg magának, de Raffaello (1483 – 1520) is csak a legkülső rétegként használta.

1-vermeer_1632-1675-1665

Vermeer (1632 – 1675): Leány gyöngy fülbevalóval (1665)

Közel százötven évvel később Vermeer (1632 – 1675), aki a legváltozatosabb festékanyagok kiválasztásának is nagymestere volt, már megengedhette magának. A helyettesítő anyag az azuritból morzsolt kék festőanyag volt.[7]

5-azurite

azurit

Nem érdektelen tény, hogy míg a kék festőanyagok (a berlini kék előtti időkben) jellemzően réz alapúak voltak, így az azurit maga is bázisos rézkarbonát, Cu3(CO3)2(OH)2, addig a lapis lazuliból, más nevén lazuritból előállított ultramarin bonyolult, több molekulás kapcsolódási rendszerében nincs rézatom: (Na,Ca)8[(S,Cl,SO4,OH)2|(Al6Si6O24)].

3-scythia-parthia_100_bc

Szkítia Kr.e. 100-ban

Szkítiának legalább egy részét türk népek lakták. A középkori szóhasználatban inkább a szintén homályos Turkesztán elnevezésre tértek át, amely szigorúbb értelemben lényegesen keletebbre fekszik, és ha olyan (hatalmas) területet értünk rajta, amelyen ilyen népcsoportok éltek, akkor a hajdani Szovjetunióról leszakadt -isztánok mellett még egy másikat, Afganisztánt is bele kell vonjuk a fogalomba.[8] Hogy Marco Polo (1254 – 1324) a messzi tartományokat a valóságban járta-e be, vagy arab költők műveivel megtámogatott képzeletében, hétszáz éve vitatott, ő mindenesetre Turkesztán Ladzsuard nevű helyét jelöli meg a lapis lazuli forrásvidékeként.

6-terkep

Megengedően valóban Turkesztánhoz sorolhatjuk Északkelet-Afganisztán tartományának, a Badahsán-hegyvidéknek Sar-i Sang települését, ahol a lapis lazulit ősidőktől bányásszák[9], és ahol a maga példányait állítólag Marco Polo is összegyűjtötte.[10] A Marco Polo által emlegetett helységnévnek nincs nyoma. Ez bizonytalanságot okoz a lapis lazuli kifejezés hagyományos etimológiájában, amely szerint ebből a helységnévből származna a perzsa لاجورد ‎, ladzsvard szó a lapis lazulira, ami az arabban لازورد, lazauard lett, és az ófranciában a szó elejei l-et franciás könnyedséggel, névelőnek képzelve, ejtették. Így keletkezett számos nyelv „azúr” szava.[11]

Szelíden oldana valamit a magyarázat kiindulópontján keletkezett feszültségen, ha azt mondanánk, a Ladzsuard lapis lazuli is, helységnév is, és nyitva hagynánk, melyik keletkezett a másikból. De ez a békítő hozzáállás is hasztalan mindaddig, amíg valaki nem talál egy ilyen nevű helyet legalább Marco Polo korából a Badahsán-hegyvidéken. A nyelvtudomány azonban megtalálta a megoldást, és semmiféle ilyen nevű helységet nem használ fel a magyarázathoz. A perzsa szó első tagja, a لاژ, ladzs (az arabban laz), melynek jelentése éppúgy „üveg”, mint az angol glassnak, nem véletlenül, hiszen ugyanabból az indoeurópai ghel-, „ragyogni” gyökből származnak, számos európai szóval egyetemben.[12] Sir Harold Walter Bailey (1899 – 1996) feltárása szerint a második tag, a ورد, vard eredete az indoeurópai wel-, „összepréselni” gyök, melyből az előiráni varta-, „kő” gyök származik. Ez számos nyelvbe átment ugyanezzel a jelentéssel, a „kő” a középső kurdban például بەرد, berd. Így tehát a لاجورد, ladzsvard szóelemző jelentése „ragyogó kő”, „üvegkő”.[13] (És így maga a lapis lazuli „ragyogó kő kő”.) Okvetlenül meggyőzőbb a Marco Polo mesés beszámolóira alapozó magyarázatnál. Ha tehát végül sikerülne megtalálni a Ladzsuard nevű helyet, akkor is az lenne az alapos gyanú, hogy ez származik a lapis lazuli nevéből.
Ami a lapis lazuliból készített festékanyag, az ultramarin néveredetét illeti, nincs meg benne az a költőiség, amit elsőre remélnénk: nem a „tengerkéken túli” színmélységre utal. A középkori latin ultramarinusa azt jelenti, a nyersanyagot a (Fekete-) tengeren túlról szerezték be, azaz Ázsiából.[14] A hindiben az „ultramarinkékलाजवर्द , ladzsavarda.[15]

7-turkiz

türkiz

A lapis lazuli legendás lelőhelye, Turkesztán a névadója az ófrancia pierre turqueise, „türk kő” közvetítésével a türkiznek[16], mely vegyileg bázisos réz-alumíniumfoszfát, CuAl6(PO4)4(OH)8·4H2O.


[1] Ecce Homo

[2] A pompeji filatelista

[3] a lapis lazuli korai felhasználása

[4] a lapis lazuli lelőhelyei

[5] A természet históriája, XXXVII.

[6] Etimológiák

[7] http://www.theparisreview.org/blog/2015/06/08/true-blue/

[8] Mi az, hogy Turkesztán?

[9] Badahsán-hegyvidék

[10] Marco Polo gyűjtése

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/azure

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/glas#Old_Irish

[13] لاجورد ‎

[14] ultramarine

[15] http://dict.hinkhoj.com

[16] turquoise

Reklámok

4 responses to “A lapis lazuli csavaros útjai

  1. Szép! (Egy gyerekkori olvasmányélményem – Balázs Béla Az igazi égszínkék – hangulatát idézte fel.)

    Kedvelik 1 személy

  2. Meglepő, nemrég találkoztam a könyvvel…

    Kedvelés

  3. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Özbég, Szent László és az üzbégek | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s