A kövérség diadalútja

1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
2 Amely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.
3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és amely kövér a belet takarja.
4 A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.
6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.
3Móz.7[1]

A kövérségnek azzal az inkább gyakorlati, mint elvi kérdésével, hogy egyes szavak hátterében miként búvik meg a szó valamely ősi változata, érintőlegesen már foglalkoztunk, telített zsírsavakról szólva. A teljes általánosságban, amikor a melléknéven túl a „kövér” mint főnév is felmerül, például az Ószövetség egyik kulcsszavaként, vagyis amikor számba kellene vennünk zsírtól faggyúig mindent, ami főnévként kövér, nyomunk veszne, akkora kutatást kellene végeznünk. Így a baráti (N.) indíttatású mai nyomozásban nagyrészt megmaradunk a melléknév vizsgálatánál.

Rögtön az elején elszomorító ténybe ütközünk. Titkos reményeink dacára a nyelvtudomány nem tár fel összefüggést a „kövér” és a „kör” (vagy „kerek”) szavak között. A „kövér” szó ez idő szerint ismeretlen eredetű.[2] A XIV. század végéről származik róla az első írásos emlék, és vannak, akik a valamivel korábbról is ismert „kevéllyel” próbálják összekapcsolni.[3] (Én több sovány kevéllyel találkoztam már, mint kövérrel, de ez a modern idők kövérellenes tendenciáival is magyarázható.)
Az angol fat, „kövér” szó (mellék- és főnév) eredetével éppen az említett alkalommal találkoztunk: a görög πίων, pion szóra megy vissza, mely ezen túl még „tehetőst” is jelent. Ebből a görög szóból ered a „propionsav” szó is. A πίων, pion mögött pedig az indoeurópai poid-, „bővelkedni” (vízben, tejben, zsírban…) áll, amely a görög παιδεύειν, paideuein, „feltör”, „előbuggyan” alapja is. A poid- pedig a még korábbi indoeurópai peie-, „hízni” gyökből „fakad”, melynek számos későbbi fejleménye közül a litván pienast, „tejet” tartja különösen figyelemre méltónak az az utókor, amelyben a „zsír” és a „tej” (fogalma) már kettévált. A görög szó fejleménye a latin pinguis, „kövér”, melynek azonban semmi köze a télire nagy zsírpárnákat felszedő pingvinekhez: az angol penguin szó walesi eredetében sokáig hittek, de mára ez a hit megfakult.[4]
A spanyolok szava a kövérre gordo, ami viszont, kevésbé hízelgően, a latin gurdus, „bárgyú” szóra megy vissza. A latin szó az eredete a francia gourdnak, melynek jelentése: merev, zsibbadt.[5]


A fenyőből előbuggyanó gyanta magyarázhatja a fenyő angol nevének, a pine-nak, illetve annak latin eredetének, a pinusnak a leszármazását ugyanebből az indoeurópai peie- gyökből, mely a görög szónak, a πίτυς-nek (pitys) is alapja. Julius Pokorny (1887 – 1970) azt feltételezi, hogy az angol pitch, „gyanta”, „szurok” is innen ered.[6]

2-pieria

Pieria

Több földrajzi nevet is a kövér földjéről neveztek el. A kilenc múzsa első lakhelye[7], az észak-tessaliai Pieria völgy neve is innen ered.[8] De ne aprózzuk: Calvert Watkins (1933 – 2013) úgy tartja, magának Írországnak a nevét az óír Eriun keresztül az indoeurópai pi-wer-re, „termékenyre” visszavezetve, amely kezdőtagjában a peie- gyököt ismeri fel. Mások az ír temperamentumra utaló ófrancia irais, irois, „dühöngő” szót gondolják ősforrásnak[9], amelyben a latin ira, „düh” szó ismerhető fel. Ez utóbbi az indoeurópai eis-, „rázuhan” gyökből vonatkozott el[10].

Némileg szembefordul kinyilvánított célunkkal Lipari szigetének felemlegetése, de szorosan ebbe a körbe tartozik. Az indoeurópai leip-, „ragadni” gyökből származik a görög λίπος, lipos, „zsír” szó[11], ebből a „kövér”, „gazdag” jelentésű λιπαρός, liparos, végül a sziget görög neve, a Λιπαρός, Liparos.[12]

1-lipari

Lipari

Az indoeurópai leip- gyök különleges meglepetést is tartogat. A „ragadni” értelemnek megfelelően alakult ki belőle a görög λειπείν, leipein, „hagyni”, ami már az ógörögökben is kiváltotta az otthagyás nyomán (máshol) keletkező hiány képzetét, így a szó felvette a „hiányozni” jelentést is, és ennek megfelelően a lipo- előtag a biológia tudományában olykor valami hiányára utal, bár az alapértelmezés természetesen a zsírhoz kötődés. A „kövér” tehát olykor túláradó bőség, olykor szűkösség, hiány nyelvi alapja. Végső visszavezetésben az angol „hagyni”, a leave is az indoeurópai leip- gyök leszármazottja.[13] És mihez ragaszkodnánk erősebben, mint magához az életünkhöz? Ugyanebből a gyökből származik az angol life, „élet”, live, „él” szó is.[14]


Az agyalapi mirigy korábbi tudományos szakszava, a pituitarium glandula előtagja a latin pituitarius, „nyálkás” szóból ered, mely viszont feltehetőleg szintén az indoeurópai „(túl-)duzzadból”, a peie- gyökből. A XVII. században úgy gondolták ugyanis, hogy az agyalapi mirigy irányítja az orrba a váladékot.[15]


Az ismert nyílt részvénytársaság, az Opimus nevének eredete (olykor Optimusszá torzul a híradásokban) a görög πίων, pion szó eredetével vág egybe[16], és latinul ugyanazt is jelenti, azaz „kövéret”, „tehetőst”. A részletesebb vizsgálat az ob-, „felé” és pimo, „hízlalok” összetételét mutatja ki, így tehát az opimus már a hízlalás eredménye.[17]


[1] http://biblia.hit.hu/bible/21/LEV/7

[2] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[3] Etimológiai szótár

[4] penguin

[5] fat

[6] pitch

[7] http://mitologiaoldalaim.blogspot.hu/p/blog-page_9230.html

[8] Pierian

[9] Irish

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/ire

[11] lipo

[12] Lipari

[13] leave

[14] life

[15] pituitary

[16] https://fr.wiktionary.org/wiki/%CF%80%CE%AF%CF%89%CE%BD

[17] https://en.wiktionary.org/wiki/opimus

Reklámok

2 responses to “A kövérség diadalútja

  1. “3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és amely kövér a belet takarja.
    4 A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
    5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak.”

    Gyerekkorom óta megfogott az Ószövetség döbbentesen praktikus mivolta. Itt is, az Úr kapja az állat vacakját, az ember elfogyasztja a jót belőle. Szent indoklás arra, hogy miért dobjuk ki a rosszat, egyben megszabadulunk a lelkiismeretfurdalástól, hogy kárba veszni hagyunk valamit.

    Kedvelik 2 ember

  2. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s