Egy az ötvennyolcezer-kilencvennyolcból (A költő)

A bíbortól, a mártírok mezítlen
Testétől, míg lelkedbe nem hatol
Fehérlő csábításuk, fuss el innen,
Az éjsötét boltozatok alól!

Gumiljov: A padovai dóm[1]

Baka István (1948 – 1995) fordítása

1-padova

Padova, dóm

2-kovalevszkij

Kovalszkij-erdő

1918 és 1953 között a Szentpétervárhoz közeli Kovalevszkij-erdő mélyén ötvennyolcezer-kilencvennyolc embert lőttek agyon. A puszta évszámokból is gyaníthatóan nem kizárólag a sztálinizmus évtizedei alatt. Az áldozatoknak egy 2001-ben ott emelt emlékmű ad tiszteletet.[2]
Az áldozatok egyike volt Gumiljov. Sorsa, talán azért, mert a finom stílusú költő nem Sztálin (1878 – 1953), hanem Lenin (1870 – 1924) áldozata volt, kevésbé foglalkoztatta a szocializmus elfajulásának tanában hívő utókort.

Az ifjú Gumiljov a békeidőben a tehetős középosztályhoz tartozó művészek romantikus életét élte. A világ távoli tájait járta, sokat látott Afrikából, majd Párizsból hazatérve megalapította az Apollo című irodalmi lapot. A címválasztás nem lehetett véletlen: az akkori európai és amerikai értelmiség Nietzsche (1844 – 1900)-kultuszában az „apollói”, bár nem tökéletes egyezésben a költő-filozófus elképzelésével, a „dionysosival” szemben a megőrzőt, a józant jelentette. Egy Kerubina de Gabrak bárónő művésznevű, ilyenként csak ott publikáló szerzőpáros, Dmitrijeva és Volosin sikerrel álcázta magát.

3-dmitrieva

Jelizaveta Ivanovna Dmitrijeva (1887 – 1928) és Makszimilian Alekszandrovics Volosin (1877 – 1932)

Gumiljov átfűtött levelezésbe kezdett a „bárónővel”. Nem zárható ki, hogy a levelezést Volosin folytatta, hiszen Dmitrijeva nemcsak súlyos tüdőbeteg volt (kora gyerekkorától), de a teozófia híve is, akinek szellemi síkra terelődött életvitelével aligha összeegyeztethetők efféle frivol tréfák. (Amikor a szocializmusban 1926-tól üldözni kezdik a teozófiát, a nagybeteg költőnőt többször letartóztatják, végül száműzik. Ez is közrejátszhatott korai halálában.)[3] Gumiljov végül rájött a cselre és 1909-ben párbajra hívta Volosint. Ám Volosin ettől elállt.[4]

7-nkvd_mandelstam

Oszip Emiljevics Mandelstam (1891 – 1938) 1938-ban

1911-ben Gumiljov, Gorogyeckij (1884 – 1967), Mandelstam és Ahmatova, aki 1910 és 1918 között, válásukig, Gumiljov felesége volt, megalapítja a Költők Céhét, melyhez több más orosz költő is csatlakozott.

4-modigliani1911

Modigliani (1884 – 1920): Ahmatova (1911), Della-Vosz Kardovszkaja (1875 – 1952): Gumiljov (1909)

„Evilági” célkitűzésük az volt, hogy a költői hivatást leszállítsák prófétai magaslatából, a „gyönyörű világosságra” törekedjenek, kitekintsenek a képzőművészetre, és mindenekelőtt: minél tökéletesebben sajátítsák el a mesterséget, amit a költészet alapjának tekintettek.

5-gumiljov_csalad-1913

a Gumiljov család 1913-ban: Nyikolaj Sztepanovics Gumiljov (1886 – 1921), Lev Nyikolajevics Gumiljov (1912 – 1992), Anna Andrejevna Ahmatova (1889 – 1966)

6-lev-gumilev_1938

Lev Nyikolajevics Gumiljov történész (1912 – 1992) 1938-ban

Gumiljov és Gorogyeckij voltak a mozgalom vezetői. 1912 tavaszán döntöttek úgy, hogy az irányzat nevét „akmeizmusra”, „csúcsra törésre” változtatják.[5] A világháborúban Gumiljov, a háború előtti megélhetésének megfelelően, katonatisztként szolgált. Az ideiglenes kormányt megdöntő új renddel, szinte kikövetkeztethetően esztétikai elveiből, nem rokonszenvezett.

valaszto

A bolsevik hatalomátvétel első évében, május 31-én a finn határnál lelőttek egy finneknek kémkedő katonát, Jurij Germant († 1918). Zsebeit átkutatva listát találtak benne katonák neveivel. Erre alapoztak egy nagyarányú koncepciós pert.

9-zinovjev1935

Grigorij Jevszejevics Zinovjev (1883 – 1936) 1935-ben

A parancsosztás petrográdi csúcsán Grigorij Jevszejevics Zinovjev állt[6], legfelül, a per méreteinek elhúzódásának megfelelően természetesen maga Lenin. A koncepció részleteinek kidolgozásával Jakov Szaulovics Agranovot bízták meg, aki később hasonló szerepkörben nagy karriert futott be a sztálini kirakatperek megszervezésében.

8-1934_agranov_yagoda

Jakov Szaulovics Agranov (1893 – 1938) és Genrih Grigorjevics Jagoda (1891 – 1938) 1934-ben

Mint az NKVD parancsnokának, Genrih Grigorjevics Jagodának bizalmasa bizonyos értelemben a csúcsra is eljutott: Jagoda utóda, az őt két évvel túlélő Nyikolaj Ivanovics Jezsov (1895 – 1940) parancsára őt magát is kivégzik mint Jagoda hívét. Agranov a koncepciót a mit sem sejtő, nagy hírű geográfus akadémikusra, Vlagyimir Nyikolajevics Tagancevre (1889 – 1921) alapozta. Agranov véleménye az volt, a petrográdi intelligencia 80%-a az ellenség közé dugta lábát, de ők majd leégetik azt. Ennek jegyében az ősi trükköt vetette be: ha Tagancev vallomást tesz, szabadul, különben életét veszti. Az akadémikus több száz embert nevezett meg, akik nem rokonszenveznek a rendszerrel. Ezeket egytől egyig le is tartóztatták. Végül a Cseka végrehajtásával hatvanegy, egymást zömmel nem is ismerő embert lőttek agyon az ügyben a Kovalevszkij-erdőben, köztük Gumiljovot és (természetesen) Tagancevet, de az akadémikus feleségét is. (1992-ig kellett várni vele, hogy az orosz hatóságok elismerjék: az ügy mind a hatvanegy áldozata ártatlan volt.) Lenint elkedvetlenítette, hogy az elintézési mód nemcsak rettegést, de gyűlöletet is kiváltott, ezért később inkább azt szorgalmazta, hogy a vele és módszereivel nem rokonszenvező értelmiséget száműzzék az országból.[7] (Sztálin később alig győzte összeszedegetni őket.)


10-michael_nicholaievich_grand_duke_of_russia

Nyikolaj Mihajlovics (1859 – 1919)

Az ismert történet szerint Gorkij (1868 – 1936) Moszkvába ment, hogy Leninnél közben járjon költőtársa érdekében. Lenin joviálisan meg is ígérte, hogy Gumiljovnak nem esik bántódása, de a visszaúton megtudta, hogy Zinovjev parancsára mégis kivégezték Gumiljovot. A források azonban rámutatnak, hogy a történet Zamjatyin (1884 – 1937) írói képzeletének szüleménye. Tudatosan vagy sem, de összekeverte egy valóságos esettel, ami pontosan így zajlott le két évvel korábban, csak Gumiljov helyett Nyikolaj Mihajlovics nagyherceggel.[8]


[1] http://mek.oszk.hu/00300/00306/00306.htm#20

[2] http://www.encspb.ru/object/2804022270?lc=en

[3] http://sztmszc.hu/node/477

[4] http://bookandwalk.hu/szerzo/Nyikolaj-Gumiljov-120.aspx

[5] akmeizmus

[6] http://www.icwa.org/wp-content/uploads/2015/10/VP-1.pdf

[7] False Flags, Covert Operations, & Propaganda

[8] Zamjatyin alkotó munkában

Reklámok

3 responses to “Egy az ötvennyolcezer-kilencvennyolcból (A költő)

  1. Úristen, és a történetek kifogyhatatlanok!

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: Zsivago doktor rémtörténete | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s