A nagy kisember segítő keze (Parvusz)

Parvusz minden kétséget kizáróan a századforduló egyik legszámottevőbb marxistája volt.

Lev Davidovics Trockij: Életem. Önéletrajzi vázlat (1930).
XIII. fejezet: Visszatérés Oroszországba[1]

A ma már homályos hírű, egykor közismert, nagy lábon élő marxista világfi, Alekszandr Lvovics Parvusz eredeti nevét is megemlítem, noha ez érzékeny esetekben nem szokásom: Izrail Lazarevics Gelfand, angolosan Helphand. Angol nyelvű források ugyanis szívesebben használják az eredeti nevet. Az alapos Parvusz tehát nemcsak vezeték- és keresztnevét, de (meglehetősen paradox módon) az otcsesztvóját is megváltoztatta. Jól megtermett ember lévén az új vezetéknév (a latin „kicsi”) öngúnyként is felfogható. (Parvusznak a jelek szerint semmi vérségi köze a kiemelkedő orosz tudóscsaládhoz.) Életrajzának csak egyes kimagasló eseményeit említem, melyek különös láncba kapcsolódnak össze. Mire Gorkij (1868 – 1936) 1902-re befejezte világhírűvé váló drámáját, az előző évben elkezdett Éjjeli menedékhelyet, Parvusz, véleményei és ismeretségei alapján már megbecsült alakja a nemzetközi munkásmozgalomnak. Gorkij is, ő is jelentős összegekkel támogatta az orosz mozgalmat irányító élcsapatot, akkori nevén a Szociáldemokrata Pártot, melyből, később, különféle irányzatok ágaztak el és szakadtak le. Parvusz szervezte meg a dráma németországi bemutatását. A sikert jellemzi, hogy a darabot több mint ötszázszor előadták. A hatalmas siker hatalmas bevételeket is jelentett, ám Parvusz vonakodott kifizetni Gorkij járandóságát. Mikor Gorkij perrel fenyegetődzött, közös barátjuk a mozgalomban, Rosa Luxemburg (1870? – 1919) erről lebeszélte Gorkijt, és arra kérte, maradjon meg az ügy a mozgalom berkeiben.[2] Mindamellett, tekintve, hogy a mozgalomnak Gorkij megbecsültebb alakja volt, mint Parvusz, utóbbi az ügyben súlyos presztízsveszteséget szenvedett el.
Parvusz anyagilag az 1905-ös forradalomhoz is jelentősen hozzájárult. Amellett a mozgalmi életből is ki akarta venni részét. 1905-ben Szentpétervárra érkezett (hamis K.U.K. papírokkal). A zavargások leverése után 1906-ban bebörtönözték Trockijjal és a kor egy harmadik ismert marxista teoretikusával, Lev Grigorjevics Dejccsel együtt.

parvustrotskideich

Alekszandr Lvovics Parvusz (1867 – 1924), Lev Davidovics Trockij (1879 – 1940), Lev Grigorjevics Dejcs (1855 – 1941)

De 1906-ban már újra Németországban találjuk.[3] Később maga Trockij is kiábrándult bálványozott barátjából. A világháború kitörésének idején, amikorra Parvusz már dúsgazdag fegyverkereskedő volt, a nemzetek területi érdekeit figyelembe vevő, az akkori szociáldemokraták által is szorgalmazott szociálpatriotizmus híve lett, melyet a szocializmus évtizedei alatt inkább a fülünknek emiatt ismerősebben csengő szociálsovinizmus néven emlegettek. Ezeket a fejleményeket Trockij már nem tudta követni, bár sosem tagadta meg egykori atyai barátjának érdemeit a teóriában. Különösen Marx (1818 – 1883) permanens forradalmának népszerűsítését üdvözölte Parvusz munkásságában. Nélküle Lenin (1870 – 1924) és nyomában a bolsevikok sosem tették volna magukévá a permanens forradalom eszméjét. (Az Iszkra kiadását is Parvusz javasolta Leninnek.) Maga Trockij élete végéig a permanens forradalom, azaz a néptömegek elégedetlenségét és forradalmi hangulatának felszítását a forradalom szukcesszív gyakorlatba ültetése alapjának tekintő irányzat híve volt.[4]
Permanens forradalomként értelmezte a praktikus észjárású Lenin is a maga törekvését, hogy megdöntse (és proletárforradalomba kanalizálja) a februári forradalom idején élre került Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij (1881 – 1970) utóbb ideiglenesnek bizonyult kormányzását. A sztálini kirakatperben elítélt és kivégzett régi bolsevik, Lenin harcostársa, Karl Bernhardovics Radek (1885 – 1939) olvasmányos stílusban 1924-ben megírt „szinoptikus” beszámolójában, a Németországon át a lepecsételt vagonban című írásában hű képet ad az akkor Svájcban tartózkodó Lenin közvetlen terveiről. Lenin világosan felismerte, hogy az Antantnak nem áll érdekében oroszországi visszaútjának elősegítése. Így tehát vagy illegálisan, vagy legálisan Németországon keresztül kell menniük. Az utóbbit találta biztosnak, hiszen, az Antanttal ellentétben, a központi hatalmaknak érdekében állt Lenin és „pacifista” csapatának beojtása az Orosz Birodalom törzsébe. A Svájcba akkreditált, elképedt német követnek előadta követeléseit: a német kormány nem tudakozódhat neveik felől, mindvégig területen kívüliséget kell élvezniük és senki sem jogosult velük tárgyalásokba bocsátkozni. A követ „attól félt”, Lenin nincs abban a helyzetben, hogy efféle előírásokat fogalmazhasson meg, mindamellett késznek mutatkozott az óhajt feletteseinek továbbítani. Így is lett. A bolsevikok megkapták az engedélyt.

Legfelsőbb helyről, a német kancellártól, Theobald von Bethmann-Hollwegtől (1856 – 1921).[5]

Schaffhausenből indultak. Frankfurtnál a peron kordonját szimpatizáns német katonák törték át, sörös krigliket hoztak magukkal, és a béke lehetőségéről tudakozódtak a bolsevikoktól. Trelleborgnál jutott a vonat svéd területre. (Az, hogy lepecsételt marhavagonban utaztak volna, mint kisvártatva Lenin áldozatai, legendás hiedelem. Maga Radek lepecsételt vonatról ír, de az utazás nem tűnt kényelmetlennek. Lenin sokat írt is a vonaton utaztában.) Stockholmban ért véget ez az útszakasz, ahol Parvusz már várta őket. A nemzetközi munkásmozgalomban addigra már meglehetősen rossz hírű kalandort Lenin nem volt hajlandó fogadni, helyette Jakov Sztanyiszlavovics Ganyeckij-Fjusztenberggel (1879 – 1837), a sztálinizmus egy másik leendő halálos áldozatával üzengettek egymásnak.[6] Hogy hihetünk-e Radek ízes beszámolójának? Nehéz kérdés, és nem azért, mert Radek bolsevik volt, mi meg cudar antibolsevikok. Egyszerűen ki tudhatja, meddig megy a bátorságban egy olyan ember, aki szerint „ezt a nagy eszmét a vész viharában védeni-menteni kell csoda bátran”. Esetleg a gyilkosságokon túlmenően még tódításra is ragadtatja magát.

A rideg fogadtatástól Parvusz megbántódott. Ganyeckij-Fjusztenbergen keresztül azt a választ kapta, hogy Lenin nem foglalkozik diplomáciával, az ő feladata a szocialista forradalmi agitáció. Erre Parvusz azt írta vissza, folytassa csak nyugodtan agitációját, de ha nem érdekli az államférfiúi szerepkör, akkor Lenin eszköz lesz az ő kezében.[7] Az átalakulástól jelentős gazdasági előnyöket váró Parvusz mindamellett (más német üzletemberekkel együtt) további jelentős összegekkel támogatta a bolsevizmust. Számításai azonban nem jöttek be. Ettől függetlenül dúsgazdagon halt meg 1924-ben (infarktusban), ám pénzét hiába keresték svájci bankokban.[8] Két fia diplomata lett a Szovjetunióban, mindketten a sztálini tisztogatások áldozatául estek.[9]


Ez alapján úgy tűnhet, Parvusz szerepe Lenin hazaszállításában elhanyagolható. Van azonban egy másik szál, amelyről Radek nem tud vagy nem akar beszélni. A német titkosszolgálatokkal kitűnő kapcsolatot tartó Parvusz ugyanis már 1915-től azt sugallta német diplomatáknak, kívánatos lenne a felforgató nézetek terjesztése, támogatása Oroszországban.[10] Előbb Konstantinápolyban, majd Berlinben győzködte őket nagy ívű tervéről. Céljaira, ha hihetünk, Németország hatalmas summákat utalt át neki, összesen egymillió márkát, mai értékben mintegy másfélmilliárd forintot. Nem mellesleg ez volt az az év, amikor Parvusz Zürichben súlyosan összeveszett Leninnel. Leninnek nem volt ínyére, hogy Parvusz bizalmas közelségbe került a német titkosszolgálattal.[11]
Mire 1917-ben a kancellárig jutott Leninék óhaja, addigra a német állam vezetőinek már bőven volt idejük átlátni ennek a doktrínának a lehetséges rövidtávú előnyeit. Hogy hosszú távon mi lesz? A cinikus szólás szerint meghalunk. És ezúttal a cinikus mondás nem is tévedett nagyot.


[1] https://www.marxists.org/archive/trotsky/1930/mylife/ch13.htm

[2] a Gorkij-ügy

[3] Parvusz az 1905-ös forradalomban

[4] Trockij és Parvusz

[5] a német kancellár hozzájárulása a forradalomhoz

[6] Németországon át a lepecsételt vagonban

[7] Parvusz és Lenin üzenetváltása

[8] Parvusz élete és halála

[9] Parvusz és fiai

[10] Parvusz ötlete

[11] Parvuszt támogatja a német titkosszolgálat

Advertisements

One response to “A nagy kisember segítő keze (Parvusz)

  1. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s