Termésneveinkről

A magyar nyelv sokkal szebb és izgalmasabb neveket adott növények terméseinek, mint például az angol, amely lényegében a latin szavakat használja. Nem lehet célunk valamennyi termésnév eredetének kinyomozása, nemcsak a sokaságuk miatt, de sokkal inkább azért, mert számos közülük magától értetődő, mint például a „hüvelyes” vagy a „felfújt bogyó”. Ugyancsak nem lehet célunk a termések részletes leírása, hiszen az erre illetékes „szakférfiak”, újabb kori nevükön szakemberek ezt közkinccsé tették. Ezért a leírásban különösen mértéktartók leszünk. (A legszebb összefoglalóval itt találkoztam.[1]) Ugyanakkor megvizsgáljuk a tudományos (latin) nevek eredetét is.

erdei iszalag és aszmagtermése

Kezdjük mindjárt egy jellegzetes határesettel, az aszmaggal. Ha csak ránézünk a boglárkafélék családjába tartozó iszalag bibeszálas „aszott magvaira”, megértjük a jelentését, bér hogy valóban ez lenne a szó eredete, megkérdőjelezhető. Nyelvújítási fejlemény, és a „-mag” végződés képző is lehet. Détári Borbás Vince (1844 – 1905) A növénytan terminológiája érdekében írt szigorú vitairatában ugyanabban a mondatban veti el használatát, mint a „ruggyántáét”[2], de haragja terméketlen maradt. Mindkét szó továbbélt.

keleti platán és aszmagtermése

A latin név, a nucula a „dió”, nux becézett alakjából származik.[3] Teljes homályban maradna előttünk, az ismeretlen ősatyának hogy juthatott eszébe éppen a „diócska” szó, ha nem nézünk rá a platánfélék családjának terméseire. Jóval ökonomikusabban, rövidebb bibeszálakkal, de kisebb labdacsokká szerveződnek az egymáshoz préselődő magvak.

mustár és becőtermése

A becőtermést a hüvelyestől (általános iskolai tanítók kedvenc kérdése!) az különbözteti meg, hogy a magvak egy álválaszfal hártyás álrekeszfalán ülnek (nekem valóságosnak tűnik ez a kétségtelenül csodás tünemény). A hüvelyesek magvai pedig a falon ülnek, míg ki nem peregnek. A káposztafélék családjára jellemző ez a típus, például a mustárra.

köményes-mustáros csirke

Azt a változatot, amikor a termésnek széle-hossza egy, becőkének nevezzük. (A jelenség a törzsfejlődési fa magasabb ágain is előfordul. Gondoljunk a Klárik és a Klárikák különbségére!) Becőketermésű például a szintén ebbe a családba tartozó útszéli zsázsa.

útszéli zsázsa és becőketermése

A dravida peṭṭi (potti) jelentése „doboz”[4], mely „burok”, „tartó” jelentéseken keresztül vezethetett el az ősmagyar „betzühöz”, ami, megcsúfolva a tanítók jószándékát és ravasz kérdéseit, „cső”, „hüvely” jelentésű, ami az ómagyarban „becüre” egyszerűsödött.[5] Hogy mennyire bízhatunk meg ezekben a rekonstrukciókban, kérdéses, mindenesetre Baróti Szabó Dávid (1739 – 1819) 1792-ben megjelent Kisded Szó-Tárában a „betzö”, „betzü” kerti veteményt jelent.[6]
A tudományos név, a siliqua eredete is bizonytalan. Vannak, akik a latin silexből, azaz „kovakőből” vezetik le – és ekkor közös őse lenne a becő latin nevének és a „szilicium” szónak[7] –, ám Michiel Arnoud Cor de Vaan oda jut, hogy az eredet a siligo, azaz a „téli búza”.[8] A „becőke” latin neve is becéző: silicula.

tüskés uborka és kabaktermése

A kabaktermés néveredete, nomen est omen, megegyezik a kobakéval. Az oszmán-török kabak és a tatár qabaq egyaránt „tököt” jelent, melynek eredete a török qab, „edény”. A XVIII-XIX. században alakult ki a magyarban az oszmán-török eredetből a „kobak” és a „kabak”.[9]
A tudományos név, a peponium a latin pepo, „dinnye” szóból származik, melynek elődje az ugyanilyen értelmű görög πέπων, pepon, melyet a πέπτω, pepto, „érett” szóra vezetnek vissza.[10] Helyes a sejtésünk: az angyol pumpkin, „tök” szónak ugyanez az eredete.[11]
A tökfélék családjára jellemző a kabaktermés, ide tartozik például a tüskés uborka vagy kiwano.

csillagőszirózsa és kaszattermése

Az őszirózsafélék családjának jellegzetes termésfajtája a kaszat a maga jellegzetes zörgő dobozával és gyakorta repítőszőrös magvaival. Szép példáját találjuk a csillagőszirózsa esetében.
Még a különben termékeny fantáziájú Czuczor-Fogarasi sem tér ki a néveredetre.[12] A források szinte egyöntetűen borúlátók és ismeretlen eredetűnek vallják a termésnevet. Egyikük odáig megy, hogy felpanaszolja, a „kaszat” annyira ismeretlen, hogy még az ismeretlen eredetű szavaink listájára sem tették fel.[13] Ez azonban nem szegheti kedvünket a nyomozásban, ellenkezőleg. Ha kicsit merésznek is tartjuk levezetését a latin capsa, „doboz”, „tok” szóból a francia casset -n keresztül[14], a „konyhából” hozzávehetjük a magunk még merészebb feltételezését. A Szabolcs megyei Paposi Vilma ugyanis azt az adatot közli, hogy a pelyva eltávolítása után maradó törmeléket hívják kaszatnak.[15] Bár a forrásmunka egészének hiteléért nem kezeskedhetem, nincs okom ebben a részletében kételkedni. És ha így áll a dolog, ki tudja, talán az amúgy szintén ismeretlen eredetű „kacat” húzódik meg a „kaszat” szó mögött.

erdei angyalgyökér és ikerkaszattermése

Az ernyősvirágzatúak rendjére jellemző az ikerkaszat, mely sziámiiker-szerűen összenőtt kaszatnak fogható fel. Ikerkaszatja van például az erdei angyalgyökérnek.
A tudományos név, az achaenium eredete már-már kalandos. A latin achaena az ógörög ἀ-, a- tagadóképző és a χαίνω, khaino, „ásítani” összetételéből jön[16], utalva talán arra, hogy egyes termésektől eltérően a kaszat nem nyílik szét tátongva. Az ógörög szó eredete indoeurópai, a ghehu-, „ásítani” gyök a forrás.[17] Az ikerkaszat tudományos neve ennek kettőzése: diachaenium.

szil és lependéktermése

A lependék repítőfüggelékes makktermés. A „lependék” a „lepke” tájnyelvi változata, de az összefüggés még mélyebb: a „lebbenés” a fogalmi ős, amiből a „lebbencsleves” is kifejlődött.[18]

lebbencsleves

Végtére az olasz farfalle is egyaránt jelent pillangót és pillangótésztát, bár ott a fogalmi kapcsolat nem megy olyan mélyre.

farfalle

A szilfafélék családjára jellemző a lependék.
A tudományos név, a pterodium magáért beszél: indoeurópai eredetből az ógörög πτερόν, pteron „szárnyat”, „tollat” jelent.[19]

szőlőlevelű juhar és ikerlependék-termése

A páros változat, az ikerlependék, óvodás korunk emlékezetes „sasmadara” például a szappanfafélék családjába tartozó szőlőlevelű juharról indul útjára. Tudományos neve, a samara (nem áll összefüggésben az orosz folyóval, megapolisszal és autóval) vagy más írásmóddal samera gall eredetű latin szó, a szilfa termését nevezték így.[20]

selyemkóró és tüszőtermése

A meténgfélék családjába tartozó selyemkórónak vagy pamutkrepinnek tüszőtermése van, egyszerűnek tűnő tokocska, melyből aztán már bonyolultabb, repítőkészülékes magvak röppennek elő. Egyes álláspontok szerint a legősibb termésfajta.[21] Csoportos megjelenése a társas tüsző, szép példái láthatók a bazsarózsafélék családjában.

pünkösdi rózsa és társastüsző-termése

A szó, vagy alakváltozata, a „küsző” ótörök eredetű. A käsä szó erszényt jelent[22], amiből az azonos jelentésű mai török kese is kialakult[23].
Régi kedves ismerősünk, az indoeurópai „dagadni” gyök, a bhelgh- húzódik a latin follis, „erszény”, „zsák” szó mögött, amelynek kicsinyítése, a folliculus a tüszőtermés, „zacskó” tudományos neve.[24]

[1] http://www.worldbotanical.com/fruit_types.htm

[2] http://erdeszetilapok.oszk.hu/01118/pdf/01118_029-038.pdf

[3] https://fr.wiktionary.org/wiki/nucula

[4] dravida szótár

[5] http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Bec%C5%91

[6] http://mek.oszk.hu/07000/07010/07010.pdf

[7] silica

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/siliqua#Latin

[9] Etimológiai szótár

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/pepo

[11] https://en.wiktionary.org/wiki/pumpkin#English

[12] Czuczor-Fogarasi