Szódák

1-el-amarnai_glass_and_bronze_grapes

el-amarnai szőlőfört üveg és bronz szemekkel

Az arab صداع, sudae jelentése „fejfájás”, ebből ered a középkori latin sodanum, „fejfájás-csillapító”, és maga a „fejfájás”, a soda.[1] Ám hogy ennek bármiféle kapcsolódása lehetne mai „szóda” szavunkhoz, elvitatják.[2] A szó szerte a világban kettős értelmű, de ez a két értelem összefonódik. Lássuk a részleteket.

2-salsolasoda

sziki ballagófű

Látszólag könnyű dolgunk van. Egyik forrásunk kifejezetten a szó etimológiájával foglalkozik, és megállapítja, hogy a soda egy bizonyos növény latin neve, melynek hamvából nátriumkarbonátot (Na2CO3) vontak ki.[3] Ám semmiképpen sem szeretnénk ezen a ponton leállni, mivel fantáziánkat beindítja másik forrásunk, amely a név lehetséges eredeteként bizonytalanul a katalán sosát teszi meg, azt is a XIII. századból, ismeretlen eredettel, és az arab eredet elméleteiben is szkeptikus. Itt tehát maradt feltárnivaló.
Érdektelen lenne ez a vizsgálódás magának a szódának a kultúrtörténeti jelentősége nélkül. Már az ősi egyiptomi üveggyártók megtanulták, hogy mivel a (természetesen bőségesen rendelkezésre álló) homokot,azaz az üveg alapanyagát adó szilíciumdioxidot (SiO2) nem fogják tudni olyan könnyen megolvasztani, mint villámlások vagy tűzvészek – igazuk volt, hiszen a szilíciumdioxid olvadáspontja a technológiájuk számára elérhetetlenül magas 1610°C[4] –, folyósítót kell a homokhoz keverni. Erre a célra a szóda kiválóan megfelelt, hiszen ezzel keverve a homok már az elérhető 850°C-on megolvadt. (Más kérdés, hogy a későbbi századokban további adalékokat alkalmaztak, hogy a szóda okozta törékenységet csökkentsék.) A szóda „forrása” eleinte ásványi volt (méghozzá tavakból nyerték ki), később ezt teljesen kiszorította az etimológiai vizsgálódást folytató forrásunkban említett növény, a disznóparéjfélék családjába tartozó sziki ballagófű hamvából nyert só. A technológia hamar elterjedt az arab népek körében is.[5]
A növény tudományos nevét a latin szó alapján Linné (1707 – 1778) adta 1753-ban, mi több, a nemzetséget is ő nevezte el. A tudományos név Salsola soda. A nemnév a latin salsus, „sós” szóból vezethető le, ugyanis a nemzetség fajai előszeretettel élnek sós, szikes talajon (riválisoktól többé-kevésbé megszabadultan), és föld feletti részeikben a sziksó, azaz a szóda felgyülemlik.[6] A tudománytörténet csodái közül is kimagaslik, hogy az üveggyártáshoz ezt a sajátosságát az ember több ezer éve hasznosítja, mi több, a konyhaművészet is, kiváltképp az olasz. A legáltalánosabb mai olasz megnevezése agretti. Ezzel a szóval az angolok a levelet illetik.[7] (A szó az agretto, „keserű”, csípős ízű” többes száma.)

3-ballagofu

sziki ballagófű spagettivel

Próbáljuk tehát megfejteni a soda néveredetét önszorgalmúlag. Távolról, bizonytalan léptekkel indulunk. Az indoeurópai sak- gyök egy közelebbről nem specifikált mocsári növényt nevez meg. Ez aztán az előgermán sagjazon keresztül számos európai nyelvbe bevonult, így az óangol secgen át a mai angolban ebből lett a „sás”, a sedge.[8]

4-rokasas

rókasás

Ne lóduljon túl a fantáziánk a természet megszabta józan kereteken: a mi „sás” szavunk eredete ismeretlen (szemben a környező népek hasonló alakú szavaival: ők tőlünk vették át).[9] De mi köze lehet a palkafélék családjába tartozó sásnak a disznóparéjfélék családjába tartozó, bár arra megjelenésében némiképp emlékeztető sziki ballagófűhöz? És itt kell elengednünk az imént megfékezett fantáziánkat. A sás a máltai nyelven ugyanis s-sogħda, és most kapaszkodjunk: ejtve[10] sszoda. Jól tudjuk, hogy kulturális, történeti okokból nincs még egy nyugati nyelv, amely annyira hasonló lenne az arabhoz, mint a máltai. Azaz azt kockáztatjuk meg, hogy az indoeurópai ősforrásból valóban arab közvetítésen át jutott a szó Máltára, és valamelyik állomáson a két növény fogalma összekeveredhetett.


A „mágus”, Jedlik Ányos (István) (1800 – 1895) segítségéhez kell fordulnunk, ha meg akarjuk állapítani, miképp lett a szódából szódavíz. Maga Jedlik Ányos, a tökéletesítő a szénsavat szódából szabadította fel. Az új ital neve így lett szikvíz (a szóda másik neve, a sziksó alapján) és szódavíz, melyből az utótag sok nemzet nyelvéből eltűnt. A nagyvilágban azonban más okokból terjedt el a név. A szódavizet ugyanis sajnálatosan nem Jedlik Ányos találta fel, hanem az oxigén felfedezője, John Priestley (1733 – 1804) 1767-ben, és még a találmányát kisvártatva közkinccsé tevők között sem találjuk Jedlik Ányos nevét, aki jóval később kapcsolódott be a szódavíz történetébe. Ott találjuk viszont a genfi órásmester, Johann Jacob Schweppe (1740 – 1821) nevét, a Schweppes gyár alapítójáét, aki elsőként alkalmazott a szódavíz előállításához szódát 1783-ban, melyből a széndioxidot borkősavval szabadította fel.[11] (Amerikában a soda ma nem szódavizet, hanem édes szénsavas üdítőt jelent.) És hogy angolszász nyelvterületen miért hívják a nátriumot, azaz a szóda kationját adó fémet sodiumnak, tegnap már megvizsgáltuk.


[1] soda mint fejfájás

[2] soda

[3] http://www.nyest.hu/hirek/honnan-ered-a-szoda?comments

[4] szilíciumdioxid

[5] szóda sziki ballagófűből

[6] a Salsola soda elnevezése

[7] http://theunconventionalgardener.com/blog/grow-agretti/

[8] https://en.wiktionary.org/wiki/sedge

[9] Etimológiai szótár

[10] http://www.omniglot.com/writing/maltese.htm

[11] http://www.drinkingcup.net/1767-from-volcanos-to-soda-pop/

Reklámok

2 responses to “Szódák

  1. Értem én, szóval folyékony sást iszom.

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: Villámbejegyzés a fulguráról | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s