Bárányok és zöldségek

1 borametzBorametz, barometz, tatár bárányfű, zöldségesbárány, zöldségbárány, Agnus scythicus („szittya bárány”) vagy Planta Tartarica Barometz („barometz, a tatár növény”): ilyen nevekkel illetik azt a csodalényt, mely egy bárány és egy növény különös ötvöződése. A mítosz irodalma hatalmas. Borges (1899 – 1986) is feldolgozta az 1957-ben kiadott Livro dos Seres Imagináriosban[1] (Képzelt lények könyve, Scholz László fordítása[2], 1988). Minden okunk megvan rá tehát, hogy ne foglalkozzunk a borametz könnyen rekonstruálható kultúrtörténetével. Itt csak a legfontosabbakra hagyatkozunk. Merthogy írásunk célja egy nem kisebb személyiség mint Denis Diderot (1713 – 1784) szerepének a tisztázása a legenda elterjedésében. Forrásaik ugyanis úgy tudják, a Francia Enciklopédia (Diderot-d’Alembert Enciklopédia) Agnus scythicus szócikkében Diderot a hívő beleérzésével ír a borametzről. Ezt olvassuk ki efféle kommentárokból:

1751-ben Denis Diderot személyesen írta meg a lényről szóló szócikket a 18. század híres francia szuperlexikonjába, az Encyclopédie-be. Egészen 1887-ig kellett várni, hogy valaki megcáfolja a legendát, ekkor jelent meg Henry Lee, a híres brit természettudós könyve, a zöldségbárány eredetéről és az egész mítosz történetéről.[3]

Anélkül, hogy elvitatnánk Henry Lee (1826? – 1888) érdemeit az alapos tényfeltáró munkában, igazságot szerzünk Diderot-nak is, aki nemcsak alapos, de kifogástalan munkát is végzett.

Természetesen nem a borametz az egyetlen mitikus lény a növények és állatok országának határvidékén.

2 barnacletree

Például a pordenonei Odorico Mattiussi (1286 – 1331) minorita szerzetesnek biztos tudomása van a bernacle nevű madárról, mely az Orkney-szigetek környékén élő barnacle-fák virágaiból kel ki és száll a tengerre. (A barnacle vagy kacslábú rák valóban létező állat, külsőre hasonlít is a barnacle-fa virágának szokásos illusztrációihoz, és part menti törzsekre valóban rá is telepszik. Neve abból az indoeurópai gyökből származik, melyet részletese megvizsgáltunk, a bhergh-ből, melynek jelentése „hegy”, és amely az előkelta barina, „szikla”, „sziklás föld” szón keresztül ment át különféle nyelvekbe, így az angolba is, ahol a sziklákon megtelepülő barnacle lett belőle.[4])

3 barnacle

A „borametz” jelentésű héber yeduah már 436-ban feltűnik. A Mandeville utazásai című, 1357-től közkézen forgó képzeletbeli útleírás a borametzről mint különösen finom gyapjú állatról számol be.[5]

4 EncyclopedieAz Enciklopédia francia nyelvű változata szerint a szócikk 1751. június 28-án íródott, szerzője ismeretlen. Az angol nyelvű változatban a szerző egyértelműen Diderot.[6] Nincs okunk kételkedni az angol nyelvű változat szerzőmegjelölésében. A további lehetséges szerzők közül egyedül Voltaire (1694 – 1778) neve merülhetne fel bennünk. Lássuk a különösen terjedelmes és mesteri, de maró gúnnyal megírt szócikk gondolatmenetét.
Az első részletes leírót a szócikk Kirkerben jelöli meg. Ki is ez a rejtelmes szerző, akit olykor P. Kirkerként neveznek meg? Nem más, mint a jezsuita Pater Athanasius Kircher (1601 – 1680), akinek hatalmas életművére már vetettünk egy futó pillantást. A „hihetetlen német”, Germanus incredibilis munkásságáról Robert Southwell diplomata (1635 – 1702) is szuperlatívuszokban számol be, és – állítása szerint – Francis Bacon, Verulam bárója (1561 – 1626) nyomán Mago Naturalisnak, a természet varázslójának hívja az általa is Kirker néven emlegetett szerzetest.[7] Robert Southwellt ne keverjük egy további jezsuita szerzetessel, Szent Robert Southwell-lel (1561? – 1595). A továbbiakban a szerző, akiről elfogadhatjuk, hogy Diderot, tárgyilagos, szenvtelen hangon ismerteti a borametz feltárt tulajdonságait, majd felsorolja a neves szerzőket, aki jeleskedtek a tényfeltárásban. A Riva del Gardában (mások szerint az ahhoz közeli Veronában) született Julius Caesar Scaligert (1484 – 1558) joggal gondolhatjuk a Romeo és Júlia rendteremtő Escalus hercege leszármazottjának. Kisebb fejtörésekkel a többi természetbúvár, illetve utazó diplomata nevét is megfejthetjük: Siegmund (1486 – 1566), Herberstein szabadura (itt egy vessző téves beékelődése folytán a szócikkben ez két külön szerzőnek tűnik); Korkoszi Héthoum (1235? – 1308?), Lorenz Suhr (1522 – 1578); maga Francis Bacon (jól figyeljünk! – szúr közbe egy figyelmeztetést a szerző); Fortunio Liceti (1577 – 1657); Andreas Libau (1550? – 1616); Joannes Eusebius Nierenberg (1595 – 1658); Adam Oehlschlegel (1599? – 1671); Ole Worm (1588 – 1654) és meg sem nevezett szerzők egész légiója. E jeles alkotók együttes oknyomozása közel négy évszázadot feszít ki. Eddig kétségkívül kicsit bágyadtan olvassuk az ismertetőt, ha nem vesszük észre az ördögien halmozódó feszültséget, ám a szerző itt villámlásszerűen lecsap.

Serait-il bien possible qu’après tant d’autorités qui attestent l’existence de l’agneau de Scythie, après le détail de Scaliger, à qui il ne restait plus qu’à savoir comment les pieds se formaient, l’agneau de Scythie fût une fable? Que croire en histoire naturelle, si cela est?

Lehetséges lenne, hogy ilyen sok tekintély után, akik a borametz létezése mellett tették le voksukat, hogy Scaliger részletes leírása után, mely mindent magába foglalt, leszámítva a borametz lábainak létrejöttét, hát lehet-e, hogy a borametzről kiderüljön, meskete az egész? És ha így van, akkor egyáltalán mit hihetünk el a természettudományból?

Ezek után a szerző elénk tárja a valóságot, éppen abban az alakjában, ahogy ma ismerjük, azaz hogy egy valóban létező növénybe álmodták bele a bárányt. Hosszas, de a korában nagyon fontos, sőt ma is tanulságos és mintaszerű okfejtés következik a tudomány módszertanáról, arról, minek hogyan és mikor hihetünk. Így zárul az esszé:

Voilà donc tout le merveilleux de l’agneau de Scythie réduit à rien, ou du moins à fort peu de chose, à une racine velue à laquelle on donne la figure, ou à-peu-près, d’un agneau en la contournant.[8]

Íme, itt van a borametz minden csodája, semmivé tűnve, vagy legfeljebb valami egész csekély aprósággá, egy szőrös gyökérre, amelyet emberek addig-addig csavargattak, amíg úgy nem nézett ki, mint egy bárány.

De még annyi sem igaz, hogy Henry Lee és Diderot között valamiféle hanyatlás állt volna be, és a mindenben fogódzót kereső ember örök hitvágya visszakanyarodott volna a Diderot előtt időkbe. William Turton (1762 – 1835) 1797-ben kiadott A medical glossary: in which the words in the various branches of medicine are deduced from their original languages, properly accented, and explained (Orvosi fogalomtár, amelyben a gyógyszerek különféle ágainak kifejezéseit eredeti nyelvükből vezetjük le, megfelelő hangsúlyokkal ellátva és megmagyarázva) című munkájában Diderot álláspontját képviseli, bár mentesen minden gúnytól és módszertani okfejtéstől.[9]


5 Cibotium barometzA borametz nevét az orosz баранец, „bárányka” szóból vezetik le.[10] Magával a növénnyel Linné (1707 – 1778) is foglalkozott, el is nevezte barometznek duzzadt rizómája alapján. Később a növényt a tudomány a Georg Friedrich Kaulfuss (1786 – 1830) által létrehozott serlegpáfrányfélék családjába (Cyatheaceae) sorolta. A cyathea szó a görög κυαθειών kyatheion, „csészécske” megnevezésből ered, mert a család tagjainak spóratokjai erre emlékeztették a névadót.[11] Szintén Kaulfuss hozta létre a nemnevet, a Cibotiumot. Ez a görög κιβωοτιών, kibootion, „fiók”, „bárka”, „doboz” szóból ered némi alaki emlékeztetés alapján.[12] Végül magának a fajnak John Smith (1798 – 1888) adta a Cibotium barometz nevet Linné vizsgálatai nyomán.[13] Magyar neve a dallamos „báránypáfrány”.


Ha a borametz el is bukik mint átmeneti élőlény, a növények hatalmas cselét, a „szódavízből cukrot” elvét, vagyis a fotoszintézist az élővilág más országai, a gombák és az állatok is ellesik, növényi sejtek felhasználásával. És ez tényleg csoda, csak egyben valóság is. A zuzmó két élőlény, gombák és fotoszintetizáló lények szoros társulása. A gomba rendszerint fonalas tömlőgomba, a növényi társ kékbaktérium vagy zöldmoszat.[14] Az aranymedúzák algákkal élnek együtt, és hasznot húznak azok fotoszintéziséből.[15] A keleti smaragd elízia olyan tengeri csiga, mely sárgaalgáktól „orzott” klorofillal alakított ki magának napelemeket, és ennek megfelelően a növényvilágban már bevált falevélalakot öltötte magára.[16]

6 csodak


[1] Borges Bestiáriuma (képekkel)

[2] http://terebess.hu/keletkultinfo/lenyek.html

[3] A zöldségbárány legendája

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/barnacle

[5] a borametz pályafutásának kezdetei

[6] a címszó angolul

[7] Athanasius Kircher

[8] a címszó eredetiben

[9] William Turton álláspontja

[10] barometz

[11] http://www.gbif.org/species/113557151

[12] http://www.inaturalist.org/taxa/84360-Cibotium

[13] Cibotium barometz

[14] zuzmók

[15] aranymedúzák

[16] keleti smaragd elízia

Reklámok

3 responses to “Bárányok és zöldségek

  1. Visszajelzés: Dárius kofferje és újabb büntetések | SUNYIVERZUM

  2. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Szembenézés a múlttal (a catoblepas) | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s