A csodálatos dictamnon és rokonai

1 Dikti

Ég a szerencsétlen Dídó, őrjöngve fut immár,
Úgy fut az utcákon, mint szarvasünő, kit a pásztor
Kréta mezőin megcélzott és megsebesített:
Benne maradt-e a nyíl? a vadász nem tudja, azonban
Tudja a szarvasünő, s bár még megfutja sebével
Dictének vadonát, az a vessző, érzi, halálos.

Vergilius (Kr.e. 79 – Kr.e. 19): Aeneis / IV

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[1]

A zenerészlet Dido egy későbbi őrjöngését állítja elénk, amikor már más tőr járja át szívét: a halálos elhagyatottságé. De az idézet olvastán két kérdés is felötlik bennünk. Miért fut immár őrjöngve Dido pun királynő, és miért futja meg sebével a szarvasünő Dictének vadonát? Az első kérdésre a válasz egyszerű. Az agilis Didót szerelem tüze égeti Aeneas iránt. Indokolásnak ennyi bőven megteszi. Mai fűzfapoéták bizonyára nősténymacskáéhoz hasonlítanák sebzettségét, és akkor nem lenne második kérdésünk. Vergilius azonban nagy költő volt, és így nyomozásra kényszerülünk.

2 csombormenta

csombormenta

Id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XXV. könyvének ezúttal bőséges 53. fejezetét a dictamnonnak, rokonainak és csodás hatásaiknak szenteli. Megállapítja, hogy a dictamnon, ez a némileg a csombormentára emlékeztető vadnövény kizárólag Krétán él, ráadásul ott is csak egy nagyon körülhatárolt területen. Ha a szarvasünőt lövedék sebzi és magához vesz valamennyit ebből a növényből, a szilánk azonnal kihull a testéből. Kecskék egyedülálló mohósággal falják. (Ám lovakat és szamárcsődöröket megvadít olyan fajok lelegelése, melyhez hozzájuthatnak.) Ez egyúttal szerencséje is az embernek, mivel erős hatású növényeket célszerűnek látszik olyan állatok tejének közvetítésével magunkhoz vennünk, melyek közvetlenül legelik le. Id. Plinius tudomása szerint a növény nem virágzik, magva, sőt szára sincs, senyveteg gyökerére az ember ügyet sem vet, kizárólag a levelét fogyasztják. (Begyűjtői nádszálakba vagy pálcakóró száraiba tömködik és azok végeit lezárják, nehogy elillanjon az ereje.)

3 nad palcakoro

nád és pálcakóró

Bármilyen növény is legyen a dictamnon, a felépítését illető megjegyzésből Antoine Laurent Apollinaire Fée (1789 – 1874) bizonyítva látja, hogy id. Plinius sohasem találkozott vele. Nagy szerencsére a különleges növényritkasághoz hasonló pseudodictamnum, „áldictamnum” sokfelé előfordul, habár kisebb hatóerővel. Id. Plinius bőséges beszámolót ad a lelőhelyeiről. (Természettudósi tisztességből hozzáfűzi, hogy egyes vélemények szerint maga a dictamnon is többfelé elterjedt, de a kevésbé nemes változattól eltérően mindig vad, megműveletlen talajon.) Végül, teszi hozzá, van egy harmadik típus is, a dictamnum, mely leginkább a sisymbriumra emlékeztet a leveleivel, bár leágazásai nagyobbak.
A sisymbrium két fajtájáról is beszél id. Plinius a XX. könyv 91. fejezetében, melyeket ma a gyapjas mentával, illetve az orvosi vízitormával azonosítanak be.[2]

4 sysimbriumok

sysimbriumok: gyapjas menta, orvosi vízitorma

3 Dictamnus_albus

nagyezerjófű

5 szurokfu

szurokfű

false

molyhos peszterce

Amikor Linné (1707 – 1778) a rutafélék családjába tartozó ezerjók nemzetségének adta a Dictamnus tudományos nevet[3] (mely nemzetség egyetlen magyarországi képviselője a Dictamnus albus, „fehér dictamnus”, azaz nagyezerjófű), nem mélyedt filológiai tanulmányokba. Műveltsége még a korában is páratlannak számított, de nem az vezette névadásaiban, hogy igazságot tegyen a vitákban, amelyek megpróbálták az ókorban elnevezett növényeket megfeleltetni az általunk is ismerteknek. A nagyezerjófű kétségtelenül képes égési sebesülésekhez hasonló sérüléseket okozni (nemcsak Didónak, de hétköznapi turistáknak is)[4], amint id. Plinius szerint a dictamnon is, még sincs egyetlen újabb kori szerző sem, aki a bódító illatú nagyezerjófűvel vagy bármely más ezerjóval akár távoli kapcsolatba hozná id. Plinius három faját. Itt kapcsolódunk egy korábbi megemlékezésünkhöz.
Leggyakrabban úgy ítélik, a dictamnon nem más, mint a szurokfű. Általános, de korántsem megalapozott hit szerint a pseudodictamnum a molyhos peszterce. A harmadik faj, a dictamnum viszont régóta megosztja a botanika történészeit. Esetleg a szurokfűnek egy elsőként Joseph Pitton de Tournefort (1656 – 1708) által leírt amorgosi változata, vagy a gyantás kakukkfű, netán a Marrubium acetabulosum tudományos nevű peszterceféle. (A nemzetségnév a zsidók által a vörös-tengeri átkelés idején fogyasztott keserű növénynek, a marrornak állít tiszteletet[5], a fajnév a kelyhes virágzatra utaló botanikai szakszó[6].) Ugyanígy felmerül a jelöltek között negyedikként még a krétai oregánó is.[7]

7 amorgosi

amorgosi szurokfű, gyantás kakukkfű, Marrubium acetabulosum, krétai oregánó

Érdekes hozzájárulásokkal szolgál az internet védőszentje, Sevillai Szent Izidor (560 – 636) mindahhoz a bőséges leíráshoz, amit id. Pliniusnál olvasunk. Etimológiáiban több helyen is szóba hozza a dictamnust. A XII. könyv 1. fejezetének 18. szakaszában nemre tekintet nélkül a szarvasoknak tulajdonítja a dictamnuslegelés szokását a beléjük fúródott nyilak eltávolítására. A XIV. könyv 6. fejezetének 14. szakaszában etimológiát is ad. A dictamnus őshazája, mint forrásmegjelölés nélkül írja, a krétai Dikte- (az itacizmus óta Dikti-) hegy[8] (Zeusz gyerekkorának színhelye). Ma sem tartják abszurdnak a szómagyarázatot.

8 piroslo hunyor

pirosló hunyor

A megsebzett szarvasok öngyógyításának ezt a módját talán kétkedve fogadjuk. Kétségtelenül túlzás azt állítani, hogy a dictamnus az elfogyasztását követően azonnal hatna. De az ember igenis régóta tud egyes növények exulceráns, azaz gennyképző hatásáról, mellyel állatokat gyógyíthatnak. A moldvai magyarok úgy alkalmazzák a gyógymódot, hogy a képződő testnedvek a testbe került szennyeződéseket, beletört tárgyakat eltávolítják a szervezetből. Ilyen növény a pirosló hunyor, tájnyelvi változatban eszponc vagy tályoggyökér.[9] Így nem alaptalan azon fantáziálnunk, hogy a pirosló hunyort is felvegyük a csodatévő dictamnon vagy rokonai lehetséges megfelelőinek listájára. A kipróbálásától tartózkodnék.


[1] Aeneis, IV

[2] A természet históriája, XX/91

[3] Dictamnus

[4] http://www.erdelyigyopar.ro/2001–3-i.html?start=5

[5] http://laudatortemporisacti.blogspot.hu/2007/11/horehound.html

[6] http://www.winternet.com/~chuckg/dictionary/dictionary.4.html

[7] A természet históriája, XXV/53

[8] Etimológiák

[9] pirosló hunyor

Advertisements

6 responses to “A csodálatos dictamnon és rokonai

  1. “Így nem alaptalan azon fantáziálnunk, hogy a pirosló hunyort is felvegyük a csodatévő dictamnon vagy rokonai lehetséges megfelelőinek listájára. A kipróbálásától tartózkodnék.”

    Sose kerüljön a T. blogszerző olyan helyzetbe, hogy egyáltalán felmerülhessen a csodatévő dictamnon vagy rokonai használatának akár csak a szükségessége!

    Kedvelik 1 személy

  2. Itt szaladgált a halálosan sebzett szarvasünő:

    Kedvelik 1 személy

  3. Visszajelzés: Az óceán unokája | SUNYIVERZUM

  4. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s