Küzdelmek Tibullusszal (Ebhőnynek nyári sütésében)

1 Alma-Tadema Tibullus Deliánál 1866

Alma-Tadema (1836 – 1912): Tibullus Deliánál (1866)

James Grainger (1721? – 1766) skót orvos, fordító és költő klasszikus fordításai 1759-ben jelentek meg[1], majd számos kiadást megértek, némelyek az 1822-ben kiadott száz kötetes (!) brit vers- és fordításgyűjteménybe is bekerültek.

3 brpoetEz utóbbi 93. kötete (és a későbbi antológiák is), mely Tibullus (Kr.e. 54? – Kr.e. 19) elégiáinak fordításait (is) tartalmazza.[2] Tibullus első elégiakötetének negyedik verséhez Grainger szükségesnek látja odatenni: az eredeti szöveget is megértők nem fognak csodálkozni rajta, hogy bizonyos okokból kénytelen volt kihagyásokat, átfogalmazásokat eszközölni, hiszen lám, a kegyes Antonio Possevino (1534 – 1611) is az éghez fohászkodott, mindahányszor kísértésbe esett, hogy Propertiushoz nyúljon. 2 PossevinoAntonio Possevino jezsuita teológus számos missziót teljesített Közép-Európában és ortodox területen is. Moszkvai, erdélyi élményeiről külön könyvekben is beszámolt.[3] Báthory István fejedelem (1533 – 1586) bizalmasa is volt. A jezsuita rend generálisa, Claudius Aquaviva (1543 – 1615)[4] őt küldte Kolozsvárba könyvekkel azok után, hogy a fejedelem a szegényes állomány feldúsításához kért tőle segítséget a katolicizmust fenyegető nehéz időkben.[5] Ám hogy mi volt a teológus véleménye a nem szentesített könyvekről, köztük az antik szerzők műveiről, csattanósan derül ki tulajdon 1593-as kalauzából, a Tractatio de poësi & pictura ethnica, humana & fabulosa collata cum vera, honesta, & sacrából (Értekezés a népi, világi költészetről, festészetről és mesékről, igaz becsülettel és hittel összeállítva). Ennek XXIII. fejezete a De Virgilio, ubi & de recto eius usu (Vergiliusról, hol és miképp használjuk helyesen). Itt tisztán gyakorlati alapon megállapítja az általa legnagyobb pogány költőként aposztrofált Vergiliusról (Kr.e. 70 – Kr.e. 19), hogy műveit könnyebb megtisztítani az obszcén és vallásellenes tartalmaktól, mint Ovidiust (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?), Catullust (Kr.e. 84? – 54), Propertiust (Kr.e. 47? – Kr.e. 14?) és Tibullust. Azaz, ha azt mérlegeljük, mit adhatunk az ifjúság kezébe, ez utóbbi nagyságoktól minél kevesebbet, annál jobban tesszük.[6]
A nagy jezsuita ellenreformátor, egyben a humanistákéhoz mérhető tudású mester világos állásfoglalása után a rá hivatkozó, szintén nagy tudású Grainger óvatosságán nem lepődünk meg. Mindenek előtt nézzük Tibullus I. elégiakötete negyedik elégiájának első tíz sorát eredetiben:

‘Sic umbrosa tibi contingant tecta, Priape,
Ne capiti soles, ne noceantque nives:
Quae tua formosos cepit sollertia? certe
Non tibi barba nitet, non tibi culta coma est,
Nudus et hibernae producis frigora brumae,
Nudus et aestivi tempora sicca Canis.’
Sic ego; tum Bacchi respondit rustica proles
Armatus curva sic mihi falce deus:

‘O fuge te tenerae puerorum credere turbae,
Nam causam iusti semper amoris habent.’ [7]

Ez Graingernél így hangzik:

So round my god may shady coverings bend,
No sun-beams scorch thy face, no snows offend!
Whence are the fair so proud to win thy heart,
Yet rude thy beard, and guiltless thou of art?
Naked thou stand’st, expos’d to wintry snows!
Naked thou stand’st when burning Sirius glows!
Thus I – and thus the garden-power replied,
A crooked sickle glittering by his side.

Take no repulse – at first what though they fly!
O’ercome at last, reluctance will comply.

Úgy keríts, istenem, árnyas hajlékot magadnak,
Hogy napsugár ne szúrja orcád, ne legyen kitéve hónak!
Honnan, hogy a tiszták oly büszkék elnyerni szíved,
Míg szakállad durva, és finomság elkerülne,
Mezítlen állsz, télnek havában,
Mezítlen állsz, kánikulában,
Így én – és a kert-isten így felelt,
Csillogó kaszája mellett:

Ne vedd első viszolygásukat sértésnek,
Végül ellenállásuk felenged.

Vagyis a költő és Priapus párbeszédének kezdetét halljuk. Priapusról, tiszteletéről, testi adottságairól már megemlékeztünk. Tibullus Delia (eredeti nevén: Plania) iránt érzett szerelmének minden fázisát elénk tárta[8] (vágyakozás, féltékenység, beteljesülés, csömör, „más utak”, viharos békülési kísérletek). A vers a „más utak” szakaszába tartozik. Grainger fordításának ez a részlete nem említi Priapus nevét, de ebből nem vonhatunk le értelmes következtetést, hiszen például kiírja, a párbeszédnek éppen melyik szereplője beszél. Abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy több korai magyar fordítás is rendelkezésünkre áll, mely egyrészt nem aggat rímeket az eredetileg rímtelen időmértékekre (az időmérték hű tükrözése az angol nyelvben jószerint lehetetlen), másrészt több-kevesebb pontossággal követi Tibullus gondolatait, így azokat figyelve a latinban kevésbé járatosak is észrevehetik Grainger „lekerekítéseit”.

4 szolgabira

Arad vármegye szolgabírája, Peretsenyi Nagy László (1771 – 1827) 1817-ben pontos és szép Tibullus- elégiafordításokat készített, melyeket 1818-ban adtak ki Álbius Tibullus versei. Edgyik lapon deákul; a másikon magyarúl, tulajdon láb-mértékjei szerint eredetiségéhez képpestt címmel. Ebben az alagya kezdő tíz sora így hangzik:

5 alagyaAz idézett utolsó két sor meglehetősen eltér Grainger illúziójától, a fiatalság zsenge tsoportyát emlegeti, az amúgy is görög epigonnak gúnyolt Tibullus új akvizíciós terepét. A kasza is kezd a helyére kerülni.[9]

6 Egyed

De menjünk tovább, figyeljük meg Antonio Possevino kései pályatársának, Egyed Antal (1779 – 1862) pécsi egyházmegyei katolikus papnak a még egyértelműbb sorait, melyek 1845-ben jelentek meg Albius Tibullus elegiái, négy könyvben címmel. A fordítás elé zamatos összefoglalót is illeszt:

7 Priape

Az „Ujjai közt tartván görbe kaszája nyelét” már sejteti, miféle kaszára is céloz Tibullus. „A’ csevegő gyerekeknek víg seregétől” futni int az isten, hiszen azokban a költő okot lelne a… szerelemre…[10]
A különféle kedves fordítási ötletekben (mint itt, Egyed Antalnál a „ragyját” a „ragyogását” helyett) bővelkedő – mindhárom – változatból legtanulságosabb Tibullus tömör tempora sicca Canisának (a kutya száraz évszakának) fordítását kiemelnünk. A jó csillagász Grainger „az égő Szíriusz ragyogásáról” ír, azaz a nyár beköszöntét jelző Szíriusz feljövetelére utal a Nagy Kutya csillagképben. Peretsenyi Nagy László megoldása, az „Ebhőnynek nyári sütése” felülmúlhatatlan, amit Egyed Antal – stílszerűen szólva: száraz – ötlete, „a’ nyárnak hő levegője” meg sem közelít.


[1] Grainger fordításai

[2] 93 / 100

[3] http://lexikon.katolikus.hu/P/Possevino.html

[4] Claudius Aquaviva

[5] http://mek.oszk.hu/03100/03177/html/farkas11.htm

[6] Antonio Possevino gyakorlati álláspontja

[7] http://www.thelatinlibrary.com/tibullus1.html#4

[8] http://www.literatura.hu/irok/okor/tibullus.htm

[9] Peretsenyi Nagy László fordítása

[10] Egyed Antal fordítása

Advertisements

2 responses to “Küzdelmek Tibullusszal (Ebhőnynek nyári sütésében)

  1. Fantasztikus mélyfúrás.

    Kedvelés

  2. 🙂 Sajnos mai napság a nagy római költők „kultusza” romokban hever, miközben két évszázada még élt és virult. Pedig rengeteg tanulsággal (is) szolgálnának a műveik.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s