Xerxes leszek, fát nevelek

1 DendrRecitativo
Frondi tenere e belle,
del mio platano amato,
per voi risplenda il Fato.
Tuoni, lampi e procelle
non v’oltraggino mai la cara pace
nè giunga a profanarvi mostro rapace.
Arioso
Ombra mai fù di vegetabile
cara ed amabile soave più.[1]

Recitativo
Gyönge és gyönyörű leveleidre,
én szeretett platánom,
áradjon a szerencse.
Mennydörgés, villám és viharok
meg ne zavarják édes békéd,
szentségedet dúló szelek ne háborgassák.
Arioso
Nem élt még növény,
melynek árnyán kedvesebb, nyájasabb,
édesebb lett volna nekem.

Händel (1685 – 1759): Xerxes HWV40, I/1

Händel párezer áriájából ezt az egyet mindenki ismeri, akit 12-14. életéve az iskolapadban ért, ha az „igazi” áriák közé a legalább annyira igazi ariosókat is besoroljuk. A dallamot Largóként aposztrofálják az oktatási rendszer bizonyos szintjein, valójában (és helyesen előadva) Larghetto, azaz nélkülözi a múlt századi barokk-felfogás patetikus nyújtását.
Nicolò Minato (1627? – 1698) Xerse című szövegkönyvére Cavalli (1602 – 1676) írt először nagy sikerű operát Velencében 1654-ben.

A szövegkönyvet negyven évvel később Silvio Stampiglia (1664 – 1725) átdolgozott Rómában Bononcini (1670 – 1747) első operája számára. Szövegkönyvek felújítása nem volt ritka a barokk korban, de több emberöltőt kiszolgáló szövegre alig van példa. Még a kisebb időszakokat átívelő átdolgozások is gondot fordítottak az eredeti változatok tréfás részleteinek alapos megnyirbálására, két okból is. Egyrészt megváltozott az ízlés, és a „komoly operákban”, opera seriákban a közönség rossz néven vette a komolytalanságot. Másrészt az operaszínpadi humor szélsebesen elavul. A kora barokk humoros betéteket ma már inkább megértő türelemmel fogadjuk, mint lelkes kacajjal. A Xerxes szövegkönyve azonban többé-kevésbé átvészelte ezeket a máskor szokásos és természetes vágásokat. Ennek megfelelően Händel Xerxesének gyakori besorolása „vígopera”, bár műfajilag ez éppúgy túlzás. Mint Harold Powers (1928 – 2007) finoman rámutat, egy kicsit többről is szó van, mint a szövegkönyv átvételéről. (Händel operájának szövegkönyvírója, azaz az átdolgozó ismeretlen.) Bononcini operájának számos részlete jelenik meg Händel művében, maga a nyitó arioso is:

Ám ha valahol érvényes Händel cinikusnak tűnő magyarázata a „kölcsönzéseire” („jobb kezekben lesz az nálam”), itt okvetlenül. A finom tollú, de a jelentős barokk operaszerzők mellett kicsit erőtlen komponistává érő Bononcini első operája ugyan magán hordozza a későbbi nagy művek derűjét, mégis tipikus szárnypróbálgatás, amelyre ráfér egy kis vérátömlesztés.[2] Ám a továbbiakban nem a Kr.e. 480-ban játszódó egész művel (és keserves fogadtatásával) foglalkozunk, hanem, kis kitérőkkel, a címszereplő általunk is hallható rejtelmes betegségével. Már ha igazak a találgatások.

Mindenekelőtt röviden tisztázzuk, miért is hívjuk „platánnak” a platánt. A messzi indoeurópai pelh-, „lapos” gyökre vezet vissza a nyomozás, melyből az ógörög πλατύς, platys származik (és többek között az azonos jelentésű szanszkrit पृथु, prthu, továbbá az angol flat).[3] A kisázsiai eredetű platán görög neve, a πλάτανος, platanos a széles, „lapos” leveleire utal.[4] De például a kacsacsőrű emlős angol neve, a platypus a lába (πους, pus) laposságára utal.[5]

2 Xerxes

I. Khsajarsa (Kr.e.518 – 465), azaz Xerxes a síremlékén Naqshe Rustamban

Se Minato, se Stampiglia, se Händel Xerxesének ismeretlen szövegírója nem tévedett nagyot az opera nyitójelenetével. Az ott történtek valóságos eseményen nyugszanak, amennyiben hihetünk Herodotos (Kr.e. 484? – 425) beszámolójának I. Khsajarsáról, azaz Xerxesről:

Ὡς δὲ ἐκ τῆς Φρυγίης ἐσέβαλε ἐς τὴν Λυδίην, σχιζομένης τῆς ὁδοῦ καὶ τῆς μὲν ἐς ἀριστερὴν ἐπὶ Καρίης φερούσης, τῆς δὲ ἐς δεξιὴν ἐς Σάρδις, τῇ καὶ πορευομένῳ διαβῆναι τὸν Μαίανδρον ποταμὸν πᾶσα ἀνάγκη γίνεται καὶ ἰέναι παρὰ Καλλάτηβον πόλιν, ἐν τῇ ἄνδρες δημιοργοὶ μέλι ἐκ μυρίκης τε καὶ πυροῦ ποιεῦσι, ταύτην ἰὼν ὁ Ξέρξης τὴν ὁδὸν εὗρε πλατάνιστον, τὴν κάλλεος εἵνεκα δωρησάμενος κόσμῳ χρυσέῳ καὶ μελεδωνῷ ἀθανάτῳ ἀνδρὶ ἐπιτρέψας δευτέρῃ ἡμέρῃ ἀπίκετο ἐς τῶν Λυδῶν τὸ ἄστυ.[6]
Os de ek Frygies esebale es ten Lydien, skhizomenes tes odu kai tes men es aristeren epi Karies feruses tes de es dexien es Sardis, te kai poreuomeno diabenai ton Maiandron potamon pada ananke ginetai kai ienai para Kallatebon polin, en te andres demiorgoi meli ek myrikes te kai pyru poieusi tauten ion o Xerxes ten odon eure plataniston, ten kalleos eineka doresamenos kosmo khryseo kai meledono athanato andri epitrepsas deutere emere apiketo es ton Lydon to asty.

Herodotos: Történelem. Xerxes / Pythios

Ahogy Phrígiából átérkezett a sereg Lídiába, itt az út kétfelé vált: az egyik ment balra Kária felé, a másik meg jobbra Szardeiszbe; ha ezen az utóbbin megy az ember, akkor átkel a Maiandrosz folyón és útba ejti Kallatébosz városát, ahol a szirupot főzik hozzáértő mesteremberek tamariszkuszból és búzából. Ezen az úton ment Xerxész is, és talált itt egy gyönyörű platánfát, amelyet szépségéért arannyal díszített föl és őrt állított melléje. Másodnapra aztán megérkezett Lídia fővárosába.

Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása[7]

3 sarigol

Sarıgöl (egykor a szomszédságában állt Kallatébosz, annak környékén Xerxes platánja)

A leírásban semmi olyat nem látunk, ami arra a gyanúra indítana bennünket, hogy Herodotos hamisított volna. Ám Xerxes tiszteletét az útja során megpillantott impozáns platán iránt későbbi korok egyértelműen nemi eltévelyedésnek tudták be. Erre maga a szövegkönyv is céloz, bár inkább incselkedően, mint vádlón: alig énekli el Xerxes az ariosót, egy kerti lakban felcsendül Romilda dala. Romilda Xerxes fivérének, Arsamenesnek a kedvese. A dal Xerxest csipkedi amiatt, hogy egy fát szeret, pedig attól lombsusogáson túl mást aligha remélhet.

Az operában többször nem fordul elő a fa, és Xerxes fellángolása Romilda iránt arról győz meg bennünket, itt (az operában) szó sincs nemi eltévelyedésről. Ám Herodotos nyomán lábra kapott a képzet, hogy az elpuhult Xerxest efféle nyavalya gyötörte. Claudius Aelianus (170? – 235?) különféle eltévelyedések között említi meg Xerxes sajátságos vonzalmát:

A híres király, Xerxes nevetségessé tette magát, ha igaz, hogy jogot formált tengerre és szárazföldre, megvetette az isteni művészetet, új utakat építtetett, hajmeresztő tengeri utazásokat tett, és mégis odaadóan szeretett egy platánfát. Lydiában, mint mondják, meglátott egy hatalmas példányt, mire aznapra megállt anélkül, hogy bármit magához vett volna. A fa körül alakította ki a pusztában a táborhelyét, és a fát drága ékesítésekkel díszítette, az ágaknak nyakláncokkal és karperecekkel hódolva. Gondozót rendelt a fa mellé, hogy az őrködjön a fa biztonságán, akárha egy szeretett nő lenne. Mi haszna származott ebből a fának? Az ékei, melyekre szert tett, teljességgel alkalmatlanok voltak rá, hogy hasznára legyenek, ott csüngtek rajta anélkül, hogy bármilyen célt szolgáltak volna, anélkül, hogy hozzájárultak volna szépségéhez, hiszen egy fa szépségét pompás ágai, dús lombja, vastag törzse, mélyre nyúló gyökérzete, hajladozása a szélben, szerteterülő árnyéka, az évszakoknak megfelelő változása adja, melyet öntözőcsatornák és esők vize éltet. Xerxes palástjai, barbár aranya és minden egyéb felajánlása sem tett nemesebbé akár egy platánt, akár bármely más fát.

Claudius Aelianus puritán erkölcsi viszolygásában van valami gyermekded didaxis. Ha Xerxest tényleg lelki kényszer irányította a platánhoz, azt efféle megbélyegzéssel természetesen sem gyógykezelni, sem pusztán megérteni nem lehet. A gondolat azonban, hogy Xerxes nemileg eltévelyedett, mindamellett „megült” a civilizált utókorban. A nagy angol barokk költő, John Donne (1572 – 1631) például így ír:

…Xerxes’s strange Lydian Love, the Platane Tree
Was lov’d for Age, none beeing so lardge as She.
Or else because, beeing yonge, Nature did blesse
Her Youth with Ages Glory, Barrenness…

Elegy 9. The Autumnal[8]

…Xerxes furcsa líd szerelmét, a platánfát
Életkoráért szerették, hiszen túlnőtt mindenki mást,
Avagy talán, fiatal ha lett is volna,
A természet ifjúságát kopársággal koronázta…

IX. Elégia. Őszike

Az utóbbi évtizedekben a fák iránti szerelmi vágy, a dendrofília (vagy arbofília) sok pszichológus érdeklődését felkeltette. A vonzalom nemi aktusig is elmehet, vagy ahogy Raymond Corsini (1914 – 2008) tartja, fallikus jelkép iránti tiszteletig. Anil Aggrawal a fétis forrását a régi korok termékenységi fakultuszaiban találja meg (melyekkel, különösen a tölgy és a hárs tiszteletével, magunk is többször foglalkoztunk). Galdino Pranzarone ugyanakkor nem tartja parafíl jelenségnek, vagyis olyannak, amely szokatlan nemi vonzalomról árulkodna valamely tárgy, jelenség, esemény iránt.[9]
Csakhogy maga Xerxes „régi korban” élt, abban az értelemben, hogy akkor még nem volt szokatlan a fák mint a termékenység jelképeinek, a természet erejének megjelenítőinek, a megújulás hírvivőinek kultikus tisztelete. A legbiztonságosabb az, ha Pierre Briant-nal (és másokkal) úgy ítéljük, Xerxes viselkedése mögött az ősi fakultusz továbbélését kell keresnünk, de nem a továbbélésnek a szexualitásig menő átalakulását.[10]

4 Kos

Hippokrates (Kr.e. 460? – 370?) platánja Kos szigetén. A kegyes történet szerint ennek árnyékában tanított


[1] http://www.haendel.it/composizioni/libretti/pdf/serse.pdf

[2] Winton Basil Dean

[3] a platán etimológiájához

[4] plane

[5] platypus

[6] Xerxes és a platánfa

[7] http://mek.oszk.hu/00400/00466/00466.htm#5

[8] John Donne IX. Elégiája

[9] dendrofília

[10] inkább fakultusz

Advertisements

7 responses to “Xerxes leszek, fát nevelek

  1. Jól látom, hogy a nyitó képen az igen csinos lány nem egy platánt, hanem egy fenyőt ölelget? (A kérge alapján.)

    Kedvelik 1 személy

  2. Jól látom, hogy ugyanebből az indoeurópai pelh- gyökből jön pl. a plató (plateau) szavunk is, mint nyilván sok egyéb más, a lapossággal kapcsolatos szó?

    Kedvelik 1 személy

  3. Tünődöm, ez az arbophilia vagy dendrophilia vajon kapcsolódik-e valami módon az ősi pogány germán szokáshoz, a májusfa, mint termékenységi szimbólum körtánccal való ünnepléséhez? Itt azután bejönnek a nyári napfordulóhoz kapcsolódó ősi szokások, a Walpurgis- és Szentiván-éj, a boszorkányszombat a Broken csúcsán, stb, stb.

    Kedvelik 2 ember

  4. “Mi haszna származott ebből a fának? ” Ugyanannyi, mint egy nőnek.

    Kedvelik 2 ember

  5. Tisztelt D., kérge alapján tényleg nem platán, és szerintem helytálló a sejtésed, hogy fenyő, viszont a hölgy sem Xerxes (bár gyakran alakítja nő), így az ellentmondás enyhülni látszik.
    A plateau közvetlenül az angol plate-ből jön, az viszont az ógörögből, így tehát ugyanabból az indoeurópi pelh- gyökből.
    https://en.wiktionary.org/wiki/plate#English
    A fakultuszba eddig is bele-belecsíptünk, az ember korai történetében hatalmas szerepet játszott, ezt a példáidból is sejthetjük.

    Kedvelik 1 személy

  6. Visszajelzés: A nagyúr újabb eltévelyedése | SUNYIVERZUM

  7. Scott Joplin (1867? – 1917) operájának, az 1911-ben írt Treemonishának a szerző által írt szövegkönyvében a címszereplő nevelőanyja ezt mondja:

    MONISHA
    When you were a little child of years only three,
    You were the most contented while playing near that tree.
    Monisha first I named you,
    The honor was for me.
    Treemonisha next I named you,
    Because you loved that tree.

    Hároméves lánykáról lévén szó a dendrofília mégis kizárható.
    http://www.pegopera.org/operas/treemonisha/lib_a4.pdf

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s