A méreg históriája, szövevényekkel

1 Medea

Sandys (1829 – 1904): Medea (1866-8)

Méreg” szavunk eredete homályba vész. Az egyik elmélet szerint alán őse lehetett, mely tükröződhet az oszét marg, „méreg” és az újperzsa مرگ, marg, „halál” szavakban, ám a hangrendi váltás túl ritka a nyelvfejlődésben ahhoz, hogy ezt biztos alapnak lehetne tekinteni. A másik elmélet szerint ősi finnugor hatásról van szó, a myrkky például finnül: „méreg”.[1] A szó egyes idegen változatainak történeteit nagyobb biztonsággal tárták fel, érdemes egy rövid pillantást vetni rájuk.

Az indoeurópai ghabh- gyökből egyaránt levezetnek „adni” és „kapni” értelmű szavakat is. Innen ered például az óskandináv (és ebből a mai angol) gift, az előgermán giftiz, melyből az ószász gift és ófríz jefte is származik, azaz az „ajándék”. A bibliai „nyelvek adománya” lerövidült „adománnyá”, „adottsággá” „tehetség” értelemben; az angol gift tehát „tehetséget” is jelent, a gifted „tehetséges”.[2] Az „ajándék lónak ne nézd a fogát” nem biblikus mondás, de már előfordul Szent Jeromos (347? – 420?) kommentárjaiban, amelyeket Szent Pál apostol (5? – 67) Efezusiaknak írt leveléhez írt, Noli equi dentes inspicere donati alakban.[3]

2 Heywood

John Heywood (1497? – 1580?)

Ez itt és most annyiban érdekes a számunkra, hogy a mondás felbukkan John Heywood 1546-ban kiadott szólásgyűjteményében[4], melyet különféle írásmódokban idéznek, például: No man ought to looke a geuen hors in the mouth. Az „ajándék ló” angolul ma gift horse, akkor még geuen (given) hors, „adott ló”. Feltételezik, hogy a mai alak költői kényszer szülötte.

valaszto

3 Samuel Butler

Samuel Butler (1612 – 1680)

Samuel Butler 1663-as Hudibrasának feszes jambikus tetrameteréhez rövid alakra volt szükség: To look a Gift-horse in the mouth. De ez már egy másik fejlődési vonalhoz vezet át bennünket.


A színtisztán „ad” jelentésű, a ghabh-tól alakilag teljesen eltérő indoerurópai do- gyök is elindult a maga útján. Ez azonban értelmileg találkozik az előzővel. Ez a gyök áll többek között a szanszkrit ददाति, dadati, „ad”, ószláv közvetítéssel az orosz дать, „adni”, a görög διδόναι, didonai, „adni”, „felajánlani” és a latin donum, „ajándék” mögött is. Ebből ered a „dátum” szó: az irat alján rögzített időpont, amikor azt feltehetőleg átadták a hírvivőnek, vagy egyszerűen csak átadták, kiadták a kezükből. A görög szóból alakult a δώσις, dosis és a latin alak, a dosis is mint gyógyszeradag. Maga az „adag” magyar szó is az „ad” származéka a nyelvújítás korából.[5] Ebben az értelemben használja a szót már Hippokrates (Kr.e. 460? – 370?) és Klaudios Galenos (129 – 201?) is.[6] Mint „beadott szer” kapcsolódik össze a méreg fogalmában a két szál, ha a nyelvi eredet világos módon az előbbi indoeurópai vonalhoz is kapcsolja a német Gift, holland, dán, svéd gift, „méreg” szavakat.


Valószínűleg az indoeurópai leub(h)-, „hámozni” gyök áll az albán labë, „kéreg”, a lett luobas, „hámozni” és más nyelvek ebbe a fogalmi körbe tartozó szavai mögött. Ez fogalmilag elvezet az előgermán laubaz, „levél” szóig, mely forrása többek közt az ószász lof, óskandináv laub, ófríz laf, német Laub, „levél”, „lomb” és így az angol leaf, „levél” jelentésű szavaknak. Korábban már érintettük, ebből hogy származik az angol lodge, „kunyhó”, az olasz eredetű „loggia” és a „logisztika”. Kolostorok lombsátorral fedett útjaiból származik az előcsarnokként, majd az inkább ott, mint magukban a hivatalos helységekben találkozó érdekcsoportokként híressé vált lobby.[7] Ugyanakkor a „hámozni” indoeurópai gyöke[8] még különösebb irányokba is elágazott. Egyrészt innen ered a görög, majd a későlatin λέπρα, lepra a bőr foszladozása, hámlása alapján, de mint „pihe”, zsenge” a latin lepidus „élvezetes”, sőt „élveteg” jelentést kapott. De erre az indoeurópai gyökre vezet vissza az óangol læfer, „rozsda” és a litván lepus, „nőies” is. A leszármazottak között van az óskandináv lyf, „gyógynövény”és az óangol lybb, „varázslat”, „méreg” is.[9] Ugyanez az eredete a latin libatiónak, „italáldozatnak” (a „hámozni” mint „keveset elvenni” fogalmi átvitelével), mely az ital kis kilöttyintését jelenti, amivel különféle isteneket tisztelünk meg.[10] A szokást számos nép átvette, sőt őrzi a mai napig. Wagner (1813 – 1883) Istenek alkonya (WWV86D, 1848-1874) című zenedrámája III. felvonása 2. színében az italkeveréskor kilöttyent részt Szigfrid Erda földanyának ajánlja. (Más kérdés, hogy az ital a darabban Szigfrid lelki mérgezését szolgálja.)

Nun floss gemischt es über:
der Mutter Erde lass das ein Labsal sein!
[11]

Elkeverve túlárad,
Legyen Erda anyáé frissítőül!

Az indoeurópai spend-, „rituálét tartani”, „felajánlást tenni” gyökből származik a görög σπονδή, sponde, ami egy bizonyos felajánlás: a libáció.[12] Az ott énekelt hálaadó dal a σπονδεῖος, spondeios, latinosan spondeus, ami az ismert versláb nyelvi eredete.[13]


Az óangolban még egy szót használtak a „méregre”, az atort. Az előgermán aitra- gyök „elmérgesedett fekélyt” jelentett, melyből olyan szavak fakadnak mint az óskandináv eitr, ófelnémet eitar mint „méreg”, az ófelnémet eiz, „tályog” és a mai német Eiter, „genny” szava. Az előgermán eredetre vezethető vissza az ator is. Ebből viszonylag természetes úton származott a szintén óangol atorcræft, „a méregkeverés mestersége”. Az attercop azonban „pókot” jelent, az óangol attorcoppe alapján, mely az ator, „méreg” és a copp, „tetőpont”, „fej” összetétele alapján „mérgező fejű”. Külön érdekesség, hogy az óangol copp az indoeurópai gu-, „görbülni” gyök leszármazottja, az előgermán kuppaz, „boltív”, „fej” közbevetéssel – azaz az ív a magasba került, innen a fejre asszociáltak.[14] Ilyenképpen nincs nyelvi kapcsolatban a latin caput, „fej”, „fejezet” szóval, mely az indoeurópai kauput-, „fej” értelmű gyökből származik[15], se – amint már láttuk – a szintén külön utakat járó angol cop, „rendőrkopó” és a magyar „kopó” szavakkal. A coppra rövidült alak maga is „pók” jelentést vett fel, amint ezt az angol cobweb, „pókháló” szó is tükrözi. Az attercop aztán „csavargó” értelmet is felvett az angolban[16], ami ebben a jelentésében került át a hollandba, ahol is etterkop.[17]


Ám hiába büszkélkedhetnek a germán nyelvek ilyen gazdag múlttal, ami a „méreg” szavaikat illeti. Az angolban a poison diadalmasan legyőzte a többi nyelvi alakzatot. Az indoeurópai peh-, „inni” gyök messzire elkalandozott. Elég, ha csak az ószláv közvetítéssel kapott orosz пить-et idézzük emlékezetünkbe. De ezt találják az azonos jelentésű szanszkrit पिबति‎, pibati, a görög πίνω, pino és a latin poto, „iszom” szavakban is.[18] Innen ered a latin potio, „ital”, mely már Cicerónál (Kr.e. 106 – 43) is felmerül mint „különleges rendeltetésű”, például mérgező ital.[19] A XII. századi ófrancia poison, puison alakokon keresztül érkezett Angliába, ahol mint poison a XIV. századtól egyértelműen „mérgező italt”, majd „mérget” jelent.[20]


[1] Etimológiai szótár

[2] gift

[3] Ajándék lónak ne nézd a fogát

[4] John Heywood szólásgyűjteménye

[5] https://en.wiktionary.org/wiki/adag

[6] Hippokrates, Klaudios Galenos és a dózis

[7] lobby

[8] lepra

[9] leper

[10] https://en.wiktionary.org/wiki/libation

[11] Istenek alkonya – szövegkönyv

[12] σπονδή

[13] https://en.wiktionary.org/wiki/spondee

[14] https://en.wiktionary.org/wiki/cop

[15] https://en.wiktionary.org/wiki/caput

[16] http://www.worldwidewords.org/weirdwords/ww-att1.htm

[17] https://en.wiktionary.org/wiki/attercop

[18] https://en.wiktionary.org/wiki/poto#Latin

[19] Cicero és a potio

[20] poison

Reklámok

One response to “A méreg históriája, szövevényekkel

  1. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s