Händel első lépései Londonban

1 London 1710

London, 1710

Händel (1685 – 1759) londoni bemutatkozásának politikai hátteréről már beszámoltunk; ezt értelemszerűen ki kell egészítenünk a korai londoni zeneszerzői termés hozzávetőleges bemutatásával, annak a rövid korszaknak az ismertetésével, mely a fiatal Händel egyik legkiemelkedőbb csúcsteljesítménye, az 1711. február 24-én bemutatott, nagy sikerű Rinaldo (HWV7a) első változatát előzi meg.[1] Az első londoni út mintegy nyolc hónapig, 1710 őszétől legalább 1711 júniusáig tartott.[2] A Londonban legnagyobb valószínűséggel először bemutatott Händel-darab az Alchemist (Alkímista, HWV43) kísérőzenéje volt.

A színpadi mű, amint erről már megemlékeztünk, Ben Jonson (1572 – 1637) darabja, melyet száz évvel a zenés felújítás előtt mutattak be. Coleridge (1772 – 1834) úgy tartotta, az Alkímista minden idők három legjobban felépített cselekményű színdarabja közé tartozik.[3] A felújításra 1710 január 14-én került sor.[4] A huszonötödik évét még be sem töltött szerző számára, gondolhatnánk tehát a színpadi mű megbecsültsége és az alkalom alapján, nagy megtiszteltetés volt a megbízatás. Nagyot tévednénk. Nemhogy nem tüntették fel Händel nevét a címlapon, de helyette egy nevén nem nevezett „olasz mestert” (an Italian master) jelölnek meg. Ebben kétségtelenül van bizonyos ördögi észszerűség: a kísérőzene ugyanis nem más, mint Händel 1707 végén Velencében bemutatott operája, a Rodrigo (HWV5) táncokkal kiegészített nyitánya nyolc számra felosztva, de az első és a második közé egy ismeretlen szerző Prelude-ját illesztve. Az egyes tételekbe itt hallgathatunk bele külön-külön.[5] Az így kialakult mű minőségében nem fogható a hat évvel későbbi Vízizenéhez (HWV348-350), mégis tanulságosan mutatja, mennyire fontos volt Händel alkotómunkájában a színpad, mely érettebb szimfonikus műveihez is mintegy „ugródeszkául” szolgált. Nem tudni, a szervezők milyen úton jutottak hozzá a kottákhoz. A zenét Händel későbbi kiadója, John Walsh (1665? – 1736) még az év júliusában, tehát még mindig Händel érkezése előtt, neve feltüntetése nélkül kiadta. Valószínűsítik, hogy az egész történetről maga Händel csak később szerzett tudomást. A Grove Zenei Lexikon Händel-címszava szerint 1790-ig kellett várni az első olyan kiadásig, mely a szerző nevét is feltünteti.

2 Heidegger

John James (Johann Jacob) Heidegger (1666 – 1749) halotti maszkja

A „szürkezónából” Händel hamar kiemelkedett. Mondhatni első útja a neves színpadi impresszárióhoz, a szintén német származású John James (Johann Jacob) Heideggerhez vezetett.[6] A Rinaldo bemutatóját így több olyan zenei esemény is megelőzte, melyben Händelnek fontos szerep jutott. 1710. december 6-án mutatták be Londonban Nicola Francesco Haym (1678 – 1729), Händel későbbi librettistája „szöveggondozásában” Alessandro Scarlatti (1660 – 1725) nagy népszerűségnek örvendő, Nápolyban 1694 januárjában bemutatott Il Pirro e Demetrio (Pyrros és Demetrios) című operáját, melybe betétként illesztették Händel 1709 végén Velencében bemutatott kasszasikerének, az Agrippinának (HWV6) egy altáriáját.

4 Francesca_Vanini-Boschi

Anton Maria Zanetti gróf (1679–1757): Francesca Vanini-Boschi († 1744)

A szólista ugyanaz a Francesca Vanini-Boschi volt, aki az operában is énekelte Otho (28 – 69), azaz Ottone szerepét, ám éppen e nélkül az ária nélkül. Az 1716-os következő felújításra Händel további három áriát komponált a Pirro e Demetrióba.[7] (Ezek egyikének szövegkezdete egybeesik az Agrippina egy ismert, dalszerű áriájáéval.) A darabra akkor már maga Alessandro Scarlatti sem ismert volna rá.

3 Pirro

Il Pirro e Demetrio – címlap

 

1711. február 6-án Anna királynő (1665 – 1714) szokásos évi születésnapi ódáját adták elő, melyet a hagyományokhoz hűen John Eccles (1668 – 1735) komponált. Maga Händel csak két évre rá jutott odáig, hogy erre a feladatra felkérjék, akkor írta a címéhez méltó Eternal source of light divine (Az isteni fény örök forrása, HWV74) kezdetű ódát, melyet azonban nem adtak elő. (Az ódát már korábban is idéztük.) Händel zenéje is hozzájárult az 1711-es előadás sikeréhez (itt már nevét is feltüntették a beszámolók: the famous Mr. Hendel, a híres Hendel úr), bár nem tudjuk, tételesen mely darabokkal.[8]

5 Granville

George Granville báró (1666 – 1735)

Ugyanakkor Thomas Coke (1674 – 1727) alkancellár, aki, úgy tartják, Händelt bemutatta a királynőnek 1711 februárjában, közbenjárt annak érdekében, hogy ez a zenei betét, tizennyolc nappal a Rinaldo premierje előtt, bekerüljön George Granville báró 1701-ben írt The Jew of Venice (A velencei zsidó) című darabja előadásán a II. felvonásába.[9] Ott bizonyára éppúgy megállta a helyét, mint a királynő születésnapi „buliján”. Händelt számos főrangú úr segítette eddig is és ez után is útján, de ilyen típusú közbenjárásokra a Rinaldo mindent elsöprő sikere után már nem volt szüksége. Bár jólesett neki.


[1] Rinaldo

[2] az első londoni út

[3] Alkímista

[4] centenáriumi előadás

[5] Alchemist – részletek

[6] Heidegger

[7] további betétáriák

[8] the famous Mr. Hendel

[9] Thomas Coke

Advertisements

3 responses to “Händel első lépései Londonban

  1. Ó, gyanakvóan ránéztem most a tag cloudra. Tetszik.

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: Tévhiteknek ellenálló méreg: az akonitin | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s