Avernus: alvilág, feltámadás és az albán nyelv

λίμνην τ᾽ Ἄορνον ἀμφιτορνωτὴν βρόχῳ
καὶ χεῦμα Κωκυτοῖο λαβρωθὲν σκότῳ
(…limnen t’Aornon amfitornoten brokho
kai kheuma Kokytoio labrothen skoto…)

…az Avernus-tó vizét hurokként fonja körbe
és gyors vizét Kokytos zúdítja bele…

a kalkhysi Lykofronos (Kr.e. III.sz.): Alexandra[1]

1 Wilson

Wilson (1714 – 1782): Az Avernus-tó (1765 körül)

Az ifjú Händel (1685 – 1759) itáliai körútja egyik apokaliptikus csúcsteljesítménye az 1708 húsvét vasárnapján bemutatott Feltámadási oratórium (La resurrezione, HWV47), második oratóriuma. Az ambiciózus librettót Carlo Sigismondo Capece (1652 – 1728), a hányattatott sorú, száműzetését éppen Rómában töltő Mária Kazimira Lujza (Marysieńka, 1641 – 1716) lengyel és litván fejedelmi ágyas, majd királyné udvari költője írta.[2]

2 pzzo ruspoli 1699

Róma, Palazzo Ruspoli (1699). Itt mutatták be 1708 húsvét vasárnapján a Feltámadási oratóriumot

Az előadás, sőt, előadássorozat anyagi fedezetét Francesco Maria Marescotti Ruspoli márki (1672 – 1731) teremtette meg, nem kímélve a költségeket. Az akkori mércével gigászi zenekarban huszonegy hegedű, négy brácsa, öt-öt cselló és nagybőgő, két trombita, négy oboa és egy harsona megszólalását tervezték, de ezt Händel még kiegészíttette egy fuvolával, két blockflötével, egy fagottal és egy viola da gambával, vélhetőleg úgy, hogy az arzenál bizonyos hangszerei közül többet is megszólaltatott egy-egy muzsikus. Ruspoli márki ezerötszáz példányban kinyomtatta a szövegkönyvet.[3] A darabban szereplő Angyal névrokona, Arcangelo Corelli (1653 – 1713) vezette első hegedűsként a zenekart. Mária Magdaléna szerepét a kor neves szopránjára, Margherita Durastantira (1685 – ?) bízták, de az éber XI. Kelemen (1649 –1721) azonnal tiltakozott. Pápai rendelete kategorikusan tiltotta nők fellépését. Így a bemutató után a szerepet különböző híres castratók énekelték.[4]

Mint oratorikus műveknél ez megszokott, a Resurrezionét gyakran kezdőszavairól emlegetik: Disserratevi, o porte d’Averno (Táruljanak ki az Avernus kapui). A lenyűgöző indításban szereplő Avernust vizsgáljuk meg közelebbről.

4 mappa

Az Avernus, olaszul lago d’Averno krátertó Campaniában, víztükrével két méterre a tengerszint alatt. Marcus Vipsanius Agrippa (Kr.e. 64? – Kr.e. 12) nagyszabású kultivációs tervet dolgozott ki a környéken. Kr.e. 37-ben kivágatta a környező erdőséget, és Portus Iulius néven tengeri kikötő-rendszerré tette a tavat: a Lucrinói-tó közbeiktatásával mintegy százötven méteres csatornát vágatott, mely kivezetett a tengerig, sőt, Cumae felé egy fél mérföldes közlekedő alagutat is kialakíttatott, ami a szó szoros értelmében úttörő munka volt. Alagútként egészen a második világháborús sérüléseiig használták.[5]

6 street_in_ancient_Cumae

Cumae

5 cuma averno

alagút az Avernus és Cumae között

Agrippát nagyravágyásában csak Nero (37 – 68) múlta felül, igaz, fáradozásai sikertelenek maradtak. Suetonius (69? – 130?) a Császáréletrajzaiban erről így ír:

Megkezdte ezenkívül egy fedett oszlopsorokkal körülzárt fürdőmedence építését Misenumtól az Avernus-tóig, hogy abba minden Baiae környékén található melegforrást bevezessenek. Megkezdtek továbbá egy csatornát az Avernus-tótól Ostiáig, hogy ha nem is a tengeren, de egy százhatvan római mérföldnyi útszakaszon mégis hajóval juthassanak el oda; a csatornát pedig oly szélesre tervezték, hogy ha szemközti irányból érkező ötsorevezős hajók találkoznak, kitérhessenek egymás elől. E munkálatok elvégzésére valamennyi foglyot Italiába vitette mindenünnen, és elrendelte, hogy még a súlyosan bűnözőket is csak kényszermunkára ítéljék.

Kis Ferencné (1916 – 1962) fordítása[6]

Nero terveiről id. Plinius (23 – 79) és Tacitus (56 – 117) is beszámol.[7] A kráter vulkanikus kigőzölgései ősidőktől megmozgatták a környező népek és költőik fantáziáját. Nemcsak a mottónkban idézett Lykofron emlegeti a tavat átvitt értelemben. A görög-római kultúrában a hely egyenesen az alvilág bejárataként jelenik meg. Vergilius (Kr.e. 70 – Kr.e. 19) számtalan példája közül Anchises intelmét felidézve fiához, Aeneashos:

…A lenti világban azonban,
Dís palotája ölén, az avernusi mélybe merülve,
Engem kell fellelned előbb, fiam…

Lakatos István (1927 – 2002) fordítása[8]

Hannibál (Kr.e. 247? – 183) Kr.e. 214-ben színleg „tiszteletet tenni” vonult fel az Avernushoz, valójában Puteoli környékének terepviszonyait akarta kifürkészni.[9]

Kyme (ma: Nemrut Limani, Törökország)

Kyme (ma: Nemrut Limani, Törökország)

Az anatóliai Kyme (tehát nem Cumae) szülötte, a nagy történetíró, Eforos (Kr.e. 400? – 330) azon a véleményen van Ἱστορίαι (Istoriai, Egyetemes történelem) című nagyszabású munkájában, hogy a tó környékének lakói azok a kimmerek[10], akiket már Homeros (Kr.e. VIII. sz.) is emleget:

S már a nap is lebukott, árnyékba borultak az utcák,
ekkor elért a hajónk is a mélyvizü Ókeanoszhoz.
Ott van a kimmeriosz nép városa, lakhelye, ködbe
és felhőbe takartan; a nap sose néz le reájuk,
és sohasem fénylik sugarával az égi magasból,
sem mikor útnakered, föllépve a csillagos égre,
sem mikor újra leszáll, és föld fele fordul az égről;
vészteli éj feszül egyre e gyarló földilakókra.

Odysseia XI. Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása

A kimmerek nomád életmódot folytattak a Kárpátok és a Kaukázus között a Kr.e. XII. és VIII. század között. Az indoeurópai nyelvek thrák-fríg ágába eső nyelvet beszélték, melynek a mai napig fennmaradt egyetlen képviselője az albán. Mitológiai hatásuk a görög mondavilágra jelentős.[11]
Strabon (Kr.e. 64? – Kr.u. 24?) a Földrajzi feljegyzések V. könyve 4. fejezetében részletesen leírja az Avernus vidékét. Az agrippai rendezés következtében ő már nem láthatta az övező sűrű, kísérteties erdőt, de egyetértően idézi Eforos meglátását a kimmerek és a hely kapcsolatáról. Ugyanakkor szavaiban bizonyos kétely tükröződik az Avernus szó ma elfogadott etimológiája iránt. A magyarázat szerint az ógörög Ἄορνος, Aornos, sőt, az azóta már kiveszett digammával, Ἄϝορνος, Avornos „madártalant” jelent, az ἀ-, a- fosztóképző, az ὄρνις, ornis „madarat” jelent. A tó vidékét a tóból kipezsgő vulkanikus széndioxid (az Encyclopædia Britannica szerint kénes kigőzölgések) tehette madártalanná.[12] Akár az óvatosabb Strabonnal, akár a merészebb etimológusokkal is tartsunk, be kell lássuk, hogy az alvilág kapujából hírvivő madarak fel-felröppenése nem lenne kívánatos az örök rend céljaihoz.

8 Averno

az Avernus


[1] Alexandra

[2] a Feltámadási oratórium szövegkönyve

[3] az előadás

[4] a pápai tilalom következménye

[5] https://www.britannica.com/place/Lake-of-Averno

[6] http://mek.oszk.hu/03200/03264/03264.htm#11

[7] Avernus

[8] http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.htm#23

[9] Hannibál tiszteletét teszi

[10] Eforos a kimmerekről és az Avernusról

[11] a kimmerek

[12] https://en.wiktionary.org/wiki/Avernus

Reklámok

One response to “Avernus: alvilág, feltámadás és az albán nyelv

  1. Visszajelzés: Ammóniák | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s