Az édes illat

A hárssal már foglalkoztunk; a bejegyzést rövid függelékkel is kiegészítettük; egyet nem tettünk: nem ígértük meg, hogy a hárs-fejezetet nem folytatjuk. Most, amikor a hársillat már szűk egy hete csak emlék és jövendölés, még egy kicsit visszatérünk hozzá.

Froriep (1833 – 1920): Rückert (1864)

A hárs nemzetközi szavai, köztük a német Linde feltehető alapja, mint említettük, az indoeurópai lent-o-, „hajlékony”.[1] A fogalom kellően „hajlékonynak” bizonyult a gyök egy másik irányú fejlődéséhez. Az ófelnémetben a VIII. századtól kimutatható a lindi mint „lágy”, „finom”[2], amely további szelídüléssel „édessé” vált. A fejlődést előmozdíthatta a „hárs-ág” is, a hárs édes illatával. A linde mint „lágy”, „édes” a beszélt német nyelvből nagyrészt kiszorult, de a költők nem tervezik a búcsút. Rückert (1788 – 1866) versében így kapcsolódik egybe a két vonal:

Ich atmet’ einen linden Duft!
Im Zimmer stand
Ein Zweig der Linde,
Ein Angebinde
Von lieber Hand.
Wie lieblich war der Lindenduft!

Wie lieblich ist der Lindenduft!
Das Lindenreis
Brachst du gelinde!
Ich atme leis
Im Duft der Linde
Der Liebe linden Duft.[3]

Ich atmet’ einen linden Duft (1832)[4]

Ismeretlen művész nyersfordításában:

Lágy illatot szippantottam.
A szobában egy
Hársfaág volt,
Egy drága kéz
Ajándéka
Mily kedves volt a hársfaillat!

Mily kedves most a hársfaillat!
A gallyat gyöngéden
Törted le!
Finoman beszippantom
A hársillatot,
A szerelem lágy illatát.[5]

(Lágy illatot szippantottam)

Engedtessék meg egy másik ismeretlen művész változatával is előhozakodnom, mely szemernyivel se jobb, csak jobban odafigyel a formai kötöttségekre:

Édes illatot éreztem.
Szobámban állt
Egy hársfa ága,
Ajándékba
Kedves kéz adta át.
Hogy szerettem a hársillatot!

Hogy szeretem a hársillatot!
A hárs ágát
Letörted könnyen,
Lágy illatát,
Mely a szerelem,
Lehelem vigyázva.

(Édes illatot éreztem)

Élcelődhetnénk rajta, hogy a német romantika utolsó utáni pillanataiban a költő és a hárs egy szobában találkoznak, de ez nehezen kikerülhető, ha a vers mondanivalóját nézzük. Müller (1794 – 1827) öt évvel korábban még legalább kiment a kertbe (a ház elé, a kúthoz). Úgy Müller mint Rückert nagy Schubert (1797 – 1828) – dalok ihletője. Wagner (1813 – 1883) a maga szent hársát egy erdő szélén találja meg (dramaturgiailag érthetően, de biológiailag kissé különös módon, hiszen ez a helyszín még a szabadban élő európai hársra sem nagyon jellemző). A nyelvi játékkal ugyanúgy él, mint Rückert:

2 madarka

A hárs, ágán az Erdei madárkával. Siegfried, II.felv. 3. jelenet

 

Linde Kühlung
Erkies’ ich unter der Linde!

Édes enyhet
Keresek a hárs alatt!

Siegfried (WWV86C, megzenésítve 1857 augusztusában), II/3

Az első hárs-történetet egy zenei idézettel fejeztük be:

Mahler (1860 – 1911) több Rückert-verset is megzenésített. Az 1901-2-ben írt öt dalos ciklus első darabját hallottuk, mely feltehetőleg elsőként készült is el.

4 Mahler1

A zongorakíséretes változat is 1901-ben készült.

5 Mahler2

A varázslatos hangulat megragadásához Mahler „csellel” él. Vonzalma Chopin (1810 – 1849) zenéjéhez, annak beható ismerete köztudott volt róla. Számos érdekes szál fűzi össze a zenei romantika két pólusán alkotó szerzőt. Mindenekelőtt természetesen a gyászindulók, de a számkivetettség tudata és az engesztelhetetlen perfekcionizmus is; zenéjük ismeretében nem meglepő különös rajongásuk Mozarthoz (1756 – 1791) sem.[6] Özvegye, Alma Maria Mahler-Werfel (1879 – 1964) megerősíti, hogy Mahler utolsó szavai „Mozart, Mozart” voltak.[7]

3 Chopin

Chopin betegen és kimerülve, de alkotói erejének teljében, 1844 nyarán komponálta Desz-dúr Bölcsődalát (Berceuse, op.57) szeretője, Dudevant bárónője, Amandine Aurore Lucile Dupin, írói nevén George Sand (1804 – 1876) Nohant-i birtokán. Eredetileg a Variációk nevet kívánta adni a műnek, később azonban jobban illőnek találta a Bölcsődal címet.[8]

Lengyelországban, a hárs különös tiszteletének hazájában számos emlékhársat ültetnek. Chopin-nek is több emlékhársa van, egyik a Żelazowa Wola-i szülőháza előtt.[9]
Vezető dallamát Mahler világosan, jól felismerhetően átemelte a Rückert-dal oboaszólamába egy olyan helyen, ahol a szólisztikus oboán, a halk (pp) hegedűkíséreten és magán az énekesen kívül a teljes zenekar hallgat. A dal D-dúr hangneme az elképzelhető legmesszebb áll a Berceuse-étől (a kisszekund harmóniailag a legtávolabbi, lévén ide „elkapaszkodni” tart legtovább a kvintkörön), de a két mondandó, a hárs és szerelem-illat és a bölcső öntudatlan emléke annál közelebb áll egymáshoz. A szerelmet és a gyermekkort már Kundry is mesterien kapcsolja össze Wagner Parsifaljában (WWV111, 1882).


[1] linden

[2] https://de.wiktionary.org/wiki/lind

[3] http://gutenberg.spiegel.de/buch/friedrich-r-5072/46

[4] Rückert 1832-es verse

[5] http://gruberova.com/Dalszoveg_forditas.pdf

[6] Chopin és Mahler

[7] Mahler utolsó szavai

[8] a Bölcsődal keletkezése

[9] http://feder.flog.pl/wpis/3109370/lipa-chopina

Advertisements

One response to “Az édes illat

  1. Visszajelzés: Kis tartalomjegyzék | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s