Conquassabit…

Iudicabit in nationibus, implebit ruinas: conquassabit capita in terra multorum.
Psalm109:6[1]

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
Zsolt110:6[2]

A Vulgata 109. zsoltára, kezdő szavairól Dixit Dominus (Monda az úr), a Károli-fordításban 110. A számozások elcsúszása annak tudható be, hogy a Vulgata a Septuaginta, azaz a görög bibliafordítás nyomán vette át a sorszámozást, és a Septuaginta bizonyos héber zsoltárokat egybevon.[3] Károli (1529? – 1591) a héber sorszámozást tartja meg.

A conquassabit, „összezúz” a quatio, „rázok”, „zaklatok” toldalékolt alakja, melyet az indoeurópai kweht-, „rázni” gyökből vezetnek le.[4]
A vecsernye a keresztény liturgiában a VI. századtól kezdődően a papi zsolozsma esti imádságának része, fokozatos bővülésekkel, fejlődéssel[5], melynek során az újabb korokban nagyszabású, elsősorban „nagy” Dávid-zsoltárokból és keresztény himnuszokból összeállított zenei műfajjá lépett elő, melyben – olykor rövid „segítségkérő” bevezetőt követően – a nyitó szám az impozáns Dixit Dominus. Öt barokk Dixit Dominusban vizsgáljuk meg röviden a conquassabit rettenetét.

Monteverdi (1567 – 1643) életművének kiemelkedő fontosságú darabja az 1610-ben komponált Boldogságos Szűz-vecsernye, mely külön megemlékezést kíván.  Ennek Dixit Dominusa a kései barokk művekhez képest – ha ilyen összehasonlításnak van értelme – rövid és visszafogott, de telve belső tűzzel; a conquassabit szenvedélyes és fájdalmas.


Vivaldinak (1678 – 1741) eddig három önálló Dixit Dominusát találták meg. Teljes vecsernyét is tervezett írni, de erre éppúgy nem került sor, mint teljes misére. Ha az eddig megtalált bőséges liturgikus egyházzenei termését nézzük – a „liturgikus” szóval a Juditha Triumphansszal (RV644, 1716) kerülöm az összehasonlítást –, a Dixit Dominusok hangszerelésükkel, énekes apparátusukkal ebben a termésben a legragyogóbbak, ami a hangzást illeti, de ez nem üres csillogás: általában vett zenei minőség dolgában is mesterművek. Rézfúvósok, fafúvósok mellett Vivaldi érzékletes kettős kórusokat alkalmaz. A due cori, „két kórus” értelmét később elvonatkoztatták, és megosztott, „kettős” zenekarokra is alkalmazták.

Michael Talbot angol zenetörténész nagyszabású írást szentel éppen ennek a három Dixit Dominusnak. A kéziratok megtalálási helyeiről ezeket a komponálási idő sorrendjében „Prágai”, „Torinói” és „Drezdai” Dixit Dominusoknak is nevezik. Az elsőt közülük (RV595) 1715-16-ban, azaz első egyházzenei korszakában komponálta Vivaldi az Ospedale della Pietà felkérésére a távollevő Gasparini (1661 – 1727) akadályoztatása miatt. Annyira ki akart tenni magáért, hogy a saját vagy apja, Giovanni Battista Vivaldi (1655 – 1736) zenei gyűjteményéből ki is emelte az 1690-es években alkotó X Dixit Dominusának (RV Anh27) –ezt néhányan Vivaldi saját, „negyedik” Dixit Dominusának hiszik – és Laudate puerijének (szintén a vecsernyék alkotó zsoltára, RV Anh29) egy-egy részletét. (X-nek számos kiemelkedő műve maradt fenn, például ebben a gyűjteményben is, de a neve nem.) A conquassabit mozgalmas részletét a teátrális, utolsó ítéletet sugalló tételbe ágyazva hallgassuk meg:

Az időben második, a „torinói” Dixit Dominus (RV594) stiláris jegyek alapján az 1720-as-30-as évek fordulójának gyümölcse lehet. A megfelelő részlet felépítésében hasonló, de még terjedelmesebb zenekari bevezető előzi meg, és feltűnő a fúvósok „irányváltása” is: a felfele lépdelő hármashangzatokat ezúttal (a még teátrálisabb, „lesújtó”) lefele lépők váltják fel.

A „drezdai” Dixit Dominust (RV807) 2005-ben azonosította a szász Hofkapellében Vivaldi műveként az ausztrál Janice B. Stockigt. A mű addig is ismert volt: Galuppiénak (1706 – 1785) hitték, a kutya sem törődött vele. 2005-ben azonban hirtelen kiviláglottak (amúgy valóban létező) értékei, és a mű azóta járja világsikerének útját. A Veronában 1732 vízkeresztjén bemutatott La fida ninfa (A hűséges nimfa, RV714) egy népszerű áriája az Alma oppressa da sorte crudele (Kegyetlen sors gyötörte lélek):

Ennek mása tűnik fel a „drezdai” Dixit Dominus 6. tételében (Dominus a dextris tuis, Az Úr a te jobbod felől):

Ez alapján a mű keletkezését 1732 körülre teszik.[6]
Maga az ítélet itt rövid, szikár, mellőzi a színpadi hatásokat:

Az eddigi feldolgozásokban nincs jele „cenzúrának”, nem „filézték ki” a zsoltár brutálisabb verseit, de mintha igyekeztek volna túlesni rajta. Volt azonban barokk szerző, aki számára a legkisebb feszengést sem okozta, hogy irgalmatlan és kíméletlen naturalizmussal mutassa be a conquassabitot: Händel (1685 – 1759).

Santa_Maria_in_Montesanto

A művet 1707 áprilisában mutatták be Rómában, és valószínű, hogy júliusban előadták a Santa Maria in Montesantóban.[7] (Vivaldi mindhárom Dixit Dominusánál korábban, de hangvétele miatt ezt kellett a végére tennünk.) A szerző tehát 22 éves volt. A mű mégis (vagy éppen ezért) apokaliptikus. Itt is érdemes az egész tételt meghallgatni. A zenei fokozás kedvéért az ítélkezés bejelentése minden külsőséget mellőz, szelíd, halk és fenséges. Aztán amikor a részletekig jutunk, a fejek szétzúzásával a tetőponton, a legvadabb ugatásig fajul a bosszú ábrázolása.


[1] a Vulgatában

[2] Károlinál

[3] a sorszámok elcsúszásnak okairól

[4] https://en.wiktionary.org/wiki/quatio#Latin

[5] http://www.newadvent.org/cathen/15381a.htm

[6] Michael Talbot alapvető elemzése

[7] http://www.artemusica.us/repertoire/handels-dixit-dominus/

Reklámok

3 responses to “Conquassabit…

  1. + Bonaventura Rubino Dixit Dominusa

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: Jeruzsálemi hó | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s