Sacrum és profanum: a hárs

1 DurerLindenTreeOnABastion1471 1494 1528 másolata

Dürer (1471 – 1528): Hársfa egy bástyán (1494)

A hárs kultúrtörténete közönséges halandó számára beláthatatlan. Talán már megszületett az a leendő nagy, sőt enciklopédikus tudású doktorandusz, aki olyan hévvel (és még nagyobb tudománnyal) egyesíti a szálakat, mint annak idején az „aranyággal”, vagyis a fagyönggyel azt James George Frazer (1854 – 1941) megtette. Hetvenmillió évre követhetők vissza a hárs földi nyomai, és szelíd bűverejének számos nép meghódolt.[1] Arra teszünk félénk kísérletet, hogy a bűverő forrását megtaláljuk.

2 harsak

kislevelű hárs (Tilia cordata, „szív alakú”, vagyis szivlevelű hárs): bajmóci őshárs, a Felvidék egyik legöregebb hársa – nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos, „lapos levelű” hárs): schenklengsfeldi őshárs, Németország legöregebb fája, mintegy 1200 éves – hibridjük, az európai hárs (Tilia × europaea – az × jel a kereszteződésre utal)

Merthogy ez a bűverő tagadhatatlan, a nélkül is, hogy néhány szemelgetésen túl csak vázolni is megpróbálnánk a kultúrtörténetet. Minden bizonnyal az indoeurópai lent-o-, „hajlékony” az alapja számos európai nyelv „hárs” szavának, ami az előgermán lindjón keresztül a Lindét adja.[2] Az előszláv származék, a lipa pedig a legtöbb szláv nyelvbe átment valamilyen formában.[3] A szorb lipskből származik Leipzig, azaz Lipcse neve.


Az ógörög mitológiában különféle „Hársak”, azaz görög nevükön Filyrák bukkannak fel.[4] Közülük a leghíresebbel, Okeanos leányával, aki mellett megpihenve a Zeust táltos képében űző Kronos Kheiron kentaurt nemzi, már találkoztunk. A szülés után a valóságtól visszaborzadó Filyra Zeustól kéri, hogy varázsolja el, így lett belőle hársfa. Ugyanitt említettük meg, hogy hárssá változik Baukis is, férje, Filemon tölggyé, hogy kegyes és hű életük dicsőségét haláluk után is hirdethessék. A tölgy is, a hárs is szent fa – a tölgy (robur) az erő, a hárs a hajlékonyság jelképe.

…s hogy sose kételkedj: hárs mellett tölgyfa magaslik
phryg halmok közepett, közepes kőfal körülöttük…

Ovidius (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?): Átváltozások VIII.[5]
Devecseri Gábor (1917 – 1971) fordítása

Számos más ókori szerző is foglalkozik a görög mitológia hársaival. A későbbiekben Freia fájaként válhatott Gerichtslindévé, azaz falvak, uradalmak, más közösségek gyülekező döntési pontjává. Az alvilágba merészkedő Godeskalk középkori meséjében a hős útja során egy hársat pillant meg, melyre százával cipőket aggattak a holtak menetét megkönnyítendő.[6]

4 Mucha_Oath_of_Omladina

Mucha (1860 – 1939): Az Omladina esküje (1926). A cseh habsburgellenes, hazafias ifjúsági szervezet az 1890-es években alakult. A képen Slavia istennő és szent fája, a hárs előtt teszi le esküjét.

Mégis, bármekkora is a hárs nimbusza germán népek körében, az nem fogható a szláv népek tiszteletadásához. A lengyel Święta Lipka, „Szenthárs” a legrégibb lengyel Mária-búcsújáró hely. A kegyes magyarázat szerint a XIV. században egy ottani halálraítélt cellájában megjelent a Szent Szűz, és azt a tanácsot adta, hogy faragja ki hársfából az ő képmását a gyermek Jézussal. (Faragóeszköz egy halálraítélt cellájában?…) Egyetlen éjszaka leforgása alatt elkészült a szobrocska, amelyet a bírák égi jelnek fogtak fel, és szabadon engedték az elítéltet.[7]

3 Swieta_Lipka_Maria_latogatasa_t

Święta Lipka: a Mária látogatása-székesegyház

A művészt megillető különös bánásmód a „hazabeszélő” kultúra ősi motívuma. Ha ez is lenne a hely nevének eredete (hasonló keresztényi felfogásban a mi Máriamakkunkhoz és Makkosmáriánkhoz, ahol a tölgy a szent háttérszereplő), nem hihetjük, hogy a temérdek szláv „hársas” nevű helységben mind akadt egy-egy szerencsésen járt elítélt. Magában Lengyelországban is sok más helység neve őrzi a hárs szavát (például Lipno), Csehországban találjuk Lipovkát, Oroszországban sok egyéb mellett Lipecket, Ukrajnában (és Szlovákiában) Lipovecet, Szerbiában Lipljanét.

5 lipicai

lipicai mén

6 sealA lipicai mének hazája, a szlovén Lipica is a hárs „szülötte”.[8] A hárs a szlovák nemzeti pecsét alkotója (a kép alsó részén) és nemzeti fa[9]; de ugyanígy nemzeti jelképe a cseheknek, a szorboknak és a szlovéneknek is. A szlovén kultuszt öregbíti, hogy a nemzeti emlékezet szerint a török behatolások idején a törökök legyőzéseinek helyszínén hársat ültettek, amelyeket „törökhársaknak” neveztek el.[10]

7 siremlek

Tót asszony sírja a budai Nagy-Hárs-hegyen

Ugyanakkor a „lipka tatárok” mintegy ötezer főnyire apadt lengyelországi népcsoportja a Rzeczpospolita katonai szolgálatára érkező harcosok leszármazottja, de nevük nem a hársból, hanem a litvánok krími nevéből, a lipkából ered.[11] A horvát kuna váltópénzét, a lipát is a hársról nevezték el.[12]

A lipa szuahéliül „fizetni” jelentésű, de ennek nincs köze a hárshoz. Rajki András megállapítása szerint a szó előbantu eredetű.[13]

De ha el akarjuk kerülni az önmagával magyarázás kelepcéjét, a hárs spirituális diadalútját nem magyarázhatjuk azzal, hogy ősidőktől fogva szentként tekintettek rá. Nem vitás, hogy a hárs haszonnövény. Szerencsénkre id. Plinius (23 – 79) A természet históriája XVI. könyvének 25. fejezetében részletes beszámolóval szolgál a hársról mint korai kultúrnövényről. A hárs kérge mögötti kétféle háncsról is beszél: a philyráról, vagyis a finomabbról, és a tiliáról, azaz a durvábbról. Ez utóbbi latin név alapján adta Linné (1707 – 1778) a hárs nemzetségnevét (Tilia).[14] Az V. századtól eredeztethető óörmény nyelvben is kimutatható a թեղօշ, telos, amely ott azonban magyaltölgyet (illetve cédrust, fenyőt) jelent.[15]
A „háncs” szó és a „hárs” maga is közös eredetű lehet, más elméletek[16] bonyolult finnugor leszármazást vetnek fel[17]. Vízvonó és rudaló hárskötelek már a XVI-XVII. században eszközei a hozzáértőknek (az avatatlanokat eltiltották a hárshántástól), és székelyek szokása volt a hárs háncsaival összefogni a tutajgerendákat. A XIX-XX. század fordulójának Oroszországában mintegy húsz millióan hordtak hársháncsból készített bocskort.[18] Ekkor az összlakosság mintegy 133 millió főt tett ki.[19]


Kétségkívül régi népi gyógymód a hársfatea köhögés csillapítására.[20] De se ez a szelíd hatás, se a háncskészítés ősi szokása nem magyarázza kellő erővel a hárs szent hírét és mély népi tiszteletét. Megkockáztatom, hogy a hírnév és kultúrtörténet alapja nem más, mint a hársvirág bódító illata. Bizonyos szláv nyelvekben a hársról hónapokat is elneveztek. Mégpedig, árulkodó módon, délen, Horvátországban a júniust: lipanj, északon a júliust: lengyelül lipiec, a belaruszban ліпень, lipjeny, a litvánban liepa, a nyugati szláv kasub nyelvben[21] lëpińc. Vagyis a hónapnevek a virágzás ottani idejéhez igazodnak.


[1] rövid összefoglaló tanulmány a hársról

[2] linden

[3] lipa

[4] Filyra

[5] http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm#60

[6] néphagyományok

[7] a legrégibb lengyel Mária-búcsújáró hely

[8] a lipicai ménes

[9] szlovák állami jelképek

[10] hárs a szlovén kultúrában

[11] lipka tatárok

[12] http://www.wordsense.eu/lipa/

[13] szuahéli kitérő

[14] a Tilia nemzetség

[15] tilia az óörményben

[16] http://www.szokincshalo.hu/szotar/?

[17] finnugor szavak

[18] a hárs mint kultúrnövény

[19] orosz népmozgalmi adatok

[20] http://www.lindentea.net/

[21] http://www.nyest.hu/hirek/kik-azok-a-kasubok

Reklámok

3 responses to “Sacrum és profanum: a hárs

  1. Ha már a lent-o-, hajlékony szónál vagyunk:

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: Hárs: függelék | SUNYIVERZUM

  3. Visszajelzés: Az édes illat | SUNYIVERZUM

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s