Halálok Stuttgartban

1 Alchemik_Sedziwoj_Matejko

Matejko (1838 – 1893): Sędziwój alkimista

2 Hans_von_Aachen_Rudolf

II. Rudolf császár (1552 – 1612)

Utólagos, szenvtelen megfigyelés természetesnek látja a harmincéves háborút (1618 – 1648) megelőző néhány mozgalmas évtized európai fejedelmeinek hirtelen fellobbant érdeklődését az alkímia iránt, mely a háború két fő alapanyagát ígérte számukra: a salétromot és az aranyat. A birodalmat az alkímia pártfogója, az 1578-tól Prágában élő II. Rudolf római császár irányította, uralkodásának kísértetiességéből Prága még ma is őriz valamit.


3 Friedrich_I_(1557-1608)

I. Frigyes herceg (1557 – 1608)

I. Frigyes – egy éves korától mömpelgardi gróf, harminchat éves korától württembergi herceg – különös érdeklődéssel fordult a „tudomány” előremutató, korszerű eredményeinek kiaknázása felé.

4 Marco_Bragadino

Marco Bragadino (1545? – 1591)

Útja rögös volt. Ha csak a ciprusi-velencei Marco Bragadino példáját is idézzük: korának megbecsült aranycsinálója volt (alapanyagként higanyt használt fel)[1], ám szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítése elől, saját, nem önkéntes bevallása szerint kilencszer szökött meg. Az alkimisták látványos eredményeket értek el a salétrom előállításában és tisztításában (olykor, szükségképpen, a vizuális élményt auditív tünemények kísérték), de alapanyagaik sehogyan sem akartak arannyá válni. Bemutatkozó, kicsiben bemutatott kísérleteik során ez nem okozott problémát, ugyanis, kis kirándulásként a bűvészet mesterségébe, súlyt helyeztek rá, hogy ügyesen maguk keverjék az aranyat a görebekbe. Amikor aztán a türelmetlen nagyurak elfogatták a késlekedő, netán már szökésben levő alkimistákat, azok érvelésének, minden kínzás hatására is, alapvetően két fő pillére volt. Egyrészt beismerték, hogy nem teljesítették szerződési kötelezettségüket, ám, bizonygatták, ők eleget akartak tenni azoknak, csak különféle akadályok, például a melléjük beosztott ügyefogyott segédek miatt arra képtelenek voltak (hogy miért szöktek? hát ki szeret itt feküdni a deresen?), másodrészt való igaz, hogy a bemutatón manipuláltak, maguk kevertek aranyat az alapanyagok közé, de szintén pusztán félelemből, nehogy szégyent hozzanak magukra, a tudományra, a fejedelemre. És ezek az érvek egy olyan korban, amikor a legcsekélyebb koncepció elég volt egy másoknak terhessé vált élet kioltására, olyan időben, amikor a kínvallatás (és kínhalál-osztás) törvényes lehetősége volt a hatalmi ágaknak, furcsamód gyakran hatottak, és ennek híre ment.


6 Stuttgart_castle_garden_1643

A hercegi vár kertje Stuttgartban (1643)

I. Frigyes színe előtt az alamóci Jiří Honauer (1572 – 1597) több sikeres bemutatót tartott. Ezek után a herceg egy kerti lakában laboratóriumot rendezhetett be. Tizenhárom segéd állt rendelkezésére, hogy immár ne in vitro, hanem in vivo mutassa be aranycsináló tudományát. Roppant mennyiségű vasat igényeltek, de hogy honnan vegyen ennyit őfelsége? Alkalmazzon ezer bányászt mömpelgardi, vasércben gazdag területein!

5 Montbeliard1600k

Mömpelgard 1600 körül

Az összegyűlt fémből aztán Honauer hiába is próbált meg aranyat csinálni. Ő, aki a bemutatókon csalással ért el sikereket, miből gondolhatta, hogy a valóságban teljesíteni lesz képes a szerződésben vállalt kötelezettségét? Ebben vélhetőleg nem bízott, és a szökés alkalmas időpontját próbálta megválasztani. Rajtavesztett. Megpróbált a római császárhoz fordulni, és kudarcát a segédekre fogni, mindhiába.[2] (II. Rudolf oltalmazta az alkimistákat, de nem tűrte a csalást.)

7 Georg_Honauer_Flugblatt

Honauer végzete – korabeli röpirat

A herceg a további csalókat elrettentendő az összegyűlt 1800 kilogramm vasból 10 méter magas bitót kovácsoltatott, azt aranyfüsttel bevonatta, a tetejébe ketrecet húzatott az igazságszolgáltatás folyamán előállt holttest közszemlére tételéül, és Honauert felakasztatta.[3]
A történtekből maga a herceg okult a legkevésbé. Három évre rá az itáliai Petrus Montanus (†1600) csalása áldozatául esett. (Ez a kevéssé ismert alkimista nem keverendő híres és becsületes névrokonával, a feltehetőleg 1594-ben született és 1638-ban meghalt jeles németalföldi nyelvésszel.) A herceg az újabb csaló himbálódzó testének látványával vigasztalódott.
A következő évben a zürichi Hans Heinrich Nüschler (†1601) tett újabb kísérletet (igyekszem eltalálni a megfelelő kifejezést). A herceg benne is megbízott, neki is laboratóriumot bocsátott rendelkezésére. Mikor látta, hogy tinktúrája, mellyel ezüstből aranyat állíthatna elő, hasznavehetetlen, tulajdon testvérbátyját bujtatta fel, csempészne aranyat a zavaros keverékbe.[4] Ő is belebukott vakmerő csalásába. A vallatásakor a már ismert érveléssel élt, azaz tulajdon félelmére hivatkozott, ezúttal hasztalanul. II. Rudolfhoz is hiába fordult (elődjéhez hasonló stílusban és érveléssel a segédjeiről). Ugyanazon a bitón végezte Stuttgart központjában.
A következő áldozat esete nem ennyire egyszerű. A wasselnheimi (ma a francia Wasselonne) Johann Müller von Mühlenfels (1578? – 1606) meggyőzte képességeiről a kapzsiság bajnokát, a herceget. I. Frigyes bőkezűen ellátta felszereléssel, megélhetéséhez birtokokkal. Élhette is volna szerény életét, ha fel nem tűnik egy másik nagyszabású aranycsnáló, a lengyel Łukowica faluból származó Michał Sędziwój (1566 – 1636), tudományos nevén Sendivogius. Hamar utat talált a mohó herceg szívéhez, aki őt is felruházta anyagi javakkal. Melyek, ismert bibliai konfliktus, már Mühlenfels birtokában voltak. Ez érzékenyen érintette a mágust, úgyhogy ura figyelmét arra irányította, Sendivogius a könyveiben ír az aranycsináló képességéről, de a részletekkel fukarkodik. Hogy is ne lehetne az általa elkövetett különféle csalások ürügyén kihallgatni, és a legtörvényesebb eszközök igénybe vételével megismerni ezeket a részleteket? Mühlenfels így elfogatta vetélytársát, és az ügy hatósági szakaszába lépett. Felhorkant erre Európa tudományvédő hatalmasságainak egész sora (véletlen egybeesés, hogy Sendivogiusnak tudományosnak tekinthető kémiai eredményei is voltak), köztük II. Rudolf római császár Prágából és Vasa-házi III. Zsigmond lengyel király (1566 – 1632) Varsóból. I. Frigyes herceg nem tudott ellenállni a nyomásnak, ejtette a vádakat Sendivogius ellen, majd a makacs, szűnni nem akaró vádakat a hiperaktív Mühlenfelsre ruházta át. Az új felállás szerint tehát Mühlenfels csalt, árult, hamisan tanúzott – de aranyhamisítással nem vádolták. Őt is Stuttgart központjában érte a halál, elődeiéhez hasonló fulladásos halállal.[5]


8 joseph-sus-oppenheimer-1698-1738

Joseph Süß Oppenheimer (1698 – 1738)

A gigászi bitófa legnevesebb áldozata mindamellett egy jóval későbbi kor aranyszaporítója, Joseph Süß Oppenheimer (1698 – 1738) zsidó württembergi pénzügyminiszter, akit végzete patrónusának, Károly Sándor herceg (1684 – 1737) halála után azonnal elért, és számos hatalmas ellenlábasa koncepciós elemekben gazdag per hálóját szőtte ellene.[6]

9 joseph-sus-oppenheimer-kivegzese

Joseph Süß felakasztása

Teteme sokáig függött a magasban a ketrecben, egyben célzásként promiszkuus életvitelére (a madár ennek szimbóluma volt.) Tragikus története számos regényes és propagandisztikus feldolgozásból ismert. Az ortodox zsidó margaringyáros, Sigmund Aharon Feuchtwanger (1854 – 1916) fia, teljes nevén Lion Jacob Arje Feuchtwanger (1884 – 1958) feldolgozása, az 1920-21-ben írt Jud Süß a legismertebb (származását kizárólag könyve különleges hangvétele miatt említem). Feuchtwanger a nácik elől országról országra menekült, könyvét látványosan elégették, de annak témáját propagandafilmben dolgozták fel.[7]
Ebben a könyvében Feuchtwanger Süß felakasztása előtt kisebb pontatlanságokkal felsorolja azokat az embereket, akiket ugyanerre az akasztófára akasztottak. A fenti alkimistákon kívül megemlít még egy öttingeni kovácsot, aki addig-addig dézsmálgatta a bitó vasát, amíg le nem bukott, és arra, amit meghagyott belőle, őt is felhúzták.[8] Örök tanulságként azoknak, akik azt hiszik, a távolságtartás az udvar vagy a tudományos szakmapolitika szövevényétől megóv bennünket a keserves végtől.


[1] Marco Bragadino

[2] alkímiatörténet

[3] Jiří Honauer

[4] Hans Heinrich Nüschler

[5] Johann Müller von Mühlenfels

[6] Joseph Süß Oppenheimer

[7] http://www.nyest.hu/hirek/jud-suss-konyv-filmek-valosag

[8] https://www.libri.hu/konyv/lion_feuchtwanger.jud-suss.html

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s