Rőtszakállas történet

DOMITIUS ENOBARBUS

[Aside] ’Tis better playing with a lion’s whelp
Than with an old one dying.

Shakespeare (1564 – 1616): Antony and Cleopatra (1606), III/13[1]

ENOBARBUS.

Jobb ingerelni a kölyök oroszlánt,
Mint a halálra sebzett öregét.

Shakespeare: Antonius és Cleopatra (a megrövidült magyar változatban a III. felvonás XI. színe). Szász Károly (1828 – 1905) fordítása[2]

1 Tarquinius_Superbus

Tarquinius Superbus († Kr.e. 495)

A római társadalom legsorsfordítóbb váltására Kr.e. 509-ben került sor. A hetedik és legzsarnokibb királyuk, Tarquinius Superbus („Gőgös”) ellen hajtottak végre sikeres felkelést. A népharag közvetlen kiváltója a király és családja ellen az volt, hogy a király harmadik, legkisebb fia, Sextus erőszakot tett egy előkelő családba tartozó szűzön, Lucretián († Kr.e. 509?), aki ezt követően önkezével vetett véget életének.

2 Tizian_1571

Tiziano (1488? – 1576): Lucretia meggyalázása (1571)

Az erőszaktétel történelmi hitelessége kérdéses, mindamellett a történet nagy hatást tett az európai kultúrára. A fiatal Shakespeare is hatalmas (1855 soros) költeménybe foglalta 1594-ben The Rape of Lucretia címmel[3] (Lucretia meggyalázása – több magyar fordítása is van[4]) – ha lehet mondani, a vers egyetlen hibája a túlzó, szinte barokkos részletezés.

Az így kialakult fiatal köztársaságnak szembe kellett néznie a felbátorodott környező latin népek ellene irányuló összefogásával. Mikor az ingadozó Praeneste – ma: Palestrina, az azonos nevű zeneszerő (1525? – 1594) szülővárosa – átállt a rómaiakhoz, a fegyveres összeütközés elkerülhetetlenné vált.

3 Palestrina

a mai Praeneste: Palestrina

Sor került a köztársaság első nagy csatájára a Regillus-tónál. Livius (Kr.e. 59 – Kr.u. 17) a Róma története I. könyvében úgy állítja be, hogy a római sereg csak a helyszínen értesül róla: a dictator áll szemben a diktátorral. Seregük vezénylő tábornoka Aulus Postumius (Albus Regillensis) dictator, és híre megy, hogy az elűzött Tarquinius Superbus a latinok oldalán fordul szembe velük. Innen már kevés biztatás is elegendő, fényes győzelmet aratnak.

4 Tommaso_Laureti_-_Battle_of_Lake_Regillus

Laureti (1530? – 1602): Csata a Regillus-tónál

Az elűzött király el tud menekülni, Caerébe vagy Cumae-be visszavonulva, elszegényedve tengeti utolsó évét.[5] A római nép határozott királyellenessége ezzel megrendíthetetlenné vált.

5 Caligula

Caligula (12 – 41)

Jó fél évezreddel később, amint Suetonius megemlíti császárokról írt életrajzaiban, a teljhatalmú Caligula egy alkalommal önfeledten eljátszadozott egy zsákmányolt koronával, de a környezetét elnézve jobbnak látta nem magára ölteni tréfából.[6] De hagyjuk ezúttal az amúgy is bizonytalan történelmi tényeket, és fordítsuk innentől figyelmünket a megkérdőjelezhetetlen legendák világára.

0 Suetonius

Suetonius (69? – 130?)

Feljegyezte a népi emlékezet, hogy a Regillus-tavi ütközet idején két ifjú jelent meg fehér lovon, hogy győzelemre vigye a rómaiakat. Ugyanőket a győztes csata után Rómában látták, amint lovaikat itatják a Juturna-forrásnál. Amint Plutarkhos (46? – 127?) megemlíti Párhuzamos életrajzai Aemilius Paulusról (Kr.e. 227 – 158) szóló fejezetében, feltételezték, hogy a csatakos lovaikat a Juturnánál itató két ifjú nem más, mint a dioszkurok, Castor és Pollux. Amint a Forumon egy ember csodálkozva hallgatta győzelmi beszámolójukat, csendesen mosolyogva megérintették a szakállát. A szakáll nyomban bronzszínűvé vált, ezzel mint korabeli igazságkritériummal hitelt adva a haditudósításnak.[7] A történet sajátos módon Suetonius Neróról (37 – 68) szóló fejezetének elején is felbukkan: ott egy Domitius nevű ifjút éri ez a megtisztelő meglepetés a mezőről hazafelé tartva. A felbukkanás teljesen törvényszerű. A Domitiusok ősi nemzetségének ez a plebejus ága felvette a „bronzszakállú”, Ahenobarbus melléknevet.[8] Ennek az ágnak a sarja Nero (Lucius Domitius Ahenobarbus) is.[9] Sajnálatos, hogy Angliában is, nálunk is h nélkül használják a nevet, amelyet így – amint mottónkban is szomorúan látunk – tévesen Enobarbusnak ejtenek. A csodás elemekkel rendszeresen gazdaságosan bánó Livius a csata leírásakor beéri annyival, hogy megjegyezze: a küzdelem kezdete előtt a dictator állítólag fogadalmat tett, szentélyt emel Castornak.[10]

6 Roma Tempio Castori

Castor és Pollux temploma a Forum Romanumon

A Forumon Kr.e. 484-től valóban állt egy Castor és Pollux-templom. Ezt a Kr.e. I. században újabbal helyettesítették. Kr.e. 14-ben vagy 9-ben ez tűzvész martalékául esett. Augustus (Kr.e. 63 – Kr.u. 14) annak sugallatával építette újjá, hogy az nemcsak Jupiter főisten két fiának lesz tiszteleti helye, hanem az ő isteni személyének két fiáé is, ám a fiak nem érték meg a munkálatok befejezését. Erre Tiberius (Kr.e. 42 – Kr.u. 37) császár uralma alatt került csak sor 6 nyarán, amelyet a szervezésben részt vevő Drusus (Kr.e. 38 – Kr.e. 9), a császár öccse már szintén nem ért meg.[11]


Az Ahenobarbusok számos főrangú személyt adtak Róma történelmének. Közülük Shakespeare Gnaeus Domitius Ahenobarbus († Kr.e. 31) alakját teszi meg – plebejus származását tükrözve – vernakuláris stílusú, markánsan be-beszóló rezonőrnek a mottóban idézett Antonius és Cleopatrában.

7 Gnaeus_Domitius_Ahenobarbus 2

Az idősebb és az ifjabb Gnaeus Domitius Ahenobarbus

A tábornok Kr.e. 32-ben consul is volt, és ez kiváló alkalom összetéveszteni a Kr.u. 32-ben consulságot viselő másik Gnaeus Domitius Ahenobarbusszal (Kr.e. 2? – 40), Nero apjával. (Utóbbi Ahenobarbus lényegesen gonoszabb volt, ennek megfelelő jobb fényképarccal.)


8 Leiopotherapon_aheneus

Fortescue-i röfögőhal

Az aheneus mint „bronzszínű” utat talált az állatvilág taxonómiájába is. Közéjük tartozik például az ausztrál édesvizekben élő Fortescue-i röfögőhal, a Leiopotherapon aheneus. A nemnév egyszerűbb, mint amilyennek látszik: az ógörög λείπος, leipos, azaz „kövér” és a θεράπων, therapon, „gondozó” („terapeuta”) szavakból tevődik össze, egybeolvasva: „bronzszínű, kövér gondoskodó”.


[1] http://mek.oszk.hu/04500/04595/html/angol.htm#d1e7741

[2] http://mek.oszk.hu/04500/04595/html/magyar.htm#d1e20729

[3] http://shakespeare.mit.edu/Poetry/RapeOfLucrece.html

[4] http://mek.oszk.hu/04600/04614/html/2/magyar.htm

[5] http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8170.html

[6] http://mek.oszk.hu/03200/03264/03264.htm#7

[7] http://mek.oszk.hu/03800/03892/html/04.htm#13

[8] az Ahenobarbus család

[9] http://mek.oszk.hu/03200/03264/03264.htm#11

[10] http://mek.oszk.hu/06200/06201/html/romai1.htm

[11] templom a Forumon

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s